A tekercsnek nem is lenne ideje átmelegedni/leégni, hiszen a mp tört része alatt elsuhan felette a "forgórész" (az ûrhajó). A hosszú pályák csak szakaszosan leenének fesz alatt. (csak az a része, ahol a "rotor" van), szvsz tök felesleges hûteni.. inkább meg kellene építeni
Nem szükséges, legfeljebb ha maximalista a tervezõ/kivitelezõ, és van bõven pénz... Túl drága lenne ugyanis...
??? A lineáris motor annyit tesz, hogy "kiterítenek" egy hagyományos elektromotort. A pálya így (képletesen) az elektromotor álló része, a jármû pedig a forgó része. Szupravezetés csak akkor kell, ha nagyon jó hatásfokot akarsz elérni...
Csak reggelre mindig ellopnák a réztekercseket....lol
A Gellérthegy oldala jó is lenne.
Nagy teljesítmény kell, ez nem vitás. De hát a mostani rakéták teljesítménye is egy atomerõmûével vetekszik. Több száz tonna üzemanyagot égetnek el néhány perc alatt. A plussz súly se gond, mivel a mostani rakéták az üzemanyagot is felviszik egy darabig, ami a tömegük több, mint 90%-át teszi ki. Az a pár darab mágnes meg csak néháyn tíz kiló lenne.
A teljesítményigényt akkor is kisebbfajta erömüvel kellen fedezni. Meg a rakétával együtt ki kéne löni a motor "forgó részét" szóval az ellendarabot. Az is jelentös fölös tömeget jelent.
A "motort" nem kell csapágyazni, mert lebeg, mint a mágnesvasutak, és nem 100 tonnákat kell vele kilõni...másrészt inkább csak alkatrészeket, meg vizet kellene indítani az ûr/Hold bázisra. Arra megfelelne..
Az ötlet jó, de gondolj bele, hogy neked a motorodat milyen erök terhelnék? Az elsQ a rakéta súlya: egy jóhéle simán kitesz 100 tonnát. Azt a motort csapágyazni nem ovis feladat.. Meg gondolj arra a teljesítményre, F=m*a, P=F*v, ami mondjuk 1 mach felett kellene bevinni (ezekre az adatokra, 1 G-nél: 300 MW) Nem piskóta, és 1 mach még full nem éri meg, hát még az 1 G mennyire nem éri meg.
sok orosz volt egy évnél tovább az ûrállomáson, a rekord 450 nap körül van (egy orvos figyelte magát végig hogy milyen hatásai vannak a szervezetre a sulytalanságnak)
Van egy ilyen terv (bár most nem tudom, hogy él-e még a cég, amely anno elkezdett dolgozni rajta), a Jules Verne Launch System, amely elektromagnetikus gyorsítással juttatott volna igen olcsón (3 tonnát @ 185km LEO, 2 millió $-ért 1996-os árfolyamon) az ûrbe mûholdakat. A baj kettõs: egyfelõl a gyorsulás olyan intenzív, hogy elérheti az 1000G-t is, vagyis iszonyú strapabíró mûholdakat kell építeni az adott tervhez, mert a mostani mûholdak egy marék szecskaként hagynák el a gyorsítót. Emberi használatra sokkal hosszabb pálya kell, amely fokozatosan gyorsít, max. 3-5G-vel, de ehez több km hosszú pályára lenne szûkség, hogy értékelhetõ sebességre (olyan 2 Mach környékére) gyorsítsák a jármûvet - amely még így is igencsak méretes darab lesz (egy Szojuz méretû ûrhajó esetén is jó 100-150 tonna körül lenne a tömege). A másik dolog a költségek, valóban olcsó megoldás lenne az elsõ fokozat kiváltására ha sûrûn használnák. Viszont a felépítése több százmillió dollár kóstálna.
És ismét elérkeztünk a pénzhez... Sajnos egyik állam sem tartja magas prioritáson az ûrkutatást, még mindig a sokat szídott NASA az, amely valóban komolyabb pénzeszköz felett rendelkezik, de ott meg folyton közbeszól a politika... Amíg a civil szféra nem fog jelentõs összeget befektetni, addig sajnos csigalassú fejlödés várható...
Pl miért nem építenek a földön valami hosszú egyenes domboldalra egy lineáris villanymotort? azzal elég jelentõsen meg lehetne lökni az ember nélküli szállítóegységeket az 1-es vagy akár a 2-es fokozatot is meg lehetne spórolni (V-1 rulez! ) persze ez csak hosszabb távon lene gazdaságos szerintem
Természetesen lehetne bolygóközi indítóplatform, vagy üzemanyag-töltõállomás (amennyiben a holdon gazdaságosan kinyerhetõ, nagy mennyíségû víz van, ebbõl pedig napenergiával hidrogént és oxigént lehetne elõállítani), amelyik a földrõl induló, de üres üzemanyag tankú (ergo kissebb indítási tömegû) ûrhajók számára, vagy teljesértékû indulóhely, ahol az ûrhajókat megépítik, feltankolják, és innen is indulnának. A hold gravitációja 1.67 m/sec^2 (miért nincs <sup> ill. <sub> tag az SG-n?! Mindjárt megyek is panaszkodni St-nek... :))), a földé 9.8 m/sec^2, ugyan ez még mindig viszonylag jelentõs, de messze könnyebb legyõzni.
Az óriási probléma egy holdbázis megépítésének költségei. Ugye egy ilyen bázis esetén (bármilyen apró (mondjuk 20 fõs), de jobbára önfentartó bázis) is több száz tonnányi felszerelést kellene a holdra vinni. Ez pedig egyenlõre, a jelenlegi indító jármûvekkel csak horrobilis költségek árán lehetséges, amit senki sem akar felvállalni. Szóval a holdbázis egyáltalán nem sci-fi, de sajnos nem is realitás, amíg nem lesz olyan megoldás, amivel sokkal költséghatékonyabban juthatunk az ûrbe...
Azért mindig beleírnak ilyen futurisztikus utalásokat, hogy "esetleges kolonizálás", holott minden alkalommal elvetik az ésszerüségét, és lescifiznek mindent, ami erröl ír. Egyébként a Holdat lehetne ugródeszkaként használni a Marsra, vagy ahhoz túl nagy a grav.?
Az Ion-hajtómûvek elõnye, hogy kis méretûek, és kevés üzemanyaggal is évekig képesek folyamatosan mûködni. Hátrányuk, hogy a tolóerejük olyan minimális, hogy még egy szódásszifon is nagyobb gyorsulásra bírná a jármûvet. Azonban amíg egy szódásszifon kb. két másodperc alatt kifújna, az ionhajtómû évekig mûködhet, és szépen lassan egyre gyorsabban és gyorsabban haladhat a szonda.
Ez esetben a szonda az ion-hajtómû minimális tolóerejét csak arra tudta felhasználni, hogy egyre nagyobb és nagyobb köröket rójon a Föld körül, egyre magasabb keringési pályára állva. Ahogy egyre távolodott a földtõl, egyre közelebb került a Hold pályájához, a végén a Hold gravitációja fogja már be, így áll a szonda Hold körüli keringési pályára.
Noha tényleg idõigényes folyamat, a szonda indulótömegének sokkal kissebb százalékának kell üzemanyagnak lennie, mint hagyományos kémiai hajtómû esetén. Ez pedig annyit tesz, hogy ennyivel több tudományos felszerelést vihet magával...
Informatika és tudomány
