Soldier of Fortune

Kiadó: Activision
Fejlesztő: Raven Software

Minimum Követelmény: P200, 48MB RAM, 3D gyorsító, Win95/98
Hasonló játékok: Quake II, Rainbow Six
Kategória: FPS
Forrás: The Adrenalin Vault


Az ember, amióta csak a világon van, háborúzik. A viszálykodásnak több oka is lehet, de általában az emberek hazájuk védelmében fognak fegyvert, vagy egy politikai vagy vallási eszme érdekében. S persze ott vannak azok, akik nem a hazájukért, nem valamilyen meggyőződés miatt harcolnak, hanem pénzért. Ezeket a katonákat zsoldosoknak hívják, akik úgy indulnak a harcba, hogy egyik szemük a célkereszten, másik szemük a jutalmon van. A Heretic és Hexen híres alkotóinak legújabb 3D shooter-ében géppisztolyt nyomnak a kezünkbe, és tagjaivá válunk egy ilyen rejtélyes katonai alakulatnak. A fejlesztők a Doom- klónok tengeréből hihetetlen hevességével és nem túl finomkodó látványbeli realizmusával emelik ki a Soldier of Fortune-t. Már a kezdet kezdetétől nagy hangzavar vette körül a játékot, a benne látható véráradat miatt. Vagy ez a zaj talán csak a fülünk mellett elsuhanó golyók zaja volt?

A cím és az akció a Soldier of Fortune magazin oldalairól származik, ami egy olyan újság, mely a világon történt háborúskodásokról és hírszerzési műveletekről ad hírt. A játékos John Mullins bőrébe bújhat, akit egy valóságos zsoldosról mintáztak, aki az USA kormányától fogad el megbízásokat. Az igazi Mullins még szakértelmével is segítette a játék elkészítését. A csata előtt a játékosoknak el kell dönteniük, hogy milyen taktikát és fegyvereket használjanak a küldetés alatt, melynek teljesítése után fizetést kapnak. A mindezt mozgató történet egy igénytelen akciófilm hatását kelti. Mullinsnek és egy partnerének, aki csak az átvezetőkben jelenik meg, de maga is végrehajt más-más küldetéseket, meg kell találniuk négy ellopott nukleáris fegyvert, és le kell számolniuk a lopásért felelős terroristaszervezettel. Bár a történet valós helyszíneken játszódik, néha olyan fordulatokat vesz, hogy azt még a világjáró James Bond sem tudná követni. Mullins az egyik pillanatban New York utcáin lövöldözi a gengsztereket, majd a következő pillanatban szerbeket gyilkol a világ másik felén. Saddam Hussein birtoka és egy német erőd csak ezután következnek. Ez a törékeny cselekmény az átvezetőknek és az e-mail formában megkapott eligazításoknak köszönhetően áll össze. A lényeg az, hogy nem unalmas. Csak bírd gyomorral.

     
Mindent összevetve az akció kombinálja a Rainbow Six valószerűségét a Quake II izgalmas lövöldözéseivel. Bár a csatákat le lehet butítani, úgy, hogy azok egyszerű lövöldözések legyenek, az alapbeállításban a Soldier of Fortune egy stratégiai shooter, ami megbüntet minden meggondolatlan forrófejű játékost. Egy-két tár az automata gépfegyverből és a játékos már a saját vérében hever. Ez sokkal meggondoltabb előrehaladásra ösztökéli a játékost, mely során Mullins lopakodik, használja a kését, a távcsöves puskáját és más stratégiai elemeket, hogy kiirtsa az ellenséget. A játékos kileshet a sarkoknál, távolról is lelőheti az ellenséget és bedobhat közéjük egy speciális gránátot, ami mindenkit megvakít egy időre, majd késével lekaszabolhatja őket. Bár nem olyan szigorú, mint a Rainbow Six, a harci rendszer nagyon ösztönzi az embert a stratégia használatára.

