Tomb Raider: Angel of Darkness

A mai világ koronázatlan vagy koronázott cyber királynője Lara Croft, először 1995-ben nyűgözte le a pixelcicik kedvelőit, s az immáron hatodik részben természetesen még több poligonból álló kívánatos test, főleg hátsó részében, gyönyörködhetünk órákon keresztül. Bár ezek az órák jelen esetben elég gyakran idegesen telnek majd, de sajnos nem feltétlenül a nehéz feladatok miatt.

Flashback

Az első rész magával a műfajjal, a megvalósítással és Lara Croft eszményi figurájával robbant be a köztudatba. Majd az ezt követő Tomb Raider 2 vízalatti pályáinak addig nem látott megvalósítása szögezett le minket a monitor elé. A harmadik résztől kezdve szerény véleményem szerint megkezdődött a Tomb Raider zuhanása. Legalábbis a minőség szempontjából. A nehézséget nem ötletességgel, hanem inkább milló életveszélyes csapdával oldották meg. A cselekmény mondhatni lapossá vált. Viszont tény, hogy egyre nagyobb üzletet csinált a készítőknek. Egyre nagyobb felhajtás egyre kisebb kreativitás. A grafikában nem következett be átütőbb változás. Én személy szerint itt mondtam búcsút Laranak, és még a filmet is csak azért néztem meg mert nem volt jobb dolgom egy unalmas estén. A Revelations és a Chronicles epizódok sem hoztak túl sok újdonságot, legalábbis, amiért érdemes lett volna nekiállni játszani. Az ellenfelek ugyanolyan hülyék már az első rész óta. Persze a különböző járművek megszaporodása lehetett volna egy ok, de legtöbben akkor is csak arra voltak kiváncsiak, hogy is néz ki Lara az új részben. A médianyüzsgés most is elég nagy volt körülötte, az utóbbi 2 évben folyamatosan érkeztek a hírek, ilyen jó lesz, olyan jó lesz. Lássuk...


Sötét fellegek gyülekeznek

Korábban hősnőnket a világ megmentőjeként ismerhettük meg, mint valami Isten ostora, de most egyszerre fordult vele a világ. A történet elején Párizsban menekül, hiszen korábbi mesterének, Werner Von Croy meggyilkolásával gyanusítják. Nincs hozzászokva ehhez a szerephez, tehát azonnal nekilát kideríteni, mi is történik körülötte. Szökevényként bújkál a sötétben, s ráadásul ráakad egy hátborzongató alkimistára, s még néhány szereplőre, akik valamiféle sötét borzalmat akarnak a világra szabadítani. Mondhatni tipikus rajzfilm akció szintű történetszövés. De hogy ne legyen ilyen egyszerű bombázónknak fényt kell derítenie egy pár gyilkosságra, amik egy igen vészjósló rejtély első jelei. A kaland közben Párizs és Prága sikátoraiban, eldugott zugaiban kell a rendőrség szeme elől eltűnve bolyongani, s közben a megszokott gyilkos csapdákat kerülgetni, kapcsolókeresgélés típusú feladatokat megoldani, és hihetetlen ellenfeleket legyőzni. A történet a játék első számú csalódása. Azt gondolom bármelyik középiskolai alternatív magyarórán összeülő 5 lelkes diák jobb történetet dob össze egy fél óra alatt. S ha ez talán kicsit túlzás is, akkor is jól szemlélteti a sztori gyengeségét. A kalandozást még az a már megszokott dolog is nehezíti, hogy kb. 10 percenként megakad az ember, mert keresgélni kell egy kapcsolót, vagy eldugott zugot, vagy kijárót. Ilyenkor a legjobb megoldás, hogy a célterületen fel-alá mászkálunk reménykedve abban, hogy megjelenik a kis kéz ikon, ami az interaktivitást jelzi.



Barátok és ellenségek

Lara útja során jónéhány emberrel megismerkedik. Elég sok lehetőség van arra, hogy emberekkel szóba elegyedjünk, sajnos a készítők szerint egy párizsi illetve egy prágai utcán csak az a kb. 10 ember tartózkodik, aki segíteni tud nekünk az előrelépésben. Nincsenek sima járókelők, az utcák kihaltan konganak az ürességtől. A történet elején találkozunk például csövesekkel, kurvával és drogdílerrel, akik segítenek megtalálni az első kulcsfigurát, aki segíthet kideríteni, vajon mi is történt régi jó barátunkkal. Az utcai csevelyeken kívül fontosabb szerepet kapott néhány karakter, mint Margot Carvier, mentorunk régi jó barátja, vagy Pieter Van Eckhardt, a korábban már említett alkímista. Párizsban a kulcsfigura Louis Bouchard, a La Serpent Rogue tulajdonosa, Prágában pedig Luther Rouzic kavarja fel az eseményeket.


Beszélgetéseink során a legjellemzőbb a lineáris diskurzus, de gyakran van lehetőségük Lara szájába adni (na semmi rosszra nem gondolni) két mondat közül valamelyiket, amelyek befolyásolhatják a beszélgetést, de effektíven a játék menetére semmilyen komolyabb következménye nincs. Tehát nincs rossz válasz. Maximum kicsit beszédesebb vagy kevésbé közlékeny lesz a partner. Útja során Lara felfedez néhány valóban kellemesen kidolgozott helyet, mint a La Serpent Rogue, ahol egy kis csomagot kell felszednie, miközben 6-8 biztonságit lemészárol. Nagyon tetszetős hogy bekapcsolva pár kütyüt, egy egész jó bulit varázsolunk magunk köré, színes fények, zene, lézer, teljesen, mint egy diszkóban. Az ellenfelek akár táncra is perdülhettek volna ahelyett, hogy lövöldöztek. És ha már barátokról van szó, a játék monotóniáját némileg oldja, hogy Kurtis Tent, ex-légionárius kollégával való megbarátkozás után kezünkbe ragadhatjuk az ő irányítását is. Kurtisnek egészen más fegyverei vannak, és inkább akcióra kiélezett küldetések elé nézünk vele. Természetesen ez több tűzharcot eredményez, ami felpörgeti az ugrabugrálásban elgémberedett ujjainkat.