ez nem ilyen egyszerû dolog. a mi szintünkön nem azon kell gondolkodni, h mit csinálok majd, ha elérem a megvilágosodást. ezt mi úgysem érthetjük meg. és személy szerint, ha foglalkozok a témával, okosabb emberektõl tudakozódok, és próbálom megfogadni a tanácsaikat. nekem még ez sem könnyû feladat. hol van még a megvilágosodás... : )
igen : ) csak én olyan nagyon ragaszkodok még a tudatlansághoz, meg az anyagi boldogsághoz, h még eléggé kilátástalan a helyzetem... : ) de sokak szerint pont ez visz elõre. tudod, amikor egy nagyobb akadályhoz érsz, akkor is hátra kell lépned, h át tudd ugrani...
Én azt hiszem, olyanok vagyunk, mint Buddha, csak más helyzetekbe állított minket az élet (megszülettem, és meghalok), de Buddha szerint mindenki elérheti a nirvanat. Egyre jobban hiszek abban, hogy tudjuk a helyes döntéseket, és ha nem tesszük meg, vagy mást teszünk, akkor szenvedünk. Minél teljesebb egy ember, annál könnyebben jönnek belõle a dolgok, annál kevesebbet mérlegel, mert tudja, mi a helyes. Ez lehet, egy fajta determináltságot eredményez, félünk attól, hogy nincs szabad döntésünk?
De én azokra gondoltam akik nem guruk, hanem csak nyerészkedõ s***ek és a gyorsa pénzszerzés miatt kiáltják ki magukat Ördögûzõmarikanéninek.
Ez azért rossz, mert rontják az igazak hitelét és így terjed el az emberek között, hogy egy nagy marhaság az egész.
Buddhának is voltak tanítványai.
De ezt meg nem kel túlragozni, mindenhol vannak csalók.
Srácok: kérdésem lenne. A meditáció az elalvás elõtti állapotban zajlik? Nekem olyankor olyan van, hogy teljesen lelassul a légzésem, elkezd mindenem hogy is mondjam.. zsibbadni, és bizseregni, mintha agyam gyüjtené össze az energiát, vagy sugározna valamit a testbe. Ezt az állapotot kell megtartani meditációhoz? Én mindig visszariadok ébrenlétbe, meg törökülésben ez nem is megy, csak fekve. Nem merek megmaradni abban az állapotba, mert fogalmam sincs, hogy ilyenkor az agyamnak mi mindenhez van hozzáférése. Senki nem tanított, magam próbálkozom. Már volt, hogy 2-3 másodpercig sikerült megmaradnom ebben az állapotban (alfa?). Vagy ez csak a meditáció kezdete, ezután van még fokozat? És annak milyen eredményei lehetnek, ha 3-4 percenként alfába kerülök, aztán vissza ébrenlétbe úgy 5-6-szor? Vagy ez is csak a gyakorlás része? Így kell kitanulni? Apámnak megy a mélyalvás. Ez is alfában mûködik, vagy az egy mélyebb dolog? Általában hosszú utazásoknál szokta alkalmazni. Amikor érzi, hogy fáradt, leáll, és kb. 15 percet alszik, és teljesen friss lesz tõle. Azt hiszem ez nem a szokványos alvás. De hogy mûködnek ezek a dolgok? Jó fele járok, vagy ez agykontroll téma? Egyáltalán mennyire lehet egymástól elkülöníteni a kettõt?
Tapasztalatom szerint ez egy nem túl mély, de pl. az agykontrollos alfánál már mélyebb állapot (szal alfa, de mélyebb). Nyugodtan hagyhatod, amíg jólesik. Nem fog az agyad "butaságot csinálni". :) Éppenhogy ilyenkor nagyon egészséges folyamatok zajlanak. Nem kötelezõ a meditációhoz a törökülés (legalábbis nem minden válfajához) - az alapvetõen (azt hiszem) az elalvást segít elkerülni, ami egyrészt kezdõknél hasznos, másrészt haladóknál nagyon mély meditációkkor. De egy idõ után már nem jelent ez különösebb gondot.
