Gunman Chronicles

Kiadó: Sierra Studios
Fejlesztő: Rewolf

Rendszer Követelmények:
Minimum: P233, 32 MB RAM, Win95/98/WinME
Hasonló játékok: Half-Life, Star Trek Voyager: Elite Force
Kategória: FPS


Mostanában állandóan csak a Quake III Arena és az Unreal Tournament módosításaira épülő játékokról hallunk, köztük az ezeréletű "Star Trek" sorozat néhány újabb részével, vagy a valóban ötletes American McGee's Alice-szel. Ám a jó öreg Half-Life engine-ről mintha mindenki megfeledkezett volna, pedig a földönkívüli környezet megvalósításában, az interaktivitásban (szinte minden lerombolható benne) még mindig ő a bajnok. A Sierrával közösen, a Rewolf Software bízott Gordon Freeman kedvenc technológiájában, és erre építette a legújabb, Texas-i Kopó stílusú lövöldözős játékát. A Gunman Chronicles folytatni próbálja a Half-Life jó hagyományát, a remek drámai érzékkel megírt, akciódús játékmenetet, miközben néhány saját új ötlettel formálják a maguk képére a játékot.

   
A távoli jövőben a világegyetem aktuális urai, a legerősebbnek bizonyuló civilizáció (az emberiség) már régóta foglalkozik a megszerzett bolygók kolonizálásával. A védelmük megteremtésére az emberek létrehoznak egy katonai szervezetet, a Gunmen-t, akik mint annak idején a rangerek Amerikában, őrzik a telepeseket az ellenséges idegenektől. Minden rendben, békésen halad a maga útján, amikor egy napon a galaxis nyugati peremén lévő egyik kolóniával hirtelen minden kapcsolat megszakad. A szokatlan esemény természetesen felkelti a Gunmenek figyelmét, a vezetőik lépésre szánják el magukat. A rejtély megfejtésére a szervezet vezetőjét - akit egyszerűen csak a Generálisként (The General) emlegetnek - küldik, egy nagyobb Gunmen különítmény élén. Minden csendes és nyugodt, ahogy a különítmény a kolónia központi részére érkezik, ekkor azonban Hitchcock-ot megszégyenítő hirtelenséggel és mennyiségben, óriási űrlények törnek elő a földből, és természetesen azonnal támadnak. Az egész bolygóból, még az őshonos növényzetből is szinte süt a vérszomj, az ellenségesség. Olyan félelmetesek ezek a lények, és olyan gyorsan szenvedtek nagy veszteségeket a Gunmenek, hogy a túlélők máris a szállítóhajó felé menekülnek. A Generális óriási vérfürdő, megalkuvást nem ismerő öldöklés közepette átkozódik a gyáva megfutamodók miatt. A menekülők még látják, amint az istenített vezetőjük fölé hirtelen egy hatalmas lény tornyosodik, és kinyúl a feje felé...

   
Öt év telt el a szörnyű eset óta, az emberek és a Xenome néven hírhedté vált, biogenetikailag sokkal fejlettebb idegen civilizáció között azóta szüntelenül zajlik a háború. Időközben az idegenek - valószínűleg valamilyen genetikai mutáció által - még erősebbek lettek. Ráadásul ezek, a technikát az emlékezetes találkozásig egyáltalán nem ismerő lények űrhajókat szereztek, és rájöttek, hogyan tudnak bolygóról bolygóra járva terjeszkedni. A hódításuk során módszeresen megsemmisítik az emberi kolóniákat, miközben a Gunmenek nem képesek számottevő ellenállásra. Mi Major Archer szerepébe bújhatunk a történetnek ezen a pontján, ő a Generális utáni korszak legjobb, legmagasabb beosztású Gunmenje. Annak ellenére, hogy Archer is ott volt az öt évvel ezelőtti mészárlásról elmenekülők között, mégis kész teljesíteni a legújabb küldetését. Ez pedig nem más, mint kideríteni, mi áll a Xenome-invázió hátterében, és természetesen lehetőség szerint megállítani azt.

   
A Gunman Chronicles a Half-Life-ra emlékeztető módon kezdődik, egy kedves női hang tájékoztat a háború aktuális állásáról, miközben a Gunmen-bázis egy liftjében utazunk. Miután meghallgattuk, mennyire rossz a helyzet, először egy felkészítő küldetést kell teljesítenünk. Az edző feladatot kötelező végrehajtani, így rá vagyunk kényszerítve, hogy elsajátítsuk az ugrálás, elhajolás, lövöldözés alapjait. Ez az apróság (hogy nem ugorhatjuk át a gyakorlatot), csak egy, a Gunman Chronicles-t a többi 3D-s lövöldözős játéktól megkülönböztető vonások közül. Egy másik ilyen jellemző, hogy különböző járműveket is vezethetünk, köztük például tankokat. Habár a történet valljuk be, kissé bizarr, az mindenképpen dicsérendő, hogy a Gunman Chronicles meg sem próbál másnak látszani, mint egy jó kis akcióközpontú lövöldözős játéknak, amiben egy rakás űrlényt tehetünk hidegre, miközben keresztül verekedjük magunkat az idegen tájakon. A fegyverekhez, és a töltényekhez a Half-Life-hoz hasonló módon, a környezet különböző részein jutunk. Persze a muníció nem a levegőben lebegve, vagy a sablonos újratöltőpultokban vár ránk, hanem például egy feldúlt szobában, ahol nemrég még csata zajlott, a halott őr mellett a földön van szétszóródva egy-két használható tár. Az életerőt visszaadó health pack-ek is különböző érdekes helyeken várnak ránk, a sablonos "egészségújratöltőállomás" ritka mint a fehér holló, ami egy újabb jó pont az ötletesség javára.