Battle Isle: The Andosia War

Grafika: A csodálatos grafika az, ami elkülöníti az Andosia War-t az elődjeitől, és a piacon szereplő stratégiák 90%-ától. Habár a játék grafikai motorja még nem elfogadott a stratégiai játékok piacán, mégis sokkal jobb, mint mondjuk a Force Commander-ben. A konkurens játékokkal ellentétben, ahol az épületek apró díszek csupán a zöld mezőn, az Andosia War-ban magasak, és sokkal élethűbbek lettek ezáltal a közöttük mozgó egységek is. A speciális effektusok is nagyon jól sikerültek. A robbanások, a lövések mind-mind azt igazolják, hogy a stratégiai játékok piacán új etalon született.

Kezelőfelület: Sajnos a játék irányítása majdnem teljes egészében az egérre épül. A grafikus beállítások szegényesek, és a játékos arra van rákényszerítve, hogy egy külön setup programmal állítsa a felbontást. Szerencsére a játék kameramozgatását már több tényezővel is tudjuk befolyásolni. Az egységek irányítása, az épületek kiválasztása pedig már a többi játékból megszokott módon történik. A játékképernyő felépítése célszerű majd minden esetben. Egy másik érdekes lehetőség, hogy az Andosia War képes használni a Microsoft új Strategic Commander-jét.

Játékmenet: Igazság szerint az Andosia War is csak egy körökre osztott stratégia, gyönyörű grafikával és egy-két csavarintással. A doboz egyik felirata szerint: " a játék egyesíti a körökre osztott és a realtime stratégiát". Ez nem teljesen igaz. A játék nem tartalmaz olyan szintű valós idejű stratégiát, mint mondjuk a Starcraft vagy a Sacrifice. Helyette a fejlesztők egy valós idejű órával kényszerítik bele a játékosokat a körökbe. Egy hibát máris tartalmaz ez a rendszer: ha befejezzük a kört hamarabb, a maradék időt az épületek nem használják fel fejlesztésre és gyártásra.

Másik problémám, hogy a vízpumpák és a bányák anélkül kapcsolnak ki, hogy egy figyelmeztetést is adnának, mondjuk a kör végén. Ha ez a hiba egy nagyobb építkezés közben csúszik be, bizony ott állunk majd megfürödve alapanyagok nélkül... Ezektől függetlenül az Andosia War-al jó játszani, és kellemes felüdülést jelent az éppen aktuális RTS klón után.

Multiplayer: Habár a játék tartalmaz két egyjátékos hadjáratot, mégis nagy energiát fektettek a többjátékos üzemmódba is. Habár elsőre úgy tűnhet, hogy a maximalizált két csapat meglehetősen gyenge feature-t takar, mégis, ha elindítunk egy mp játékot láthatjuk, hogy akár nyolc játékos is alkothatja ezt a két csapatot, ami már bőven elég egy jó kis délutáni LAN partihoz.

Hangeffektek: Még soha annyi problémát nem hallottam játékosoktól, arra vonatkozóan, hogy valami módon kikapcsolják az egységek visszajelzéseit. Ennek oka, hogy RENGETEGSZER kell ugyan azt a rövid beszólást újra meg újra meghallgatni. Szerencsére az Andosia War-ban a szereplők ritkán szólalnak meg, és akkor is jó minőségben. Ettől függetlenül az audio része a programnak sajnos nem mentes bugoktól. Néha olyan hangokat lehet hallani, mintha rosszul vettek volna fel egy-egy hangmintát. Először arra gyanakodtam, hogy talán van valami köze a játékhoz, de kiderült, hogy ezek a "beszólások" bizony csak hibák, az átvezető animációból.

Zene: A drámai nagyzenekaros művek elkényeztetik fülünket a hosszú hadjáratok során. Jó zenét találni egy stratégiai játékhoz bizony nem könnyű, de szerencsére a Blue Byte-nak sikerült.

Intelligencia és nehézség: Nehéz megmondani egy mesterséges intelligenciáról, hogy milyen jó, hacsak nem a vereség vagy győzelem után vagyunk. Az esetek nagytöbbségében a játékosok sokkal jobban el lesznek foglalva azzal, hogy a saját egységeiket és gazdasági mutatóikat mozgassák, minthogy az ellenséget figyeljék, milyen ügyesen vagy ügyetlenül kerülgetik a terepakadályokat. Ilyenre egyedül csak a csaták közben van lehetőség. Tapasztalataim szerint a gép legalább olyan jól játszik mind a három nehézségi szinten, mint bármelyik emberi játékos. Bár az is valószínű, hogy igazi hardcore stratégáknak inkább egy LAN parti lesz a legnagyobb kihívás.

Összegzés: Az Andosia War egy nagyszerű folytatása az immár tíz éve futó Battle Isle sorozatnak. Az apró hibák ellenére, amik a hangoknál és a játék kezelésénél mutatkoznak, a Blue Byte megmutatta, hogy a stratégai játékok is képesek átjutni a 3D-be. Habár a sztori kicsit gyenge, maga a játékélmény mégis leköti az embert hosszú időre. Ha a Sacrifice nem volt elég a stratégáknak, akkor itt az újabb, amivel bővíthetik a gyűjteményüket.