Néha nekem is sikerül, ami apádnak, azaz 10-20 perc alatt gyorsan "kialudnom magam" (amikor túl ideges vagyok - amit persze kerülök, amennyire lehet -, akkor egyátalán nem megy; és persze a koffein is ellene van [én nem nagyon élek vele]). Ezt nem nevezném meditációnak v. relaxációnak, legalábbis nem a szokásos értelemben. Ilyenkor vagy egy un. alvási ciklus zajlik le, gyorsítva (felszínes alvás->mély alvás->felszínes alvás, és közben bizonyos "rendrakási" folyamatok), vagy tömény nagyon mély alvás (energiakészletek töltõdése).
fekve ritkán szoktak meditálni, inkább relaxálni v. a yoga nidrát alkalmazzák igy. ha kényelmetlennek érzed az ülést akkor tegyél valami párnát magad alá v. széken próbálkozz vele. visszintes helyzetben uais a tudatod inkább az alvásra készited fel ami végü is nem rossz de ha a célod a meditáció gyakorlása akkor inkább hanyagolható! a török ülés sajnos nem mindenkinek megy hosszabb ideig de ahogy gyakorol az ember akár orákig is kibirja bármiféle fájdalom érzet nélkül! persze a nyugati ember tapasztalata h mindent inkább kényelmesebben érjünk el minnél kevesebb erõfeszitéssel és igy a meditcióban való jártasságot is:)
a törökülés vagy a lótuszülés a prána (belsõ energia) akadálymentes áramlásához kell...
a prana nem belsõ energia! a prana mindenhol és mindenben megtalálható! te alakitod energiává! ugyanigy használják a kinai v shaolin szeretesek a chi-t
Még mindig jobb fekve csinálni, amit csinál, mint törökülésben nem csinálni (mert úgy nem megy neki)... :) Én egy olyan meditációt gyakorlok, amit fekve jó csinálni. Még keresztbe sem javasolt itt tenni a lábat. Hogy határoznád meg a különbséget a meditáció és a relaxáció között? Szerintem van átfedés a kettõ között. (Egy igen mély, és alapos relaxáció lényegében egyfajta meditáció.)
na most még annyit tennék hozzá (bár már lentebb irtam) h 1 francia oktató(yoga) kezdõknek kifejezetten a török ülést javasolta mivel itt nincs energia zár nem úgy mint a lótuszülésnél. azért is nincs szükség rá mert a kezdõk úgysem tudják vezetni, átalakitani és eggyáltalán érezni ezt a finom energiát.
Zen link ami már egyszer beírtam, de itt van a meditáció hatásairól. És a zazen olyan egyszerû, hogy maga a semmi...csak csinálni kell.
Én a lehetõségek hiányában az alkohol-meditációt alkalmazok :) Önkontroll ittasan. Nem vicc!
Akkor egy idézet onnan: "Bármennyire lényeges is a helyes ülésmód, Suzuki (1966) kísérletei azt bizonyítják, hogy a zazenben a szellemi beállítottság fontosabb a testhelyzetnél. Mutatónak véve az agy alfa-tevékenységének növekedését (l. alább), lótusz-ülésben, széken-ülésben és fekvésben vizsgálta az agy bioáramait zen meditálás nélkül és meditálással. Kiderült, hogy megfelelõ szellemi beállítottság nélkül a lótusz-ülésben sem növekszik az alfa-tevékenység, de megfelelõ szellemi beállítottsággal nemcsak lótusz-ülésben, hanem széken ülve és fekvésben is észlelhetõ növekedés. (Vö. T. Yamaoka, 1968.)"
Az egy dolog, hogy bírom ülve 1 órát törökülésben, de akkor még hol vagyok a meditáció megtanulásától? :))) Tehát 1 óra alatt még nem megy a meditáció.. amúgy is csak spontán.
