A technológiától való függőség elképesztő oktatási egyenlőtlenségeket okoz

Az UNESCO jelentése szerint a világjárvány idején az online távoktatásra való nagyfokú támaszkodás elterelte a figyelmet a gyermekek otthoni tanításának méltányosabb módjairól.

2020 elején a koronavírus terjedésével az iskolák világszerte hirtelen leállították a személyes oktatást. Sok ország vezetése és sok szülő számára az online tanításra való átállítás tűnt a legkézenfekvőbb átmeneti megoldásnak. Az iskolák világszerte igyekeztek digitális eszközöket biztosítani a diákok számára és szinte egyik napról a másikra a Zoomhoz hasonló videokonferencia-szoftverek váltak a tanárok által használt fő platformmá az oktatásban. Az UNESCO - az ENSZ oktatási és kulturális szervezete - új jelentése szerint a világjárvány idején a távoktatási technológiára való túlzott támaszkodás "elképesztő" oktatási egyenlőtlenségekhez vezetett világszerte. A 655 oldalas anyag szerint ez egy világméretű "oktatástechnológiai tragédia" volt.

Az UNESCO "Oktatás jövője" részlegének jelentése valószínűleg tovább szítja a vitát arról, hogy a kormányok és az egyes iskolák hogyan kezelték a világjárvány miatti korlátozásokat, és hogy egyes országoknak jobb lett volna-e hamarabb megnyitni az iskolákat a személyes oktatás számára. Az UNESCO kutatói szerint a technológiától való "példátlan" függés - amelynek célja az volt, hogy a gyermekek folytathassák iskolai tanulmányaikat - világszerte több százmillió diák esetében fokozta az egyenlőtlenségeket és tanulási nehézségeket okozott.


Az online tanulás világszerte elsődleges megoldásként való népszerűsítése akadályozta a nyilvános vitát az igazságosabb, kevésbé a műszaki adottságoktól függő alternatívákról is, mint például a rendszeres iskolai feladatcsomagok biztosítása minden diák számára, az iskolai órák rádió vagy televízió útján történő megtartása és az iskolák korábbi megnyitása a személyes tanórák számára, mondták a kutatók. "A rendelkezésre álló bizonyítékok határozottan arra utalnak, hogy a világjárvány idején tapasztalt jó dolgok bár fontosak és figyelmet érdemelnek, de azokat messze háttérbe szorították a kudarcok" - áll az UNESCO jelentésében. Az UNESCO kutatói azt javasolják, hogy az oktatásért felelős tisztviselők a tanárokkal folytatott személyes oktatást helyezzék előtérbe, ne pedig az online platformokat, mint a diákok tanulásának elsődleges mozgatórugóját. Az iskolákat pedig arra ösztönözték, hogy mielőtt egy új technológiát elkezdenének használni oktatási célokra, győződjenek meg arról, hogy az tényleges hasznot hoz-e a diákoknak.

A jelentés legfőbb megállapítása, hogy a technológia nem váltotta be az ígéreteket. A Szilícium-völgyi informatikai cégek, valamint az ipar által finanszírozott nonprofit csoportok és agytrösztök a számítógépeket, az alkalmazásokat és az internet-hozzáférést több mint egy évtizeden át olyan újításokként hirdették, amelyek demokratizálják és modernizálják a diákok tanulását. Sokan azt ígérték, hogy az ilyen digitális eszközök lehetővé teszik majd az iskolások számára, hogy saját tempójukban tanuljanak és azonnali automatikus visszajelzést kapjanak munkájukról a tanulást elemző algoritmusoktól. De a jelentés megállapításai megkérdőjelezik azt a nézetet, hogy a digitális technológiák egyet jelentenek az oktatási egyenlőséggel és a haladással. A jelentés szerint amikor a koronavírusos megbetegedések 2020 elején megugrottak, a műszaki eszközök eladásainak megugrása hozzájárult ahhoz, hogy az online tanulás a legvonzóbb és leghatékonyabb megoldásnak tűnjön az oktatásban, még akkor is, ha egyenlőbb, alacsonyabb technológiai színvonalú lehetőségek is rendelkezésre álltak.


