Egy kicsit rutinszagú volt(sokszor még gesztusokban is másolták a turné korábbi koncertjeinek szokásait-pl. dobszóló), de pl. Brian-en látszott, hogy szereti csinálni. A tombolóban pedig kifejezetten NEM a klimaxos korosztály volt túlsúlyban, általában fiatalok csapatosan voltak ott. Rendben volt ez a koncert, bár sokkal több is lehetne benne.
A baj csak az, hogy PR nem kifejezetten jó showman, és még vissza is fogja magát, nehogy az a vád érje, hogy olyan akar lenni, mint Freddie.
Az egész dolgot megmérgezi szerintem ez az utóbbi jelenség, mármint az eredeti Queen és a Q+PR elkülönítése. Brian és Roger nem mernek(nem akarnak, mittudomén)kilépni Hammer to fall-Radio Ga Ga-WWRY körbõl, PR dolgai pedig a közönség kisebb részét érdekli. Amikor Freddie elõkerül, akkor az nagyon ki van hegyezve arra, hogy most Freddie-re emlékezünk(kivetítõs, Freddie-hang rákeverõs részek), közben máshol meg direkt máshogy csinálják, mint anno (PR még véletlenül sem énekel egy dalt sem úgy, ahogy Freddie énekelte, és ezt most nem az énektudására értem, hanem az elõadására,dallamra, hangsúlyokra ilyesmi). Van egy lyuk az egészben. Amit olyan dolgokkal lehetne feloldani, mint pl. több Freddie szerzemény felvétele a repertoárba(ebben tökigaza van az indexnek). Love of my life, Bohemian Rhapsody, Crazy Litte...,We are the champions, ennyi volt összesen. Ha lenyomtak volna egy Seven Seas of Rhye-t, egy Death on Two Legs-et vagy akár egy In the Lap of the Gods-ot, teljesen más lenne a dolog. De pont a fentiek miatt nem merik.
Roger meg egy kicsit megint túlsúlyos. Ha megint szakállt növeszt, kirakom a cipõmet az ablakba, hátha eljön hozzánk...