Egyébként olvastam a PC hiteles történetét. A linket majd megkeresem ha kell (http://www.hwhunpage.com). Szal anno a fejlesztõmérnökök Motorola 68K prockót javasoltak a genyládába, de mivel licenszük volt 8086-osra azt a szart tették bele. Egyébként az égész architektúra "ideiglenes" jeleggel lett összehányva, "úgy sem lesz jó semmire" hozzáállással. Sajna a mai napig is ezzel szívunk nap mint nap. Az IBM PC architektúra a mai napig tartalmaz néhány olyan anakronisztikus megoldást (megoldás??) ami az elsõ PC-tõl és ettõl a döntéstõl eredeztethetõ, amit 66 flikk - flakkos kerülõúttal sem lehet igazán megkerülni (pl.megszakításkezelés). Szal mega, giga Hz, AGP, UDMA ide vagy oda a PC ma úgy néz ki mint egy forma 1-es autó bicikli keréken. A szar hw megfejelve szar sw-vel (ringyóz) maga a borzalom. Még BeOS-el a hw valahogy elviselhetõ, de a Be sem úgy muzsikál x86-on mint Mac-en, vagy BeBox-on. Pl. a Be csak PC-n nem csatolja és olvassa be automatikusan a meghajtóba tett lemezt. Húgyagyú foszerk "barátom" figyelmébe ajánlom, hogy a x86 PC floppy meghajtója a legszarabb a kategóriáján belül. Minden normális gépbe olyan drive-ot építenek, ami érzékeli, ha lemezt helyeztek bele, és minden normális OS a lemez tartamát jeleníti meg és nem a meghajtót. Csak a PC-s floppy drive nem programozható szabadon úgy, hogy többféle formátumot kezeljen. Az Amigába nem is kell PC-s fp-drive, mert gond nélkül olvassa az öszes létezõ lemez formátumot. Egyébként az Amigában már akkor 3,5 col-os lemez volt amikor a PC-sek azt sem tudták mi az. Nagytudású PC- barátom, anno csodálkozva mondta, hogy ilyen kicsi, kivehetõ wincsesztert még nem látott. Biztosan volt már ezekrõl szó a topikban. Bocs!