Régen az volt, hogy együtt voltunk mind, egy kupacban. Ünnepekkor táncoltunk bolondulásig, és agyunk szépen termelte az endorfinokat, amelyektõl kisimult az arcbõr, és mosolyogtunk egymásra.
Késõbb egyre kevesebben táncoltak, jobbára csak a sámán, és a profi táncosok.
Ma sámánok sincsenek, hanem tánc- és balettegyüttesek táncolnak, és mi fizetünk nekik. Ha mi is táncra perdülünk, akkor kiröhögnek, hogy nem vagyunk profik. A pocakunkat nem röhögik ki. :-)
Az agyunk nem termel endorfint, ezért azt nem tánccal, hanem vegyileg próbáljuk pótolni.
Mindenki kábítja magát valamivel, én is (mea culpa!).
Van aki kábítószerrel, van aki gyógyszerrel, alkohollal, cigivel, munkával, szexel, hatalommal, pénzzel, szerencsejátékkal, extrém sporttal, teljesítménysporttal, internettel...
A különbség ezek között annyi, hogy egyesek nem okoznak antiszociális megnyilvánulásokat.