A csúcs! Egyöntetûen a 70-es évek tetõpontjának tekintik az együttes történetében. Természetesen a Bohém Rapszódia végett, de azért voltak egyéb tényezõk is!
Az album elõtti idõk a jogi viták és keserves kapcsolatromlások idõszakai voltak. A Queen ekkor vált el a Tridenttõl több kisebb ok miatt, de leginkább az példázza a helyzetet, hogy az együttes világszerte ismertté vált (akkorra már az USÁ-ban, Ausztráliában és Japánban is sztárok voltak), de emellett még mindig csak heti 80(!) font volt a fizetésük. Többhónapnyi huzavona és tárgyalássorozat után sikerült szakítani a fortyogó céggel, akik természetesen sajnálták, hogy az aranytojást tojó tyúk elúszott. Hátha még tudták volna, hogy mi lesz azután!
Az album 1975 végén jött ki, amikor a Bohemian Rhapsody már a slágerlistákat uralta. Minden bizonnyal az is közrejátszott a tökéletességében, hogy a fiúk a válás után meg akarták mutatni, hogy nem a Trident tette õket azzá amik és nélkülük is boldogulnak! Sokkal jobban! Az album bemutatását a Hammersmith Odeon rockszínházban tartandó koncertsorozattal prezentálták, aminek utolsó, ötödik, elõadása épp december 24-én volt és a róla készült videó mindmáig a Queen egyik legjobb és leghíresebb koncertvideója.
A híres Opera-album, talán minden idõk leghíresebb Queen LP-je.Ki hinné, hogy egy olyan számmal indul amibõl majdnem óriási nagy baj lett.
A Death Of Two Legs (halál két lábon) finoman szólva is kemény. Ilyen kifejezések szerepelnek benne mint:
Piócaként szívod a vérem; Basztatod az agyam, míg meg nem fájdul; De most megcsókolhatod a seggem, viszlát; Kedved lenne az öngyilkossághoz (asszem meg kéne tenned); Rühes kutya; Csatornapatkány vagy, szétrohadsz a büszkeséged mocsarában. Az alcím pedig: dedicated to... (címezve ...-nek). Az alcím és a szöveg egyértelmûen foganasította, hogy ez a Tridentnek szól. Jim Beachnek ( a Queen mindenkori jogi képviselõje) minden erejére és jelentõs pénzösszeg módosításáa szüksége volt, hogy rábírja a Tridentet a hallgatásra.
A következõ mû a Lazing On A Sunday Afternoon egy jóval könnyebb kis darab. Ismét a századelõt idézõ dallam, egy bohém hét eltöltésének 1 perces története, Mercury módon.
Ezután jön Taylor "szokásos" dala az I'm In Love With My Car címmel. Két dolgo miatt is különleges. Egyrész Taylor ismét saját maga énekel, gitározik és dobol. Másrészt viszont ez a dal került fel a Bohemian Rhapsody kislemez B-oldalára és ezzel álladó vitát szült a késõbbiekben Roger És Freddie közt, mert a méltán leghíresebb dal által befolyó óriási összegek fele Taylort illette.
A You're My Best Friend Deacon elsõ komolyabb próbálkozása, ami rögtön sláger is lett! Egy kis homoszexualitással fûszerezett szerelmi hitvallás.
A '39 egy álombéli mese bátor ifjakról, az egyetlen igazán ismert Brian által énekelt Queen szám. Amikor a koncerteken felbukkant sokkal inkább egyfajta country-hangzással adták elõ.
A Sweet Lady a korai Queen-t idézi bohém stílus és ritmusváltásaival, feszes dallamával és énekével.
A Seaside Rendezvous egy újabb ragtime-rock mû! Méltán követi Leroy Brown-t. Ugyanlyan bohém a szövege, a dallam, a ritmus, mind mind gond nélkül beleolvadna egy jazz-együttes repertoárjába. Könnyed bohém szerelmi áradozás, ízig-vérig Freddie Mercury mû!
A The Prophet Song (a látnok dala) a Queen leghosszabb mûve, a maga nyolc és fél percével. Igen elvont stílus hosszú áriáival, elnyújtott trillázásokkal és kórussal. Csak azokank akik komolyan veszik a zenét!!!
A Love Of My Life ugyan nem került fel a Greatest Hits-re, de rendkívül híres szám lett, a koncerteken rendszeresen együtt énekelte a tömeg Freddievel. Mi másról szólna ez az újabb líra, mint a szerelemrõl. Egy csalódott szerelemrõl.
A Good Company ismét egy másik stílus. Inkább a 60-as évek zenéja, tehát a múltba nyúlás egy újabb ezköze. Páran Beatles-paródiának tekintik.
A Bohemian Rhapsody. Fölösleges a sikereirõl és díjairól beszélni, azok mindig a kirakatban voltak. Egy rendkívül sejtelemes szövegbe burkolt opera-rock, ami ha kitisztul, egy gyilkosság számûzöttjérõl mesél. Több stílusból tevõdik össze, mind tiszta dinamikus rockból, mind operaszerû áriákból, mind lírikus részekbõl. A felvételek elõzményeként Mercury 11(!) stúdiót próbált ki, miután a felvétel elkészítéséhez ötöt vett igénybe, mindegyik más-más hangzása miatt. Emódon a Bohemian Rhapsody lett minden idõk legdrágább költségvetésû felvétele, szemet szúrva ezzel akkoriban sokmindenkinek. A szám elkészültekor a producerek nem akarták kiadni, mivel 6 perces hosszúságát sokallták és azt javasolták, hogy legyen lerövidítve. Freddie errõl hallani sem akart. Kitartott igaza mellet. A kislemez valahogy kiszivárgott egy ismert rádió keverõséhez, aki 1 nap alatt 19-szer (!) játszotta le a dalt a hallgatók kérésére! A többi már történelem. Ez lett a Queen vitathatatlanul leghíresebb, legelismertebb és leg jobb száma!
És ezek után jött a ráadás. Brian elgitározta az angol himnuszt (kvázi Hendrix nyomdokain)!
Az album valóban egy opera. Ha az ember egyszerre végighallgatja az egészet, rengeteg stílus és váltás színes kavalkádja végett valóban egy operaelõadásnak tûnik!