     
A játékos felszerelheti magát egy olyan berendezéssel is, ami Mullins zajszintjét méri. Minél hangosabb a fegyvered, és minél sűrűbben lősz, annál nagyobb zajt csapsz. Ennek következtében egyre több ellenség gyűlik össze körülötted, vagy a zárt ajtók mögött. Röviden, a zsoldosoknak törekedniük kell arra, hogy senki ne lássa, vagy hallja őket, így a halkabb fegyverek és a gyors, rövid lövések létfontosságúak. A térképen nagyon sok szűk sarok van, stratégiailag elhelyezett robbanó hordók, és jó célzó helyek, ami még nagyobb szabadságot ad a taktikusnak. A fejlesztők meg akarták különböztetni a játékukat a versenytársaktól, és erre a lopakodás eleme nagyon megfelel.

     
Nagyon sok igazi és kísérleti fegyver közül választhatunk, ami persze megnehezíti azt, hogy csendesek maradjunk. A kés után ott van a 9mm-es pisztoly 18 töltényes tárával, a 44-es magnum 9 töltényes tárával, és a nyolctöltényes puska. Hasznos dolog feltölteni a tárat, mielőtt belépünk egy terembe, mivel Mullins abbahagyja a tüzelést töltés közben. A következő fegyver az orvlövészpuska, amit ebben a játékban valósítottak meg legjobban. Ráközelíthetsz az ellenfélre, és kilőheted a szemét vagy kilőheted a fegyvert a kezéből. Minél közelebbről lősz, annál pontosabb lesz a lövés. Ahogy egyre folytatódik a vérengzés, pár automata fegyvert is használhatunk. Használhatjuk a 9mm-es félautomata fegyvert, ami leginkább egy uzi-ra emlékeztet, és a hihetetlen SMG-t, ami egy erőteljes 9mm-es fegyver, amiben több a töltény és gyorsabban öl. A legsokoldalúbb fegyver, a nehézgépfegyver, ami egy szívdobbanásnyi idő alatt megállítja az ellenséges katonákat.

     
Bár ezek a fegyverek első hallásra hasonló funkciójúak, talán, ha lehet ezt mondani, a Doom óta a legjobban kiegyensúlyozott fegyverkészlet. Néhányuk hasztalan a páncélozott ellenfelek ellen, míg mások egyetlen lövéssel felszakítják a páncélt. A rövid és hosszú távú fegyverek újabb stratégiai elemet adnak a játékhoz, akárcsak a lehetőség, hogy leszakíthatjuk az ellenfél lábát. A részletes fegyver modellezés is szuper. Mullins még olyan mókás dolgokat is csinál, mint hogy ide-oda dobálja a kést, megpörgeti a tárat, vagy időnként megégeti az ujját a lángszórón. A baj ezzel az, hogy ezek véletlenszerűen indulnak el, és ha már egyszer elindult egy ilyen mozdulat, akkor azt végig kell várni. Ez egyenlő a halállal, ha egy ilyen mozdulat kellős közepén toppan elénk egy katona. A valószerűséget szolgálja az is, hogy Mullins csak meghatározott mennyiségű fegyvert vihet magával. Ez a mennyiség attól is függ mekkorák a fegyverek. A fegyvereinket le is dobhatjuk, és a halott ellenségtől szerezhetünk újfajta fegyvereket.

     
A játékban nincsenek olyan valószerűtlen feltöltők, mint a sérthetetlenség, vagy a mega-egészség. Ehelyett Mullins praktikusabb tárgyakat cipel magával. Magával vihet, elsősegély csomagokat, páncélt, éjjellátó szemüveget, gránátokat, és plasztikbombákat. Elég ritkán találni elsősegélycsomagokat is így azokat óvatosan kell beosztani. Páncélt gyakran lehet találni, mivel a halott katonáknál többnyire van egy. A küldetések előtt Mullins mindig új tárgyakat vehet magához. Bár a tárgykiválasztás tökéletes, ez a művelet felesleges, mivel az ellenfelektől vagy a térképeken található raktárakból úgyis be lehet mindegyiket szerezni.

