Batman: Arkham Origins

Grafika: Habár a Batman: Arkham Origins még mindig az egyre inkább nyugdíjazásra szoruló Unreal Engine 3 grafikus motort használja, de a látványra így sem panaszkodhatunk, a fejlesztőknek ugyanis kellő szakértelemmel sikerült az utolsó pixeleket is kicsavarni belőle. Ennek köszönhetően az alkotás összességében nagyszerűen néz ki, egyértelműen ott van a kurrens generáció legszebb címei között, de a technológia határai már igencsak megmutatkoztak a nyitott terek esetében, amelyek üresek és szürkék, ellentétben a rendkívül jól berendezett zártabb pályákkal. A különbség legalább akkora, mintha két különböző videojátékról beszélnénk!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A korábbi részekhez képest ugyan a fejlesztők átdolgozták a Batman: Arkham Origins kezelőfelületét, ám ez nem hozott olyan forradalmi változást, ami miatt rosszabb lenne a végeredmény, sőt mi több, talán átláthatóbb, mint valaha. Az irányíthatóság tekintetében azonban sajnos már nem ennyire jó a helyzet! Főhősünk terelgetésével ugyan nincs különösebb probléma, ellenben a kameranézet nagyon sokszor olyan lehetetlen helyzetekből mutatja a pályákat és az összecsapásokat, hogy az még a legnyugodtabb játékosokat is kihozhatja a sodrából.

Játszhatóság: A Batman: Arkham Origins keretein belül rengeteg lehetőség lett volna arra, hogy a fejlesztők 20 óra fölé tornázzák a játékidőt, de Gotham üres városa olyannyira kihalt, hogy a két csoportra osztható opcionális feladatok egy idő után szó szerint unalmassá válnak, így nem is foglalkozunk majd velük. A kampányból természetesen még ettől függetlenül is ki lehet hozni 10-15 órát, de ha nagyon alaposak vagyunk, akkor értelemszerűen többet is, a multiplayer módnak köszönhetően pedig még a finálé utáni szórakozásról sem kell lemondanunk.

Intelligencia, nehézség: A játék nehézségi szintje szokásosan jól skálázott, de az I Am the Night fokozat csak a legelvetemültebb rajongóknak ajánlott, itt ugyanis csak egy életünk van, ha tehát meghaltunk, kezdhetjük elölről a történetet. Amiért ebben a kategóriában mégis pontlevonást érdemel a játék, az egyértelműen az intelligencia, ami finoman szólva is hagy maga után kívánnivalót, hiszen a legtöbb ütközetben, de főként a lopakodós küldetések során megtapasztaljuk majd, hogy ellenfeleink bizony többre is képesek lennének, ha az alkotók úgy akarták volna.

Hangok, zene: Sajnos a korábbi részekhez képest teljesen megújult a szinkronstáb, de Troy Baker és Roger Craig Smith ettől függetlenül is nagyszerű munkát végeztek a két főszereplő karakterének megtestesítésekor. Zeneileg talán elvárható lett volna néhány fülbemászóbb dallam, de összességében ezen a téren nem igazán lehetne panaszkodni a játékra.

Összegzés: A Batman: Arkham Origins hiába építkezik szinte teljes egészében a sorozat korábbi epizódjaiból, ez a pozitívum egyben az alkotás legnagyobb negatívuma is, hiszen a fejlesztők nem tudták olyan érdemi újdonságokkal felvértezni a végeredményt, hogy az maximálisan megfeleljen az elvárásoknak. A történet és a fő küldetések ugyan maradéktalanul élvezhetők, de a háttérben folyamatosan ott motoszkál majd bennünk, hogy összességében egy kicsit mégis többet vártunk ennél. Ha szeretted a korábbi Batman-játékokat, biztosan ez sem fog csalódást okozni neked, de ne várj tőle forradalmi újdonságokat, azt ugyanis majd vélhetően a Rocksteady következő alkotása hozza el!