Meg merem kockáztatni, hogy az első évad sztorija volt annyira semmitmondó és zavaros, mint a Discovery-é.
Az egész Föderációs koncepciót, a Trekkie-kben kialakult képet sikerült ismét leköpni, mintha az emberiség több száz éve dédelgetett álmai és elvei 20 év alatt homlokegyenest megváltoztak volna pár olyan esemény miatt, amik igazából az ST eddidi történetéhez képest elenyészőnek tűnnek, vegyük csak példának a Dominium elleni háborút vagy a Borg próbálkozásait. A káromkodás, a horror jelenetek soha nem voltak a ST részei, és továbbra sem tudom ezeket befogadni, számomra az egész ST egy álomvilágról, ideákról és elvekról szól, egy kapaszkodó amit megfogva kicsit ki lehet repülni a világban zajló mocsokból. Pont arról, hogy az erőszak csak és kizárólag utolsó és elkerülhetetlen megoldásként jöhet szóba. Na ezekből nem kaptam vissza semmit.
A kedvenc ST részeimben többnyire még csak egy fézert sem sütnek el, számomra nem a folyamatos akció jelenti ezt az eszmét, és talán nem távolodok el a valóságtól ha azt mondom Gene se így álmodta ezt meg. Ennek okán bevallom, hogy nekem a hetedik rész (Riker és Troi otthona) a maga nulla akciójával volt az, ami egyedül tetszett és megindított, az összes többi elveszett a "modern, látványos, ámde annál sekélyesebb sorozatok" című süllyesztőben.