     
A küldetések akcióorientáltak és szórakoztatóak. Tíz különböző fajta van a 30 küldetésen belül. A szintek, amik természetükben elég lineárisak és nem is igényelnek több interakciót, mint pár gomb megnyomását, tele vannak átvezetőkkel, amik félelmetes hangulatot keltenek. Az ellenfelek kilesnek a sarkoknál és berúgják az ajtókat, hogy megöljék Mullinst és időnként egész sereg katona özönlik rá. Semmit sem lehet előre kiszámítani, és az ember cselekedetei segíthetnek is ezen helyzeten vagy ronthatnak is rajta. Például a német kastélyban van egy hálószoba, ahol egy nagy tévén keresztül megfigyelheti a folyosót. Ha ezt teszi, azonnal megjelenik két katona. Ha ellenáll a kísértésnek akkor a terep tiszta marad. A csaták ilyen előre nem látható módon történő alakulása szokatlan a műfajban. Mivel az alapbeállításban csak korlátolt mennyiségű kimentett állásunk lehet, érdemes meggondolni, hogy mi lesz a következő lépés, mielőtt belerohannánk egy csatába.

     
Az izgalmas csatákon kívül más is megkülönbözteti a Soldier of Fortune-t a műfaj többi tagjától. Ez a másik dolog a karakteranimáció és az ütközésfelismerés, amik nagyban fejlesztik a fegyvercsatákat. A játék olyan technológiát használ, melynek köszönhetően egy karakteren 26 területre lehet célozni. Ez arra ösztönzi a játékosokat, hogy célozzanak mielőtt meghúzzák a ravaszt. A karakteranimáció is lenyűgöző, a karakterek ugyanis a találatnak megfelelően reagálnak. Ha vállon lövöd őket, akkor nekiesnek a falnak, ha karon, akkor elveszti a karját és a fegyverét.

     
A technológiának köszönhetően a fejlesztők a jelenlegi legvéresebb játékot hozták létre. Az eredmény egy meglehetősen véres csata. Nincs annál lélegzetelállítóbb, mint amikor szemen lősz egy katonát és utána csak egy csontcsonkot látsz fölötte valami véres masszával, ami elötte a feje volt. Az erőszak néha annyira elhatalmasodik, hogy már azt hihetnénk a fejlesztők szándékosan törekednek a botrányra. Az Activision és a Raven azonban gondoskodott róla, hogy mindenki a saját ízléséhez igazíthassa az erőszak mértékét. 5 ilyen lehetséges szint van, és a Soldier of Fortune-t akár a véres részek nélkül is fel lehet telepíteni. Továbbá a szülők kódszóval tudják biztosítani, hogy senki se változtassa meg az általuk beállított erőszakszintet.

     
A Soldier of Fortune-ban számos online játékmódot találhatunk, ami az Internetre is kiterjeszti az akciót. Ilyen játékmód a standard deathmatch, a Realistic játékmód, amiben egy lövéssel le lehet teríteni az ellenfeleket, a megszokott Capture the Flag, az Assassin melyben minden játékosnak egy ellenfelet írnak elő, és pontot veszít, ha a rossz embert lövi le, és az Arsenal melyben az nyer aki legelőször öl mindegyik fegyverrel. Az ellenfelek nagyon változatosak az egyes területeken és több régiót összevetve is. Nem lehet megunni az ellenfeleket. Ez is csak azt jelzi, hogy mennyi figyelmet, vért, izzadságot és könnyet adtak bele a Soldier of Fortune-be.


Grafika:Bár a korosodó Quake II engine elmarad összetettségében a következő generációs grafikák mellett, a Raven úgy felfejlesztette a renderelőt, hogy az eleven részleteket képes megjeleníteni. Az olyan újítások, mint a 32 bites színmélység és a részletes textúrák gyönyörűvé teszik a környezetet, ha alacsony polygon számával merevnek is tűnik a Quake III Arena szerves összetettségéhez képest. A fejlesztők tehetséges grafikusai, olyan helyszíneket állítottak össze, ami elkápráztatja az embert. Saddam palotáinak gazdag díszítéseitől és magas mennyezeteitől, egészen a német kastélyig mindenből hihetetlen hangulat árad. Szinte kár összevérezni ezeket a helyszíneket.

