Jó példa a régi babona a négerekről stb, de sajnos ezt a dolgot SEM lehet a végtelenségig kiterjeszteni. Azért mert az embereknek rassztól függetlenül van lelke, és voltak régen olyanok akik ezzel kapcsolatban tévedtek, nem jelenti azt, de még a leghalványabb lehetőségét sem engedi meg hogy egy pillanatra is elgondolkodjunk azon, vajon egy kenyérpirítónak is lehet-e lelke..? Van az az eset, amikor már a ló túlsó oldalára esünk.
Ha már definícióknál tartottunk, simán kiegyezhetünk akár abban, hogy azokat a fogalmakat, amikkel a saját működésünket jellemezzük, csak a saját magunk számára alkottuk meg. Ezért "lelke", "érzelmei" stb egy gépnek tényleg sohasem lehetnek, annak, ha lesz is valami hasonlója, annak új megnevezések kellenének, mert itt már tényleg olyan hatalmas mértékű eltérés van az alapoknál, nem arról beszélünk hogy kinek milyen a szaga. (Amúgy szvsz soha nem lesz ezeknek semmi ilyenje.) Hirtelen nem jut eszembe jobb példa, mint amikor az emberi táplálékot a gépkultusz miatt simán leegyszerűsítik üzemanyagnak. Ha az embereknek lelkük van, akkor Davidnek az A.I. című Spielberg filmben, vagy Sonnynak az Én, a robotban csak "......"-je van (nincs rá szavunk), amik úgy viszonyulnak egymáshoz mint a dízelmozdony a gázolajhoz. És telitalálat amit írtál: egy gép programja PONTOSAN ugyanúgy, ahogy a pszichopata is, mindig is csak kifelé fogja szimulálni az érzelmek stb külsőségeit, igazából érezni sosem fogja. "Pozitron-agy", meg egyéb ilyen fantazmagóriák ide vagy oda. Az A.I.-ban is a Flesh Fair porondmestere mondja ki az igazságot: azért mert sírásra programozták, még nem kell megszánni. Az a film tökéletesen bemutatja, hogyan manipulálhatók az emberek síró gyerekek mutogatásával, ennek van is némi aktualitása...