The Longest Journey

Kiadó: Funcom

Minimum Követelmény: P166, 32MB RAM, 3D gyorsító, Win95/98
Hasonló játékok: Grim Fandango
Kategória: Kaland


Születésük óta a kalandjátékok számos drasztikus változáson estek át, hogy folyamatosan megfeleljenek az emberek ízlésének és a technológiai követelményeknek. A kezdeti szöveg alapú játékok, mint például a Zork, egy egész generáció fantáziáját ragadták meg, már-már irodalmi élményt nyújtva azzal, hogy mindent a szavakon keresztül közelítettünk meg. A közönség ízlése a grafika felé tolódott el, így a szöveg mellett képek, majd animációk jelentek meg, és eljutottunk a kattintgatós kezelőfelülethez. Ebben a korszakban bukkantak fel a Sierra nagy klasszikusai, a King’s Quest és a Space Quest, illetve a Lucasarts Monkey Island-e és Zak McKraken-e. A műfajnak nagy sikere volt ekkor, és azóta ezt az időszakot nevezik az “aranykornak”.

   
Egy nagy ugrás és elérkeztünk a modern játékiparba. Most a stratégiák és a 3D shooterek számítanak az igazi nagyfiúknak. A régi, fejtörőkre alapuló kalandjátékok eltűntek, és helyüket átvették az akció-kaland hibridek. Ez áldás és átok is egyben a rajongók számára. A grafikai fejlődésnek köszönhetően a játékosok összetett látványvilággal rendelkező világokat fedezhetnek fel, és az ugrás, futás és harc integrálása teljesen új dimenziókat nyitott meg. Sajnos a hagyományok kedvelőinek ez az új trend a tisztán fejtörőkön alapuló játékok ritkulását jelentette, és a pénzügyi bukást azoknak, akik ilyen játékokat készítettek. A norvég Funcom szembeszegül ezzel a divattal a The Longest Journey című új, de főként ódivatú és hagyománytisztelő kalandjátékukkal.

   
A játék a XXIII. századi eliparosodott kopár földön játszódik, és egy meglehetősen szerény, April Ryan nevű 18 éves lány történetét meséli el. Első pillantásra semmi említésre méltó nincs rajta. Korábban egyszerű vidéki lány volt, aki apja zsarnoksága és anyja tétlensége elől menekült a nyüzsgő metropoliszba, Newportba. A szálláshelye koránt sem fényűző, akárcsak Velence és az elhanyagolt csatornás környék, ahol található. Még a munkája is érdektelen, egy kávézóban pincérkedik, hogy ki tudja fizetni a tandíját a művészeti főiskolán. Mindent összevetve April élete eléggé átlagosnak tűnik, még a saját szemében is. Az egyetlen dolog, ami kilóg ebből a normális életből, a rémálom ami nem hagyja aludni. Élénk és néha erőszakos képeket lát egy világról, amit maga a Káosz rombol. Amikor ennek a világnak egyes elemei a munkaideje alatt testesülnek meg, akkor rájön, hogy itt valami nagyon nincs rendjén. Nemsokára megtudja, hogy élete sokkal távolabb van a normálistól, mint azt valaha is gondolhatta volna.

   
A nem sokkal ez után bekövetkező események arra tanítják Aprilt, hogy az univerzum sokkal több annál, mint aminek mutatkozik. Felfedezi, hogy két idegen, de mégis ismerős világ létezése (a logikus és tudományos világ Stark, és a mágikus és fantasztikus föld, Arcadia) a mindent átfogó Egyensúly megfelelő működésétől függ. Ez a mindenhol jelen lévő erő biztosítja a két világ békés együttélését, és hogy a Káosz nem tépi szét mindkettőt. Sajnálatos módon az Egyensúly őrzője elhagyta posztját, lehetőséget adva a Káosznak, hogy felborítsa ezt az egyensúlyt. Ha nem állják útját, akkor teljesen tönkreteheti az egyensúlyt, és átveheti az uralmat Stark és Arcadia fölött. Csak egy ember állhat az útjába, és ez April. Hogy ezt megtehesse, fel kell fedeznie és gyakorolnia kell rejtett képességeit, melyek segítségével azon kevesek egyike, akik át tudnak hatolni a két világot elválasztó éteri határvonalon. Amint tudomást szerez az Egyensúlyról és küldetéséről, April elutazik Starkra, Arcadiába és még messzebb is, miközben múltjával és érzéseivel is meg kell birkóznia, létezése belsőbb mélységeiről nem is beszélve.