A Raven tervezői sok valós elemet is beleraktak a helyszínekbe. A havas hegyektől egészen a japán alvilág erődítményéig a grafikusok mindent megtettek, hogy új látványt nyújtsanak számunkra. Vannak olyan leleményes jelenetek is melyekben egy helikopter ereszkedik és emelkedik a száguldó vonat mellett, vagy ott van a földalatti tengeralattjáró állomás. Mindezek nagyon hitelessé teszik a játékot. A legjobb hír azonban a sebességgel kapcsolatos. Lehet hogy a Raven felszerelte az engine-t pár extrával, de a sebesség töretlen. Még a legnagyobb részletességnél és 1024x768-as felbontásnál is akadozás nélkül lehetett halomra lőni az ellenséget. A régebbi PC-k tulajdonosai se aggódjanak. A felbontás 640x480-nál kezdődik, és lehet állítani a részletességen. Csak legyen kéznél egy 3D-s kártya és a legújabb OpenGL driverek.

Akármennyire is felturbózták a fényeket és textúrákat, a Soldier of Fortune-re valószerű karakteranimációja miatt fognak emlékezni. Eressz egy sorozatot egy katonába a gépfegyvereddel és görcsökben rángva fog a földre hullni. Lőj bele egy puskával és a sapkája leszáll a fejéről, mielőtt az agya véres köddé fog szétrobbanni. Vágd el a torkát és Mullins letörli a vért a pengéről, miközben a hullát vizsgálgatod. Akármikor célzol meg egy ellenfelet az a lövéseknek megfelelően fog reagálni, azaz több száz lehetséges módon. Lődd meg egy katona jobb karját és a törzse abba az irányba fog kiperdülni. Ha szétlövöd a lábát, akkor a nyomorék végtagját markolászva fog a földre rogyni. Ez a technológia annyira pontos, hogy még az is lehetséges, hogy egy üzemanyagot cipelő ellenfelet addig lőj, míg a golyók át nem lyuggatják a testét és fel nem robbantják a tartályt.

A Soldier of Fortune a legjobb kombinációja a grafikai technológiának és a játékmechanizmusoknak. A nagy felbontás vonzó, de arra is lehetőséget ad a virtuális zsoldosnak, hogy kilessen a sarkoknál, vagy hogy átdugja puskája csövét a kerítés rácsai között és szemen lőjön egy katonát száz méterről. Az animációs és modellezési rendszer lehetővé teszi, hogy lövéseinkkel leszakítsunk karokat és lábakat, de ugyanez a rendszer adja azt a stratégia elemet is, hogy hogyan öljünk meg páncélos ellenfeleket. A térkép minden apró szeglete tele van részletekkel. A hullákból vér patakzik, a karakterek mellkasa megemelkedik légzés közben és párás a leheletük a hidegben. Még lábnyomokat is látni a hóban. A Raven megmutatta, hogy a tehetséges grafikusok és programozók még egy korosodó engine-nel is valami egyedülállót tudnak alkotni.

Kezelőfelület:Egy ragyogó és eleinte furcsa kivételtől eltekintve - az ikonok összezavaró rendszere az egér kezelésű menürendszerben - a Soldier of Fortune kezelőfelülete funkcionális és rengeteg opciót kínál fel. A nem ösztönszerű menüstruktúra tartalmazza az összes megfelelő opciót, amint a felhasználó kitalálta, hogy is működik: a hang és grafika változtatható, és a játék statisztikája - benne a fej és ágyéklövések számával - is elérhető. Az irányítás 100 %-ig konfigurálható, amely nem egy rossz dolog, mivel elég sok parancs szükséges a sikerhez. A Raven újra bevezette a “use” gombot a túszoktól való információszerzéshez és kapcsolók nyomogatásához. Ez a “use item” gomb egyébként különálló másodlagos tüzeléshez is használható a legtöbb fegyvernél. Összekapcsolhatóak egyedi tárgyak és fegyverek egy egyszerű paranccsal, vagy körbeforgathatóak a csata alatt, de bármely is legyen, majdnem annyi manőverezési lehetőség van, mint amennyi egy csatatéren is előfordul. Ámbár kellemesebb pár funkciót automatizálni, mint például az ajtónyitást, a Soldier of Fortune a készültség és a harcok mechanikájáról szól, így elfogadhatóak a kézzel végrehajtást igénylő követelmények, és ez párosul egy praktikus beállítással. A játék közbeni kijelzés egy új standardot állít fel az egy pillantásra felfogható kijelzők között. Három különálló modul van a játék képernyőjén, ezek közül egyik sem akadályozza a látómezőt: az egyik oldalon egy kis tárgylista található, amely mutatja a jelenleg használatban lévőt, valamint az, hogy hányféle tárgyunk van, a másik oldalon egy hasonló menü van a használt fegyverrel kapcsolatban. A legjobb része az az eszköz, amely mutatja az egészséget, a páncélzatot és a hangszintet. Ez a képernyőn lent és középen helyezkedik el, horizontális csíkkal mutatja az értéket számok helyett, hogy milyen az egészség vagy milyen állapotban van a viselt páncélzat. A páncél, amely talán a legfontosabb dolog, a tetején van, az egészség pedig középen. Legalján van a PAD, amely különböző erősödő színekkel azt mutatja, milyen hangosak vagyunk. Ha ez zöld, minden oké, ha a piros felé közelít, rövidesen ellenséges társaságra számíthatunk. Vannak más kellemes kezelőfelületi tulajdonságok, mint amikor a célkereszt vörösre vált, ha befogott egy ellenséget, és a harci feladat egy egyszerű gombnyomásra elvégezhető. Mindez a hibamentes telepítési rendszerrel, amelyben a felhasználók kiválaszthatják az erőszakossági szintet és megismerhetik Mullins karakterét egy sorozat történeten és fotón keresztül, figyelemre méltó.

