A hajó alap szenzora azokat az objektumokat tudja azonosítani, amelyek 1000 ls távolságon belül vannak. Ez automatikusan működik, amint elég közel érsz az adott dologhoz, a szenzor letapogatja.
Amikor egy teljesen ismeretlen rendszerbe érkezel, legtöbbször csak a központi csillagot fogja azonosítani, meg azt a néhány objektumot, ami 1000 ls távon belül van. Ha van is távolabbi objektum, azt ilyenkor még a rendszer térképén sem hozza fel. Itt jön a képbe a discovery scanner (DS).
1. Amikor elsütöd a DS-t, azzal kapsz egy elnagyolt képet a rendszerről. Megkapod az asztronómiai objektumok számát, kb. pozícióját, illetve a jelforrásokat. Ilyenkor a rendszer térképen már látni fogod, a bolygókat, a holdakat, stb., de részleteiket, összetételüket még nem.
2. Ez után jön a full spectrum system scanner (FSS vagy FSSS). Ennek a középső részét egy frekvencia szűrő foglalja el. A bal szélén a jelforrások (uss), közép tájon a kőzet és egyéb bolygók, a jobb széle felé a gázóriások tartománya található. Ahogy jobbra-balra tekered a szűrőt, úgy tudsz az adott jeltípusra szűrni, alatta ki is fogja írni a kiválasztott típust. A felette látható hullámok jelzik, hogy melyik típusból található nem azonosított jelforrás. Ahogy elkezdesz nézelődni, a jelforrások kék foltokként fognak látszani, kurzor iránya pedig jelölni fogja, ha a kiválasztott jeltípus közelébe érsz. Ha megvan a konkrét jelforrás, akkor rá kell zoomoni, amíg egyértelműen nem azonosítja. (Néha ehhez a frekvencia szűrő hangolásán is finomítani kell.) A jelforrások átfedhetik egymást, pl. a gázóriás és a holdjai. Ilyenkor én a legerősebb forrással kezdem az azonosítást, és attól haladok visszafelé, ki/be zoomolva. Azaz beazonosítom a gázóriást, aztán átállok a kőzet- és jégbolygókra, hogy a holdjait is azonosítani lehessen. Ha az összes asztronómiai objektumot beazonosítottad, akkor a rendszer felderítésével elkészültél. Ez a rendszer méretétől és rutintól függően 5-15 perc. Ehhez az uss-ek azonosítása nem szükséges.
3. Ha már tudod, hogy mi és hol található a rendszerben, még szükség lehet arra, hogy néhány bolygót, gyűrűrendszert feltérképezz, pl. bányászat céljából, vagy felszíni geológiai jelforrások után. Erre való a detailed surface scanner (DSS). A használatához meg kell közelítened a kiszemelt bolygót, majd le kell lassítanod. (A hud-on jelezni fogja, mikor használható a DSS.) Ez után szondákat tudsz kilőni a bolygóra, amik becsapódásuk után a felszín egy-egy szeletét feltérképezik. Ha a megfelelő irányba lövöd ki a szondát, kis rutinnal a bolygó veled ellentétes oldalát is le tudod így tapogatni, anélkül, hogy kerülgetni kellene. A feltérképezés végével megkapod a bolygó teljes részletes összetételét, és a felszíni jelforrások helyzetét, illetve gyűrűrendszerek feltérképezésekor a nyersanyag hotspot-ok is láthatóvá válnak.
A fenti menetrend egyébként a felfedezősdi alapja. Megérkezel egy ismeretlen rendszerbe: DS, FSS. Ha van felfedezés szempontjából értékes objektum (pl. földszerű, terraformálható, víz- vagy ammóniabolygó, stb.), akkor ezek megközelítése és feltérképezése DSS segítségével. Ha te vagy az első, aki felfedezi és/vagy feltérképezi, akkor pedig a felfedezési adatok leadását követően, a neved örökre bekerül a csillagtérképre az adott bolygóhoz!
Értelem szerűen ha csak az uss-ek érdekelnek, akkor nem szükséges minden porszemet és kavicsot beazonosítani, vagy feltérképezni.
A data link scanner használatához előbb kellően közel kell menned a célpont épületéhez. Amikor megjelenik a konkrét adatterminál, mint kiválasztható célpont, fogd be célpontként (előtted lévő célpont befogására lehet külön gombot beállítani). Állj át exploration módra. Majd tartsd nyomva a data link scannerhez rendelt tűzgombot, amíg elvégzi a feladatát.
Mivel a célhoz elég közel kell helyezkedni, ezért írtam, hogy valamelyik rövidebb orrú, és jól irányítható hajóval érdemes próbálkozni, vagy marad a SRV.