Azt szeretném tudni, hogy akkor most ez meditáció, amit csinálok, vagy miben másabb? Jó fele indultam, ha meditálni szeretnék, és tudatosítani magam? pl. a rossz döntéseket, amiktõl szenvedek, a feladataim az életben, az utam?
sztem ha tényleg meg akarsz tanulni meditálni, ne egy fórumról kérj utasításokat. persze jó, ha kicseréljük a gondolatainkat, de én a helyedben biztos elmennék valakihez, aki járatos ebben a dologban. egyedül elég kicsi az esélye, h vki rájöjjön arra, hogyan kell meditálni...
Gondoltam, itt is vannak járatos emberek, akik tudnak segíteni kicsit.
A problémáidat cselekvéssel, és gyakorlással oldod meg. Ezt szentül hiszem. A meditáció csak olyan mint egy trip a drogosoknál. A buddhisták ezzel a nyugalmukat fokozzák, hogy a megfelelõ pillanatban összpontosítva cselekedjenek. A másik gyakorlás, a tudatos álmodás. Egy új dimenzió, ha megtanulod!
Én nem mennék el senkihez! Az ember a mestereit sorsszerûen kapja, és nem maga választja ki! Ha másban keresed a megoldást, függõ leszel, õ pedig ki fog használni!
Én is így gondolom. Nekem ahhoz kéne a meditáció, hogy a gondolataim, tetteim... összehangba kerüljenek. Azt nem tudom mi az a trip a drogosoknál, nem értem. Volt már spontán tudatos álmom, de nem foglalkozok vele...
akkor Te még nem láttál igazi mestert. az igazi mester másokért él! vagy nem akarod h bárki megmondja h mit lenne jó csinálni... ez sajnos gyakori. és mind az ego miatt van.
Ez valahol a meditáció és a relaxáció között van. Az, hogy ez így megy, azt mutatja, hogy neked könnyebb lesz elsajátítani a meditációt (azaz, hogy ne csak ilyen esetleges legyen a dolog), akár török- vagy lótuszülésben is (ha az annyira fontos).
Nem úgy értettem, hogy abaszolút nem kell tanulni róla semmit, csak azt hogy nem elméleti ismeretek évekig való halmozása a cél. Maga a meditáció egyszerû gyakorlatok végzése révén valósul meg. És tisztában kell lenni még pár hasznos dologgal, és ennyi. Nem kell hozzá megtanulni egész filozófiai rendszereket, vagy vallásokat. A kiegyensúlyozódást, vagy akár a megvilágosodást nem megtanulni kell, hanem elérni.
A meditáció többek között összehangolja az agyféltekéket, felszínre hoz és kiolt lelki feszültségeket, megmutat belsõ dimenziókat, stb., és ezáltal hozzásegít a lelki harmóniához, tisztább átlátásához a dolgoknak, stb., és ezek magukkal hozzák a jobb döltéseket. És minden cselekvés egy döntéssel kezdõdik. (Kivéve, ha csak sodródunk a világban.)
Igen, véleményem szerint a jó mester semmi olyat nem tetet a tanítvánnyal, amit maga nem tenne meg, semmit sem tetet a saját céljai érdekében (ha abban a tanítvány nem osztozik önszántából, miután van már rálátása a dologra), vagy a tanítvány nem tenne meg, ha már van rálátása (csak persze elõször még nincs, épp azért kér tanácsot, útmutatást - de amikor már ott van, láthatja, hogy az jó).
(Indiában a guruk kimondottan fölérendelt viszonyban vannak a környezetükben lévõkkel, és ezt ki is használják. Néha eléggé öncélúan. Ilyenkor általában alig vannak magasabb szinten, mint a többiek.)