Játékmenet:A Soldier of Fortune bizonyítja, hogy amikor a fejlesztők képesek a kreatív energiájukat egy dologra fordítani, tudnak valami speciálisat alkotni. A Raven a harcra tett, és kemény győzelmet aratott. A játék nem tartalmaz egyetlen kalandelemet sem, amelytől más 3D játékok gyötrővé válltak. Tény, hogy egy egyszerű belépőkártya sem található. Szintén nincs egy darab zűrzavaros felfedező vándorlás se, amelyben megfeneklik a tűzharc. Ehelyett a pályák lineáris elrendezésűek, és egyszemélyesre tervezettek, ösztönözve a játékost a következő csatára. Ezért sikerült a Raven-nak kialakítani az egyik legjobb FPS harcot, ami valaha létezett. De az akció lenge, mert van egy kis más tennivaló is. Vannak véletlen kivételek, mint amikor Mullins-nak keresztül kell lopakodnia egy iraki falun, azzal álcázva magát, hogy nem veszi elő a fegyverét, de általában, ha egyszer teljesítettük az első küldetést, tudhatjuk, hogy a Soldier of Fortune mit kínál játékmechanika terén. Valahol egy iraki olajfinomítóban a játékos egyszer csak sóhajtozik unalmában, amint ráközelít egy újabb járőröző katonára. Ezt kiegyensúlyozandó, mindegyik helyszínnek eltérő látványvilága és ellenségei vannak, és a szétszóródó történet jó munkát végez, amint mindegyik küldetést egyedivé teszi. Beállítható a nehézség, attól függően hogy a halk fegyverek legyenek-e jobbak, hogy átcsúszkálhassunk a térképeken.

Az egyik fájdalmas hiba - az ellenfelek sokasodása - kikapcsolható, de a probléma az, hogy ezt már akkor nem lehet megtenni, ha a játék egyszer elkezdődött. Ha a játékos úgy találja, hogy túl nehéz így, és lejebb akarja venni vagy kikapcsolni ezt a funkciót, az elejéről kell kezdenie. A küldetés közben változtatás lehetősége jó volna. Azoknak, akik kihívásra vágynak, a sokasodó erők lopakodás-orientált megközelítése ajánlott, mivel az összes hangosabb fegyvernek olyan hatása van, mint egy gránátnak a templomban. Azoknak, akik küldetés közben vannak ezen funkció bekapcsolt állapotában, kénytelenek elszenvedni olyan logikátlan képtelenségeket, mint az ellenségek felbukkanása egy bezárt terem közepén és azok a cirkáló járőrök, akik újra felbukkannak a helyükön abban a pillanatban, amikor Mullins befordul a sarkon. Vannak egyéb gondok is, mint a rosszul időzített jelenetek, amelyek megszakítják az akciót, de a kifinomult és reagáló irányításával, valamint kemény akciójával a Soldier of Fortune nagyon jó.

