Az Internet szeptember 11 után

A romokat ma is helikopterekkel őrzik

A polgárjogi szervezetek szerint a legnagyobb baj az, hogy semmilyen befolyása nincs senkinek az adatok későbbi felhasználására, azok megfelelő kezelésére. Több kongresszusi képviselő információkat kért a nyomozati anyagok felhasználásáról, de az Igazságügyminisztérium visszadobta a kérdést, időt kért a válaszadáshoz. Az Electronic Privacy Information Center, az Amerikai Polgárjogi Szövetség és az Amerikai Könyvkiadók a Szólásszabadságért Alapítvány szintén tájékoztatást kértek a hatóságok tevékenységéről, és egy információszabadságról szóló törvény kidolgozását is szorgalmazták - választ még nem kaptak.

Sok vita van magáról a megfigyelésről is, mivel egyáltalán nem egyértelmű, hogy milyen online tevékenység tekinthető gyanúsnak, és sokak szerint az internetszolgáltatók, a vállalatok és más szervezetek indokolatlanul a ló másik oldalára esnek. A túlbuzgó hálózati menedzserek önkényesen letilthatják bármely weboldal elérhetőségét, mint ahogy most is blokkolják a pornográf tartalmakat, vagy szűrik az obszcén leveleket.

Nőtt a kémkedés, vagy mindig ekkora volt?

A biztonság vs. magánélet viták legtöbbjének középpontjában a szeptemberi támadások után hozott amerikai hazafiassági törvény, a Patriot Act áll. Ennek magjában azok az új szabályok állnak, melyek meghatározzák melyik hatóság figyelheti az online kommunikációt. A törvény értelmében ki kell szolgáltatni az e-mailek eredetét, címzettjét és időpontját (mint a szabvány postai levélnél), de beleolvasni csak bírói engedéllyel lehet. Az internetszolgáltatók vonakodnak részleteket nyilvánosságra hozni konkrét esetekről, de annyi kiszivárgott, hogy a rendőrségi kérések száma jelentősen megnőtt. A törvényben rejlő kiskapukat is erőteljesen kihasználják a hatóságok: az előfizetők korábbi tevékenységei engedély nélkül is megtudhatók, és emiatt előfordul, hogy akár naponta többször lekérnek adatokat, ami már közel van a valósidejű megfigyeléshez.

A könyvtárak is aggódnak a törvény miatt, mivel a hatósági intézkedésekhez már jóval kevesebb indok is elég (az elektronikus nyilvántartási rendszerben évekre visszamenőleg megvan ki milyen könyvet kölcsönzött ki). Az ügynököknek elég egy körözési papír a kutakodáshoz, és már nem kell bizonyítani, hogy az adott ember összefüggésben lehet bármiféle bűnesettel. Továbbá az eljárás titkos, tehát ha bárkinek információt szolgáltatnak arról, a könyvtárak maguk is büntetéssel néznek szembe. Az amerikai könyvtárszövetség felmérése szerint az 1026 tagkönyvtárból 85 - azaz 8,3% - kapott szeptember 11-gyel kapcsolatos kormányzati kérést. Elgondolkodtató, hogy még egy átlagos könyvtártag is közvetetten érintett.


Sem az FBI, sem más hatóságok nem hoznak nyilvánosságra részleteket a terrorizmussal összefüggő nyomozásokról, de ami kiszivárog, az még inkább aggodalomra ad okot. John Frazzini, a titkosszolgálat számítógépes részlegén dolgozó ügynökének felhívása szerint a vállalatoknak sokkal jobban együtt kellene működniük az online nyomozásoknál és a betörések jelentésénél. Véleménye szerint a hackerek új korszaka jöhet el. Habár még a tavalyi eseményhez kapcsolódó konkrét eljárás nem történt, a védőügyvédek már érzékelik a változásokat. Példa erre egy Los Angeles-i eset, ahol egy weblapjára e-mailes szoftverekben lévő biztonsági hibákat kitevő és azok javítását felajánló illetőre komoly börtönbüntetéss vár.

Összességében elmondható, hogy az eddigi, a magánszféra szentségét szorgalmazó álláspont helyett a biztonságot szavatoló gondolkodásmód lett uralkodó. Persze az internetes biztonság sosem volt 100%-os, de a mai félelem egy elektronikus Pearl Harbortól odáig vezetett, hogy nagyon is valós a begyűjtött információk ellenőrizetlen felhasználása miatti aggodalom. Megfigyelhetik, milyen orvosi vagy szexlapokat nézünk, és a vállalati titkok sincsenek biztonságban. Hogyan biztosítják, hogy az összegyűjtött adatokhoz illetéktelenek ne férhessenek hozzá? Meddig érdemes feladni jogainkat, nyerünk e biztonságunkon annyit, mint a magánéletünk terén veszítünk? Ki szeretne egy Big Brother házban élni...?