Hát nem tudom. Ott eleve több "szent ember" van, így a hiteles is több, de nemrég láttam pár Indiáról szóló dok.filmet, és hát elég "érdekes" dolgokat mutattak a gurukról (10-bõl 9-rõl). Inkább nem részletezem, de a lényeg, hogy nem tanítványok vették körül õket, hanem inkább csak szolgák, akikbõl sosem lesz guru, és nem is akarnak azok lenni. Persze náluk minden guru szent embernek számít a hagyomány szerint, de azt hiszem, a mi szemünkben nem lenne az, és nem ilyen mestert keresnénk magunknak. Inkább beállnánk szerzetesnek pár évre, bár arra a legjobb talán inkább Tibet.
hát igen... minden attól függ, aki megrendezte a filmet.
nekem van 1 jó barátom, egy hindu szerzetes, aki tanulmányutakat szervez indiába magyaroknak. nekem Õ szokott mesélni. persze vannak olyan guruk is, akik csak élvezik azt, h uralkodnak másokon, de azért vannak nagyon szerény tanítók, akik elsõsorban a példájukkal tanítanak, nem a szavaikkal.
amúgy, ha érdekel, itt a barátom honlapja: http://www.india.vrinda.hu/
Ki az a hapi? Épp pécsen egy buszmegállóban láttam egy plakátot egy lótuszülésben ülõ fehérruhás hapi volt rajta, és alatta, hogy Srí Chinmoy tanítványa, és meditáció blabla... valami tanfolyás, gondolom.
kb. amennyit Feldmár András elõadásaiból meg lehet tudni. szal nem eleget (õ is csak érintõlegesen tért rá a témára)
Lehet már leírtam, de most nagyon benne van a fejemben, mert beszéltem egy buddhista sráccal róla, és bennem maradt. Volt egy élményem álmomban:
Átéltem a nem égetõ szeretet, minden vágy megszûnését, nem volt tárgya, célja. Azt mondta, hogy a buddhizmusban is ismerik ezt, révület, így lehet átélni az életben elérhetõ legtökéletesebb boldogságot, 4 fokozata van.
Igazából kevés a szó, meg nem is igazán ontopic, de jobbat nem találtam. Ki élt már át ilyet?
És egy részlet Popper könyvébõl, ami nagyon megfogott:
Gandol úr, igaz-e a te katekizmusod? Az én katekizmusom nem igaz! Akkor miért tanítod? Mert nyilvánvalóvá teszi, hogy semmi sem igaz. És ez igaz? Ez sem igaz.
Továbbá, szerintetek a hit kizárja a kételkedést? Ha valamit hiszel, de nem vagy benne biztos. Van ilyen? Lehet ezt útkeresésnek hívni? A kételkedés mennyire vonatkozik a hitre, és mennyire a tudásra? Nekem eddig a legtöbb hívõ azt mondta, hogy a hit és a kételkedés nem összeegyeztethetõ, de én úgy gondolom, hogy õk nem hisznek, hanem tudnak. És ez nekem gyanus. Az õ hitük tudás, ami gátolja a megismerést - úgymond vakhit. Szeretnék errõl az itt jelenlevõkkel eszmecserét folytatni.
Mégegy részlet, és gondolat:
Barátaim! Hallgassunk most néhány percig. Várjunk, amíg a kétkedés gyökeret ver a lelkünkben. Aztán azt is várjuk meg, amíg a „semmiben sem hiszek” átváltozik arra, hogy „mindent lehetségesnek tartok”. Elmélyedésünk tárgya az legyen, hogy vajon miért mondotta volt a Logionok szerint Jézus: „Nem lehetsz az apostolom Tamás, mert ittál az én forrásomból és megmámorosodtál tõle!” S miért fogadta el apostolá-nak akkor, amikor kételkedõ lelkûvé változott?