Az Internetes verseny is élvezetes és könnyen végrehajtható, de megvannak a saját problémái. Ki kell választani a karakterünket számos variáció közül - ennek nincs semmi kihatása az akcióra -, egy szerver kereső jelenik meg, amely ad egy listát az aktív játékokról, a ping időről, a térképről, a jelenlegi játékmódról és szabad helyekről. Ki kell választani egy szervert és meg kell nyomni a connect gombot a csatába való kapcsolódáshoz, nem is lehetne könnyebb. Kb. 50 aktív szerver volt ezen ismertető írásának idején, a legtöbb a standard deathmatch módra álítva. A ping idők kissé nagyobbak voltak, mint ami elvárható lenne, de egy átlagos 300-as pinget dial-up-al használva az akció nagyon folyékony - amíg kapcsolata van a felhasználónak. A rossz hír az, hogy tartósan előforduló szakadások vannak, ami csalódást okoz. Azok a felhasználók, akik közvetlen kapcsolatot szeretnének, bele kell ásniuk az “advanced options” menübe, hogy beirjak az IP címet. Közel két tucat deathmatch pálya van, és míg számos ezek közül sok orvlövész pozícióval és függőleges átjáróval van ellátva, ahova gránátokat dobhatunk, a tárgyak elhelyezése és a térkép felépítése általában tökéletes. Az Assassins és a Realistic módok még megfűszerezik ezt, így ha a Raven képes lesz orvosolni a szakadás problematikáját, a Soldier of Fortune rengeteg online játékosra számíthat.

Hangeffektek:A háború hangjai még sohasem voltak erősebbek, mint a Soldier of Fortune-ban. A Raven kiemelkedő munkát végzett a minket körülvevő emberek hangjaival a csatában. A különféle ellenséges katonák kiáltásaitól a közelbe becsapódó golyóktól minden effekt a helyén van. A precizió a legnyilvánvalóbb a fegyverek hangjánál, amely a 9mm-es pisztoly éles durranásától az erőteljes vadászpuskán át a mélyen dörgő gépfegyverig terjed. Az ellenségek a leghajmeresztőbb halálsikolyokat produkálják, amely valaha is hallható volt, vonaglanak és nyöszörögnek a földön, mielőtt eltávoznának. Az emberi szövetet ért golyók tartalmas hangjától az áldozatok nyitott torkának bugyogásáig a Soldier of Fortune könnyedén belepaszírozza az embert a székébe. A 3D hanghatások megvalósítása kitűnő, el lehet dönteni, milyen messze van az ellenség, és honnan jön, még fejhallgatóval is. Időnként hallható burkolt hang, amely azt jelzi, hogy a zárt ajtók mögött katonák tartózkodnak. Az olyan környezeti effektek, mint a visszhang, mélyítik a beleélést.

Zene:A zene sohasem volt a Raven erős pontja, ezen örökség megváltozott a Soldier of Fortune-ben. A zene erőteljes és moziszerű, a zeneszerző zenekari hangzást alkalmazott sok ütőhangszerrel, az erősen ütött zongora és az átható basszus megadja az akció tempóját. Amikor a csata felforrósodik, így tesz a zene is, például durva torzított elektromos gitár szakíthatja meg a hangszerelést, amikor Mullins elkezdi elpusztítani az ellenségeit. Kórus hangok is bedobásra kerülnek alkalmas helyeken, mint egy égő templom belseje, hogy elmélyítse a hangulatot. Egy probléma van, hogy a különféle zeneművek összemosódnak és hasonlóan kezdenek el szólni. Be lehet állítani az audió effektek és a zene hangját, hogy elnyomja egyik a másikat, de a zene nagyon szüntelen és ismétlődő. A hangszerelés nagyszerű teljesítmény, amely egy gyémántvágó precizitásával illeszkedik az akcióhoz.

Intelligencia és Nehézség:A nehézség állítása a legkonfigurálhatóbb a Soldier of Fortune-ben az összes 3D-s lövöldözős játék közül, a különféle beállítások valójában eltérő élményt jelentenek. Bármilyen is a hozzáállásod a pusztításhoz, a játék kész örömmel segít ehhez alkalmazkodni. Ha a szíved vágya egy sima Doom-orientált dühöngés, amelyben végigrohanhatsz a pályákon óvatosság nélkül írtva az ellenségeket, válaszd az “effortless”-t vagy az “easy”-t. A “challenging’ választásával az ellenségek megtanítanak a lopakodásnak, a tárgyak kezelésének és a stratégiának finom művészetére. A fő eltérés ezekben a beállításokban a sérülés mértéke lövésenként, a lövések gyakorisága, és az ellenfelek pontossága.

