Ezt beírtam a zöldes topicba is aztán rájöttem, hogy ide is jöhet:))
Vagyis: Az alkohol és én. :))
Szal, tavaly nyáron történt az ominózus estet. Ki menetünk a Tisza partra, Gergelyiugornyára pár nap züllésre, bulizásra, csajozásra. Hozzátartozik a story-hoz, hogy majd minden évben kimegyünk 1 hét lazulásra, de a mostani…hát mit mondjak különösen jól sikeredett. Szal, délutánra kiértünk a faházhoz és megkezdtük az alapozást ami szép lassan, úgy negyedtízre átalakult züllésé :). 11 óra tájban döntés: gyerünk a partra csajozni. Persze útközbe találtunk 1 jóképû kis kocsmát ahova rövid tanakodás után betértünk (rövid tanakodás: egyszerûen különösebb megbeszélés nélkül bekanyarodtunk :)) Ahogy leültünk rögtön mindenkibõl kitört az értelem és szakmai csevegésre terelõdött a beszélgetés, ami csak fokozódott a matematikai háromszög számítások, kizárólag a sörös üvegekkel történõ levezetésbe. Nekünk tetszet a buli, (a kocsmárosnak nem annyira:))… a 5dik eltört üveg után kitessékeltek minket mondván: máshol bizonyítsuk a térgörbület elméleteket :) Innentõl csak mások beszámolóira tudok hivatkozni, ugyanis nálam, hogy úgy mondjam bekövetkezet a S.L.H. (Spontán Létezési Hiba). Az elsõ diszkóba berontva, jó alkoholisták módjára rögtön az képzeltük, hogy az összes csaj miértünk van oda. Szal, telt - múlt az idõ és olyan 1 óra tájban láttak engem két nõstény társaságában táncolni (a két nõ összsúlya megközelítõleg a beszámolók szerint valami negyed tonna körül mozgott) és hát ez a két malaciga engem közre fogott és szörnyû segg riszáló rákeverõ mozdulatokkal illetek. Elbeszélések szerint én itt felordítottam „NEM BÍROM EZT A MÁZSÁS FESZÜLTSÉGET!!!” és kirontottam a diszkóból :))). Késõbb láttak egy kis beülõs parti büfé asztalai alatt kúszva, ahol a leesett telefonomat keresgéltem. Közben ilyesmiket dünnyögve: hol vagy, büngyürke….merre bujkálsz te piszok…hát már nem szerettel…nem kapsz villamos csemegét holnap… meglásd te kis te…..:)))
A többiek már visszaérkezve vártak a faháznál valamikor hajnali 4 óra tájékán amikor én is beestem. A gond csak az volt, hogy a kiskaput nem tudtam sehogyan se kinyitni (isten tudja, hogy nem találtam meg a kilincset) szal, csak hallják a haverok, hogy kint üvöltözök a telefonomba….”DE ÉRTSE MEG, HOGY EZ VÉSZHELYZET!!!! NEM TUDOK BEJUTNI!!! ÉS ÁLMOS VAGYOK!!!!”….szal mit kiderült felhívtam a 112 segélyhívó számot és ottan akartam segítséget kérni a házba való bejutásra :)))
Még ide jönne egy kis szösszenet, másnap amikor felkeltem, oda léptem a haverhoz kérdezvén: „Te minek kér PUK2-s kódot a telefonom????” mondanom se kell mekkora orbitális röhögés volt :))