Párbeszéd a hitetlenségrõl -Gandol úr, honnét jön a vallás, az okkult gondolat? -Halálfélelembõl. -Megvált-e a hit a halálfélelemtõl? -Láttál-e már ravasz gazdát, aki a szamár hátán ülve, botról szénacsomót lógat az állat szája elé? Örökké megy utána, és sohasem éri el. -Luther doktor, az égre tekintve, azt felelte egy kétségbeesett szerzetesnek, aki megvallotta, hogy néha maga sem hiszi azt, amit tanít: „Hála neked Uram! Azt hittem, hogy csak én vagyok ezzel így. Valódi volt-e hát Luther doktor hite? -Valódi, volt mert kételkedni mert. -Szamár volt-e hát Luther doktor, aki örökké járt az elérhetetlen szénacsomó után? -Ennél mi jobbat tehetne az ember? -Hogy nem megy utána. -Vagyis olyan szamár lesz belõle, akit csak ütnek, és még szénacsomója sincs. -Mégis higgyünk tehát? -Ne, mert megkérdezted. -Tagadjunk? -Ne mert megkérdezted. -Akkor hát mit tegyek? -Foglalkozz az élet dolgaival. -És ez üdvösséget hoz-e majd nekem? -Üdvösséget hoz. -Biztos ez? -Most már nem is olyan biztos.
Szerintem a vakhithez nem kell bátorság. Aki úgy hisz, hogy tudja, hogy a hite hit, nem biztos benne, mégis hisz benne, ahhoz kell erõ. Ti hogy vagytok vele?
Gandol úr, igaz-e a te katekizmusod? Az én katekizmusom nem igaz! Akkor miért tanítod? Mert nyilvánvalóvá teszi, hogy semmi sem igaz. És ez igaz? Ez sem igaz.
Ez a párbeszéd pedig azért fogott meg, mert segít abban, hogy a "semmiben sem hiszek" felfogás átváltozzon "mindent lehetségesnek tartok"-ra. Mert ugyan azt mondja, hogy semmi nem igaz - még ez az állítás sem igaz, tehát rátapintott az Út lényegére.
Hogy amiben hiszel, nem biztos hogy eléred, az az utad.
Nevetséges, de valószínû hogy holnap misére megyek, nem önszántamból, de nem is tiltakozom! Mennyetek ti is, ti hinduisták, és buddhisták, csak ez a tanácsom. Csak egyszer!!!
Helló, szerintetek rossz dolog a jóga mellett cigarettázni? Én sajnos jóga mellett ezt teszem, és nem hiszem, hogy a jóga érvényesülne az feszültséget okozó cigi mellett, hisz a jóga pont nyugalmat teremt.
hali! szerintem szivhatod nyugottan. a légzögyakorlatok meg az asanák segitenek a tüdöd tisztulásában! késöbb meg magad fogod fokozatosan érezni h nincs rá szükséged v. eggyáltalán nem esik jól de ha még sem az sem baj! bár a füst megköti a finom energiákat és ezekez elég hosszan tar kitisztitani! egy erös dohányosnak életek kellenek h nagyjábol ezek a tisztulások végbemenjenek
A nikotin is inkább enyhén nyugtató, de pl. sok kávé miatti össze-vissza csapongó figyelmet (túlzott pörgés) segít egy irányban tartani, azaz csökkenti a dekoncentrációt. (Ezért is alkalmazzák együtt általában.) Az egyéb káros hatások mellett épp az a baja, hogy nem enged ellazulni.
Szánd el magad, és szokj le! :) Barátnõm is nemrég szokott le. Nem volt teljesen semmiség, de sokat segített neki egy bizonyos természetes alapú kapszula, amiben többek között pl. kinin van, ami lecsökkenti a nikotin-elvonási tüneteket, és más hasznos anyagok. Most nem jut eszembe a neve, de késõbb megkérdezem barátnõmet. Felmérések szerint ez az egyik leghatásosabb módszer. (A tévében reklámozott cucc, ami lassú nikotin-megvonáson alapul, kevésbé mûködik - talán ezért kell neki a sok reklám.) Plusz az, hogy õ is rendszeresen meditál.
Ha nem tud rövid távon leszokni, legalább ne jógázás elõtt tegye, az alábbiak miatt. (Ahogy bírja, egyre hosszabb idõt hagyjon ki a jóga és az elõtte szívott cigi között.)