2000. október 14. 20:48, Szombat
A RIAA amerikai lemezkiadók egyesülete egy olyan azonosítóprogramon
dolgozik, amely képes felismerni és azonosítani a digitálisan
továbbított zenefájlokat, közölte a kereskedelmi szervezet tegnap.
A RIAA alapvető terve, hogy azonosítókódokat ágyaz be a digitálisan
tárolt zenefájlokba. A kódok információt fognak szolgáltatni a tárolt
zenéről, a másolásjog tulajdonosáról, és arról, mit tehet a fájllal az, akinek a tulajdonában van - lejátszhatja egyszer vagy bármennyiszer, korlátlan mennyiségben másolhatja, stb. A rendszer előreláthatólag 2001 közepére készül el, és a tervek
szerint képes lesz együttműködni a már létező digitális jogokat
menedzselő rendszerekkel.
A RIAA szerint az információ a fájl fejlécében lesz tárolva, de
feltehetőleg inkább egy digitális vízjelre fog hasonlítani beágyazva
a digitalizált hangba, hogy megnehezítsék a hackerek dolgát. Természetesen a kódolás nem tudja majd megállítani a kalózkodást,
mivel túl sok módja marad a kód nélküli fájlkészítésnek , de ez
egy lehetőség lesz, hogy olyan mechanizmust alkossanak, amivel
a törvényes digitális zene terjesztési szervezetek követni tudják
a zene használatát, hogy megállapítsák a fizetendő jogdíjakat.
E tekintetben a módszer úgy tűnik, a Napster -féle szolgáltatások
legalizálását segíti. Ez megváltoztatható lenne például úgy,
hogy csak a helyesen kódolt fájlokat kezelje, és megállapítsa,
mennyi másolat készült az adott fájlból, tehát mennyi pénz illeti
meg érte a zene tulajdonosát.
Ettől persze nem fog megszűnni a szándékosan nem megfelelőre
készített programok elterjedése, azonban könnyebbé válik a
Napster -féle szervezeteknek elkerülni a zeneipar nagy cégeinek
haragját.
Valószínűleg a RIAA bejelentésének ideje nem véletlen, hiszen
a zeneipar még mindig türelmetlenül várja az Egyesült Államok
legfelsőbb bíróságának ítéletét a Napsterrel kapcsolatban.
A RIAA módszere egy kiutat jelenthet a Napsternek, abban az esetben,
ha a végső ítélet a Napster ellen születik meg.