2007. augusztus 18. 17:47, Szombat
AI
A mesterséges intelligencia ebben a játékban már komoly határokat dönget. Javításról-javításra polírozták a fejlesztők és aki hozzám hasonlóan nemrég porolta le újra a játékot és nem követte folyamatosan a fejlődést, annak bizony lehet le fog esni az álla. Noble fokozaton simán visszatérve Prince fokozaton már igencsak izzadtam és nem volt elég pár perc belerázódni abba a ritmusba. Minden vezetőnek megvannak a maga hülyeségei, a maga formulái és senki ne kívánja, hogy rosszban legyen Izabellával, aki képes volt az egyik majdnem elcsábított határvárosba 50-70 egységet lepakolni, vagy éppen az etiópokkal ne jusson el senki az atombombáig ENSZ nélkül, de a hollandokhoz sem érdemes bekopogni segítségért, ha nincsenek tele a zsebek. A háborúkat közepes fokozattól felfelé nem bízzák a véletlenre a szomszédok. Ha megtámadnak, akkor az azt jelenti, hogy tudják, hogy gyengék vagyunk.
A screenshotok által megörökített játékomban például nagyon jó pozíciókat foglaltam a nagy Európa térképen, hiszen nagyjából a mai Franciaország kibővített változata lett az enyém, míg az ibériai félszigeten a hittestvér Korea, UK-ben az egyiptomiak, itáliában hollandok, mellettem spanyolok, a többiek pedig keletre. Az 1800-as években arra gondoltam, hogy valakit le kell ütni, mert fejlődni kéne területben és népességben. A brit szigetek tűnt jó megoldásnak, hiszen könnyen végig lehet tarolni, éppen megvolt az előnyöm, mivel lövészekkel/gyalogosokkal illetve ágyúkkal/tüzérséggel romboltam őket végig, míg ők még számszeríjakkal kezdtek védekezni és időközben gyúrtak rá néhány lövészre. No igen, de közben a keleti szomszédasszony látta, hogy mi történik a 40 éves háborúban és ész nélkül elkezdett seregeket gyártani és rágyúrni a csak katonai fejlesztésekre. Korábban ha neki állt követelőzni, akkor elhajtottam, de később már nem mertem megtenni, sőt toltam ajándékokkal, illetve igyekeztem a vazallus államaimmal megerősíteni a védelmemet.
Viszont a háborútól meggyötört országomnak fejlődnie kellett és nem maradt energia komoly ellenseregek képzésére, ezért leszámítva egy kis csetepatét az arabokkal (Svédország), nyugira rendezkedtem be. A spanyolokat kellett visszatartani, a többiek vagy neki nyaltak be vagy nekem. A statisztikákat és a kémjelentéseket nézve viszont egyre jobban égett a lábam alatt a talaj, mert egy korábbi játékban szintén ezt csinálták velem, hogy rágyúrtak seregre és szépen lemostak a térképről. Ráadásul ő lett az ENSZ vezér, mivel az arabok berágtak rám. Más választás nem lévén, irány űrhajót építeni és kutatásra és kultúrára gyúrni, amíg repül. A terv necces volt, de sikerült. Aztán örömittasan lehúztam a redőnyt és aludtam délutánig.
Összevont összegzés: 
Rendhagyó módon, mivel sem a grafika, sem a felület nem változott lényegesen, ezért nem írnám le még egyszer, a korábbi cikk mindenben megállja a helyét ide is. Az tény, hogy sok gyerekbetegséget javítottak és már nem bug-fészek a játék. Nagyon is kellemes. Igaz a nagyon nagy pályán a XX. század vége felé már képes picit berángatni 3 giga RAM mellett is, de elviselhető módon. A játék komplexitása ha lehet még jobb lett és azoknak, akik szeretnek sokat, nagyon sokat gondolkodni, azoknak kötelezően ajánlott ennek a kiegészítőnek a megvásárlása is. Egyáltalán nem pihentető, kikapcsoló játék, legalábbis azoknak, akik szellemi munkát végeznek, ugyanis pár órányi játék képes teljesen leszívni az ember agyát. A valósághűség talán minden korábbit fölülmúl, sőt nagyon mosolyogtam, mikor az Európa térképet végigjátszva arra lettem figyelmes, hogy egy adott ponton, szinte csak a nevek voltak felcserélve, de egyébként a valósággal megegyező határok alakultak ki a birodalmak között. One more turn... One more turn...
Kapcsolódó letöltések:
Demó
Videó
Informatika és tudomány