A trance és a house haldoklik, a nagy klubok sorra bezárnak, a magazinokat pedig már senki sem olvassa. A rockzene fojtogatja az elektronikus tánczenét?
Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat a támogatásával
Az elektronikus tánczene, amely a kilencvenes években megváltoztatta az emberek viselkedését, öltözködését, és átalakította a zeneipart, most a túlélésért küzd a mûfaj egyik szülõhazájában, Angliában. Az ország legnagyobb elektronikus zenei klubja, a liverpooli Cream a megcsappant érdeklõdés miatt már tavaly bezárta a kapuit, míg a trance és house zene szerelmesei közt népszerû Gatecrasher már csak havonta egyszer tart bulikat.
Az elektronikus zenei lapok is válságos idõszakot élnek át: a legnépszerûbb magazin, a Mixmag példányszáma 30 százalékkal csökkent, a Ministry of Sound címû szaklap pedig meg is szûnt, miután az eladott példányok száma kétszázötvenezerrõl pár év alatt ötvenezer alá csökkent.
Lenyomta a rock
Zenei szakértõk pár éve még a rock haláláról beszéltek, most mégis úgy tûnik, hogy az elektronikus tánczenét lenyomta a hagyományos gitáralapú muzsika. Az angol Guardian zenei szakértõje szerint a számítógép generálta dallamok helyett a slágerlisták elsõ helyein már jó ideje hagyományos zenekarok nótái szerepelnek, így a kiadók, a klubok és a szaklapok kénytelenek átgondolni eddigi koncepciójukat.
A nagy klubok mindegyike válsággal küzd, ezért különbözõ trükkökkel próbálják meg magukhoz csalogatni az egyre csökkenõ raver populációt vagy éppen az elektronikus tánczene egyéb mûfajainak szerelmeseit. Van olyan szórakozóhely, ahol az extasy és a partikultúra közti szoros kapcsolatot próbálják meg némileg lazítani, hogy így járjanak az idõsebb és ezért nyugodtabb életvitelt folytató partiarcok kedvében.
Siratóasszonyok?
A mûfaj leghíresebb és egyik legnagyobb klubja a Ministriy of Sound pedig egyenesen éjszakai lokállá próbál fejlõdni, ahol ásványvíz és energiaital helyett koktélok széles választéka várja a megfáradt szeletelõket, és ahol akár még asztalt is foglalhatnak maguknak az igényes szórakozásra vágyók.
Földalatti mozgalomból a fénybe
A technot ennek ellenére sokan már eltemették. Tom Whitwell a Mixmag magazin egykori szerkesztõje a Guardiannak nyilatkozva még nem látta ennyire borúsnak a helyzetet, véleménye szerint a mûfaj még nem halt meg, csak álomba zuhant. Szerinte az jelenti a legnagyobb problémát, hogy a lassan negyvenes éveik felé közeledõ sztár DJ-k már nem találják a hangot a fiatalsággal, eddigi hallgatóságuk pedig esténként inkább már otthon marad, hogy tévét nézzen az asszonnyal és a srácokkal.
A mûfaj ráadásul máig nem tudott túllépni underground gyökerein, a közönség még mindig állandóan az újat, az egyedit, az ismeretlent keresi, ezért a népszerû DJ bukása szinte a sorsukba van kódolva. Mark Rodolf, a Ministry of Sound klub vezetõje éppen ezért úgy látja, hogy a szuper DJ-k, és a szuperklubok kora végleg lejárt, a mûfaj vissza fog térni oda, ahonnan jött, és ismét egy viszonylag kis szubkultúrává válik majd.
Sokak szerint az elektronikus tánczene azonban már így is túlteljesített minden elvárást, hiszen a trance vagy éppen a house közel tizenkét éven át a legnépszerûbb mûfajok közé tartozott a szigetországban, míg a britpop sikere még egy évtizedig sem tartott.
Más zenei szakértõk úgy vélik, hogy az elektronikus tánczene egyáltalán nincs válságban, csak a house, a trance és a hozzá hasonló keményebb, szeletelõs mûfajok ideje járt le, és ez legfeljebb akkora törtést okoz majd az elektronikus zene történetében, mint a kilencvenes évek közepén szárnyaló, majd alábukó hard core a rock fejlõdésében.