Warcraft 3: Reign of Chaos

A Blizzard érthetően nem ezt az utat választotta (szép is lett volna, átharapta volna a torkukat az előzetes videók által felhergelt rajongótábor) ők inkább minimalizálni próbálták az esetükben megszokott mozi-áradatot. Ez utóbbi döntésünk nem fog osztatlan sikert aratni: a játékban megtekinthető animációk ugyanis csúcsminőségűek, hangulatosak, szemkápráztatóak - sorolhatnám még két mondaton keresztül a jelzőket, a lényeg az, hogy a Blizzardos fiúk nagyon értenek ehhez, egyértelműen a műfaj csúcsát nyújtják most is - de kevés van belőlük: egy intro, egy videó a human kampány elején, és a szokásos faj-kampányzáró filmek. Minden mást az engine-nel oldottak meg, ami ugyan nem mondható csúnyának, de sajna (az esetek többségében, van pár nagyon jól eltalált kivétel!) nem hozzák ugyanazt a hangulatot, mint a szuper renderelt múvik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden misszió után renderelt mozinak kellene következnie, hanem azt, hogy üvölt a kettő közti minőségi különbség, és az ember picinykét csalódottnak érzi magát, hogy egy-egy brutálisabb jelenetet nem szépséges animációban prezentáltak neki. Sok sörnek kell még lefolynia a torkunkon ahhoz, hogy ezek az in-game videók felérjenek a mai átvezető filmecskék (pláne, ha a Blizzard gyártja őket) minőségéhez, de előbb-utóbb csak megtörténik. A Warcraft filmjeiért felelős csapatnak pedig erősen el kéne gondolkodnia azon, hogy nem érné meg esetleg egy egész estés mozit legyártani a mítoszból. Ebben a minőségben, ilyen hangulatos megvalósítás mellett szerintem sokan többször is kifizetnék érte a mozijegy árát.

    
A grafikáról szólva érdemes említést tenni a gépigényről is: semmi különleges, középkategóriás gépeken is nagyon jól megy az anyag - a pár hónapos teszt alatt kitűnően optimalizálták a kódot a fiúk, érezni a fejlődést a béta, és a boltok polcaira került végső produktum között.

Sötét idők

A Warcraft 3 sztorija jó tizenöt évvel a második rész történései után játszódik: az orkokat legyőzték, de a faj nem pusztult el, sőt az eddig megosztott törzsek most új vezetőt keresnek maguknak. Az emberek elkényelmesedtek, az ork fenyegetés elmúlta dölyfössé tette őket. Az újabb ork lázongások hírére Terenas király fiát, az ifjú paladin-tanoncot, Arthast küldi el Lordaeron déli vidékére, hogy mestere Uther Lightbringer (igen, ugyanaz az Uther, mint a Warcraft 2-ben) segítségével megnyugtatóan rendezze a helyzetet. Időközben feltűnik egy titokzatos próféta, kinek a világ végét jövendölő jóslatait és tanácsait az orkok egy része (Thrall, a fiatal törzsfőnök vezetésével) komolyan veszi, míg Terenas szimplán bolondnak tartja és kihajíttatja a palotából. Az ismeretlen fenyegetés hamarosan kézzelfoghatóvá válik, hiszen iszonytató, sötét élőhalott hordák tűnnek fel a királyságban, a mindenfelé halált és pusztulást hozó pestis megállíthatatlannak tűnik...

    
A történet további alakulásába inkább nem folynék bele részletesen, egyrészt azért, mert (grafománia ide vagy oda) teleírhatnám vele a szerverkapcitásunkat, másrészt meg azért, mert inkább nem állok neki itt spoilerkedni, a Warcraft 3 egyik legnagyobb pozitívuma ugyanis a jól megírt és összerakott történet. A fentiekből azért sejthető néhány dolog, így például az, hogy az ifjonc versenyzőkre (Arthas, Trall) jelentős szerep hárul a történet alakulásában, no meg az is, hogy a későbbiekben újabb szereplők is belépnek az össznépi csetepatéba. A Blizzard történetmesélési technikája sokat fejlődött a Warcraft 2 óta (ott érdemes volt komolyan áttanulmányozni a kézikönyv megfelelő szekcióit a teljes történet megismeréséhez, ez mondjuk a harmadik rész esetében is ajánlott), a sztori sokkal összetettebb és szövevényesebb, mint abban volt - erősen visszaköszönnek a Starcraftos tapasztalatok. Konkrét történések és karakterek tekintetében érdekes rokonság fedezhető fel ugyanakkor a Starcrafttal (Arthas herceg életpályája néhány pontjában erősen emlékeztet az SC egyik népszerű női főszerelőjének sorsára), a fentebb már emlegetett Battle Realms-zel (a főgonoszok igen hasonlóak, még a kinézetük is), vagy akár a Disciples 2-vel (ismét Arthas a hunyó, a D2 nagyon hasonló apa-fiú kapcsolatot tár elénk). Lopás kizárva, ez csak azt mutatja, hogy lassan telítődik a műfaj, nagyon nehéz olyan történeti elemekkel előállni, amit még sehol senki nem használt. Fordulatokban, árulásban, hősiességben és önfeláldozásban most sem lesz hiány, akik szeretik a jó kis heroikus fantasy-történeteket (esetünkben jó erős dark beütéssel) azok bizonyára értékelni fogják hőseink küzdelmének történetét az Undeadek meg a gonosz Burning Legion ellen (upsz, bár azt hiszem ez nem spoiler, a trailerekből már mindenki tudhatta, hogy kik a rosszfiúk).

    
A sztori a szokásos single player campaign keretében bontakozik ki, a négy fajta lebontva (szküzémoá: ha nagyon rigorózusak akarunk lenni, akkor öt kampány van, az egész buli egy rövidek, két küldetéses ork tutoriallal indul). A fajok (itt az idő, hogy felsoroljam őket: human, undead, orc és night-elf) kampányainak végigjátszási sorrendje kötött, a zárójelben felsorolt rendben nyomhatjuk végig őket, leginkább azért, mert a történet időrendisége ezt kívánja meg. Az egyes kampányok chapterekre (fejezetekre) vannak osztva. Kilenc az embereknél, nyolc-nyolc undead barátainknál és az orkoknál, és végül hét a night-elfeknél. A küldetések nehézségi szintje két fokozatban állítható (normal/hard) RTS-szüzeknek és kevésbé hárdkór beállítottságúaknak az előbbi javasolt, még így is korrekt a kihívás. A tapasztaltabbak meg nyugodtan vállalják be a hardot, ott már megizzaszt a gépi ellenfél rendesen (és csak így lehet megnézni a nyerés utolsó húsz másodpercét, ami nagyon jó poén).

    
A kampányok során egyébként a nehézségi szint is változik, a warcraftilag gyakorlottabbak a human küldetéseket egyfajta meghosszabbított tutorialnak fogják érezni, az undeadek irányítását átvéve azonban már kellemesen eldurvul a helyzet - különösen a vége felé. A küldetések változatossága tekintetében nem érheti szó a ház elejét, van itt minden, mi szem-szájnak ingere a hagyományos építgetős-rohamozós missziótól kezdve a hőssel való nyomuláson át bizonyos nemkívánatos személyek célzott likvidálásáig. Ha már megemlítettem a hősöket, használjuk ki az alkalmat, és ugorjunk egy nagyot egészen a következő fejezet elejéig, amit úgy hívnak, hogy: