Mint említetted, a rockzene lényege mindig a lázadás volt. Tehát mi most itt lázadunk :).
1. Én nem ítélek külsõrõl, rühellem azt is aki azt csinálja.
2. Nem kevés olyan emberkével találkoztam már (fiúk-lányok vegyesen), akik divatból "lázadtak", mert éppen az volt a menõ, késõbb pedig ha próbáltál volna vele kommunikálni értelmesen, lefikázott, hogy hagyjam már ezekkel a xar zenékkel. Ez az egyik olyan dolog azon kevesek közül, amit nem igazán szeretek az emberekben.
3. Részemrõl tök mindegy ki milyen zenét hallgat, nem érdekel. Mint lentebb említettem, '93 óta hallgatok rock/metálzenét, és ezen belül is van olyan mûfaj, amit nem szeretek, vagy nem vagyok oda érte annyira (pl. death v. black metal), de senkit nem nézek le, mert ezeket szereti. A másfajta zenérõl is ugyanez a véleményem, én is diszkózenével kezdtem még ifjabb koromban, csak utána ált. iskola 8. osztályában váltottam. Kezdetben én is 3 bandát ismertem (Metallica, Guns 'n Roses, Moby Dick), és utána jött a többi. Nem mindegyiket szerettem, de a java azért megmaradt :).