heavy metal bandának indultak, aztán a zene lágyult, eljátszották a saját kis himnuszaikat, majd a 80-asok elején diszkóra és funkyra váltottak (180 fok!) aztán újabb kirándulás a keményebb zene felé (The Works) végül szép lassú enyhülés az elmúlás felé vezetõ úton, úgy, hogy 1991-ben egy értelmiségi, igényes-pop banda távozik a porondról.
Egyedülálló. Igazából sosem értettem, miért szapulják oly aokan a bandát, hogy "a bevált zene mellett maradtak, meg nem kockáztattak". Azért a The Game, de méginkább a Hot Space igen nagy változás volt, és nagy kockázat is (ez is lett a legsikertelenebb lemezük), vagy az 1990 fele lágyuló zenéjük, olyan számokkal, mint a The Invisible Man, az I'm Going Slightly Mad és a The Show Must Go On, afféle õskövület Dephece Mode voltak (persze nagyon eltúlozva).
Tény és való, hogy innovatív zenekar volt.
Még ha nem is a korszakaitm hanem az egyes lemezeket nézzük:
A Night At The Opera:
hard rock - Sweet Lady, Death On Two Legs, I'm In Love With My Car
líra - Love Of My Life
progresszív - BohRhap, The Prophet's Song
music hall - Lazing On A Sunday Afternon, Seaside Randezvous
pop - You're My Best Friend
dixieland - Good Company
country - '39
A Day At The Races:
hard rock - Tie Your Mother Down, White Man
líra - You Take My Breath Away, Long Away
music hall - Good Old Fashioned Lover Boy, The Millionaire Waltz
gospel - Somebody To Love
pop - You And I
News Of The World:
hard rcok - We Will Rock You, We Are The Champions
blues - Sleeping On The Sidewalk, My Melancholic Blues