Az UNESCO kutatói megállapították, hogy a online tanulásra való áttérés jelentős előnyöket biztosított a tehetősebb háztartásokban élő gyermekeknek, miközben hátrányos helyzetbe hozta az alacsonyabb jövedelmű családok gyermekeit. 2020 májusára a nemzeti távoktatási programok 60 százaléka "kizárólag" internetkapcsolatos platformokra támaszkodott. A jelentés szerint azonban közel félmilliárd fiatal - a világ általános és középiskolás diákjainak mintegy fele -, akiket ezek a távoktatási programok megcéloztak, nem rendelkeztek otthoni internetkapcsolattal, ami kizárta őket a részvételből. A jelentésben idézett adatok és felmérések szerint 2020-ban még a fejlett, nyugati országokban is a tanulók egyharmada "el volt zárva az oktatástól" a nem megfelelő internetkapcsolat vagy hardver miatt. Az olyan szegény országokban, mint Pakisztán még rosszabb volt a helyzet: 2021-ben a háztartások 30 százaléka mondta, hogy ismeri a távoktatási programokat, és ennek a csoportnak is csak kevesebb, mint a fele rendelkezett a részvételhez szükséges technológiával.

Az UNESCO kutatói szerint a tanulók tanulási eredményei megtorpantak vagy "drámaian csökkentek", amikor az iskolák a személyes tanítást helyettesítő digitális megoldást alkalmaztak, még akkor is, ha a gyerekek hozzáférhettek elektronikus eszközökhöz és internetkapcsolathoz. A jelentés szerint az online tanuló diákok lényegesen kevesebb időt töltöttek oktatási feladatokkal és több időt monoton feladatokkal. A jelentés leírja, hogy a napi rutin "kevésbé szólt a tanulásról, mint inkább a fájlmegosztó rendszereken való átverekedésről, az oktatási anyagok közötti böngészésről, a használt vállalati platformok frissítéseinek ellenőrzéséről és a hosszú videohívások elviseléséről".

A jelentés szerint az online tanulás a tanulók szocializációs és nem akadémiai tevékenységeinek lehetőségeit is korlátozta vagy megkurtította, ami miatt sok diákot elszakadt a tanulástól vagy kimaradt az iskolából. A jelentés figyelmeztetett, hogy a távoktatásra való áttérés egy maroknyi technológiai platformnak - mint például a Google és a Zoom - rendkívüli befolyást biztosított az iskolákban. A jelentés szerint ezek a digitális rendszerek gyakran olyan magánvállalkozói értékeket és programokat erőltettek, amelyek ellentétben állnak az állami oktatás "humanista" értékeivel. Az esetek megismétlődésének megelőzése érdekében a kutatók szerint szabályozásra és védőkorlátokra van szükség. Azt javasolják, hogy az iskolák az iskolások érdekeit helyezzék előtérbe az oktatástechnológia alkalmazásának központi kritériumaként. Gyakorlatilag a kutatók az online tanulási eszközökkel kapcsolatos szabályozás megerősítésére szólítanak fel. Azt is javasolják, hogy az oktatást szabályozó hivatalok adjanak nagyobb beleszólást a tanároknak abba, hogy az iskolák milyen digitális eszközöket alkalmaznak és hogyan használják azokat.


Oktatási és ipari szakértők üdvözölték a jelentést, mondván, hogy több kutatásra van szükség a világszerte bevezetett online oktatás hatásairól. "A jelentés következtetése - miszerint a társadalmaknak éberen kell figyelniük arra, hogy a digitális eszközök hogyan alakítják át az oktatást - hihetetlenül fontos" - mondta Paul Lekas, a Software & Information Industry Association globális közpolitikáért felelős vezetője, egy olyan csoport, amelynek tagjai közé tartozik az Amazon, az Apple és a Google. "Rengeteg tanulságot lehet levonni abból, hogy a digitális oktatás hogyan zajlott a világjárvány idején és hogyan lehet csökkenteni a digitális szakadékot." Jean-Claude Brizard, a Digital Promise nevű nonprofit oktatási csoport vezérigazgatója - amelyet a Google, a HP és a Verizon is támogat - elismerte, hogy "a technológia nem jelent gyógyírt". De azt is elmondta, hogy bár az iskolarendszerek nagyrészt felkészületlenek voltak a világjárványra, az online oktatási eszközök segítettek elősegíteni "az egyénre szabottabb, fokozott tanulási tapasztalatokat, ahogy az iskolák áttértek a virtuális osztálytermekre".

Az Education International, a világszerte mintegy 380 tanári szakszervezetet és 32 millió tanárt tömörítő ernyőszervezet szerint az UNESCO jelentése kiemeli a személyes, személyes tanítás fontosságát. "A jelentés végérvényesen kimondja, amit már eddig is tudtunk, hogy az iskola nevű hely számít" - mondta Haldis Holst, a csoport főtitkárhelyettese. "Az oktatás nem üzlet és nem is egyszerűen tartalomszolgáltatás. A kapcsolatról szól, a társadalomról. Alapjában véve emberi."