A Raven beépített még egy brilliáns beállítást, melynek segítségével a felhasználók kiválaszthatják, hogy hány mentési lehetőségük lehet szintenként, a katonák számát, az ellenség ellenállását és hogy hány fegyver lehet egyszerre nálunk. Ez azt jelenti, hogy lehet hordányi vérszomjas ellenségünk, amelyek nem lesznek többen, amennyiben három lépésenként ment és viszi magával az egész arzenált a játékos. Az egyetlen bökkenő, hogy a nehézségi szint nem állítható, ha elkezdtünk játszani a Soldier of Fortune-al. Ezt leszámítva a Raven új standardot állított fel a beállíthatóságban a 3D lövödözősök terén, teljes hozzáférhetőséget adva a Soldier of Fortune-höz, olyan játékot alkotva, amely kihívást jelenthet a legharcedzettebb veteránoknak is. Bárcsak ezt lehetne elmondani a mesterséges intelligenciáról is. A számítógép irányította lények nem eszetlen lények - addig, amíg nem lövöd őket torkon egy vadászpuskával - de az MI eléggé primitív. A legnagyobb hiba az alkalmazkodóképesség. Egy játék, amely a valóságra összpontosít, figyelnie kellene az ellenfél reagálását a legkisebb alap eseményre is. De sajnos, a nehéz felfogású ellenség itt figyelmetlenség teljes hiányában szenved, amely azt mutatja, hogy az MI-t a közelség irányítja, mivel mindenki akcióba lendül, amikor Mullins belép egy szobába. A másik probléma, hogy az MI túl előre megírt. Míg jó látni, hogy egy ellenség kidől a sarokból, hogy lőjön, ugyanezt csinálja akkor is, ha Mullins már elhagyta őt. Egy katona csinálhat oldalra pördülést, de ez hatástalan, mivel nem használja ki az előnyét közben. A nehézség fokát leköti az ellenfelek hatásos elhelyezése és azon sebesülés mértéke, amelyet okoznak, nincs semmilyen foka alkalmazkodó vagy csapatbázisú mesterséges intelligenciának.

Összegzés:A Raven némi bűvös kémiát végzett a standard 3D lövöldözős műfajban, kihagyva az összes fantasy alapú hajlamot, hogy tisztán ábrázolja a zsoldos harcot. Az eredmény egy inkább stratégia alapú játék, amely olyan váratlan kérdéseket vet fel a játékosban, hogy: Vajon hány töltényem van? Ez a megfelelő idő egy gránát használatához? Amikor a játékos legyőzi a fő ellenfelet, úgy érzi magát, mint akit megvertek - a harc ilyen intenzív. A Rainbow Six és Spec Ops kedvelői gúnyolódni fognak azon, hogy ez valósághű - és erre jó okuk is van. A szélsőséges csaták alatt ugyanaz a könnyen átlátható rendszer van, amelyből az összes 3D lövöldözős játék készül. És mindezek tetején a vérfröcskölés inkább rajzfilmbe illő, mint valósághű.

Az MI részleg és a kiöregedő megjelenítő motor tekintélyes hibái ellenére a Soldier of Fortune egy erős technikai nyilatkozat. A játékosok még sohasem láttak ilyen artikuláló animációkat, és sohasem volt lehetőségük keresztüllövöldözni magukat egy olyan virtuális világon, amely ilyen fogékony a pusztításra. Az egyhangú akció fölösleges és vannak még kisebb hibák és megkérdőjelezhető szerkezeti döntések, de ezek megbocsáthatóak a teljesen beállítható nehézségi szint és annak a tiszta szórakozásnak a fényében, amire számíthatunk. Azok, akik végigszenvedték a kissé giccses befejezést és megnézték az eladási mutatókat, meg fogják érteni, hogy miért mondom azt, hogy a folytatás elkerülhetetlen. A Soldier of Fortune egy kielégítő élmény és még több lövöldözésre bíztat - hát rajta. Csak legyenek a ráncok kivasalva.