Unreal II: The Awakening

Grafika: Napjaink legszebb grafikájú játékával van dolgunk: roppant részletes környezet, részletes és igen élethű karaktermodellek, gyönyörű fény- és füsteffektek jellemzik, a fegyverek által nyújtott vizuális orgazmusról nem is beszélve. Erről a trónról nagy valószínűséggel csak a Doom III tudja majd letaszítani az Unreal II-t, de reméljük gépigénye nem lesz sokkal nagyobb, mint jelen cikkünk tárgyának, ugyanis már ez is igen magasnak számít.

Kezelőfelület: Minden a helyén van, semmi nincs túlbonyolítva, az pajzs, egészség és tölténykijelzők könnyen olvashatók, és a játék irányítása is egyszerű. Nagy segítséget jelent, hogy a tölténykijelző villog, ha már kevés töltény van a tárban - ez egy kifejezetten hasznos funkció. Kezdő FPS játékosok is elboldogulhatnak az irányítással, ugyanis a négy iránybillentyűn, illetve az egéren kívül csak néhány gombot kell használnunk.

Játékmenet: Ezzel a területtel kicsit többet foglalkozhatott volna, vagyis inkább jobban végezhette volna a dolgát a Legend Entertainment. Az látszik, hogy megpróbáltak érdekesebb játékmenetet összehozni, ez a küldetések sokféleségéből is kitűnik, de valahogy nem jött össze nekik. A játékmenet legjobban a Serious Sam "megyünk és kinyírunk minden utunkba eső szörnyet" stílusára hasonlít, ami alapjában véve nem lenne baj, mert az Unreal is ebben a stílusban alkotott nagyot, de az Unreal II hangulata el sem éri az elődét, nemhogy meghaladná azt. Ennek ellenére a játék nem mondható unalmasnak, bár az más kérdés, hogy hány embernek fog megérni 10-12 ezer forintot röpke 10 órányi szórakozás, a játék újrajátszhatósági értéke ugyanis nem túl nagy, és 10 óra alatt egy átlagos képességű játékos teljesíteni tudja az összes küldetést.

Hangeffektek: Semmi extrával nem szolgálnak a hangeffektek, minden a helyén van, de nem nagyon fog előfordulni olyan, hogy egy hangeffekt hallatán leesik az állunk, és azt mondjuk: "Ez igen!". A fegyverek hangja talán lehetne egy kicsit erőteljesebb, és a párbeszédek is kicsit nyögvenyelősek, nagyon hallani, hogy nagy valószínűség szerint minden mondat egy külön fájlban van eltárolva.

Zene: A készítők az Unrealben megismert techno stílusú zenénél maradtak, de a mostani adag színvonala kicsit alacsonyabb lett, de azért nem rossz, főleg ha lehalkítjuk hogy játék közben ne legyen túl hangos. :)

Intelligencia és nehézség: Sokan panaszkodnak arra, hogy a játék AI-ja elég gyengére sikerült, mert a szörnyek csak jönnek előre gondolkodás nélkül, de én személy szerint nem ezt tapasztaltam. A pókok, illetve hasonló kisebb lények tényleg nem túl értelmesek, de többek között a skaarj-ok is már egy egészen más kategóriába tartoznak, és ügyesen elkerülgetik a lövéseinket, és a legváltozatosabb módokon próbálnak meg a hátunk mögé kerülni. Ennek megfelelően az ellenfelek típusától és számától is függ, hogy aktuálisan mennyire nehéz a játék, de általánosságban elmondható, hogy medium fokozaton egy tapasztalt FPS játékos nem fog unatkozni.

Összegzés: Az Unreal II egy nagyszerű játék folytatásaként megbukott, viszont önmagában nézve jó játéknak számít. Az Unreal II nevet nem érdemli meg, mert azon kívül, hogy itt is találkozunk a skaarj-okkal, más nemigen emlékeztet az első részre, még a játék hangulata sem. A már elsorolt negatívumok ellenére úgy gondolom, hogy az Unreal II egy nagyszerű játék, főleg az utóbbi időben megjelent FPS-eket figyelembe véve. Kitűnő szórakozási lehetőség, bár csak rövid időre, így talán megéri kivárni, amíg fél vagy negyed áron kínálják a boltokban, de egyszer mindenképp megéri végigjátszani.