Megfejtették a Hold árnyékos oldalának rejtélyét

A csillagászok új alkalmazást találtak a Chandra röntgensugarú obszervatórium számára, a Hold felszínét kezdték vizsgálni vele. Az új megfigyelések közvetlen bizonyítékkal szolgálnak a Hold összetételéről, jelentették be a tudósok.

A Holdat felépítő elemek pontos ismerete és eloszlása segít a kutatóknak megállapítani, hogyan alakult ki égi kísérőnk, de nem mellékes az sem, hogy a felfedezések pontot tehetnek a Hold árnyékos oldaláról folyó évtizedes viták végére. Eddig minden, amit a csillagászok a Hold összetételéről tudtak a leszállóegységek által összegyűjtött mintákból származott. Jeremy Drake a Harvard-Smithonian Asztrofizikai Központ munkatársa, aki négyévnyi kutatómunkát végzett a Chandrával, egy szimpóziumon jelentette be, hogy az obszervatórium új rálátást nyújthat a Holdra.

"Vannak ugyan kőzetmintáink a hat egymástól távol eső Apollo leszállásból, azonban a Chandra alkalmazásával sokkal szélesebb területet tudunk lefedni" - jegyzi meg. "Nem ér fel ugyan egy Holdra szállással, viszont gyors és költségkímélő."


A Chandra röntgensugarú obszervatórium
A Chandra által 2001 júliusában és szeptemberében gyűjtött adatok oxigén, magnézium, alumínium és szilícium jelenlétét mutatják a holdfelszín jelentős részén. Amikor a Nap sugárzása eléri a Holdat, a fotonok egyes elemek elektronjaira gerjesztő hatást fejtenek ki. Az elnyelt energiát az elemek egy jellegzetes hullámhosszon, gyengébb formában gyorsan kibocsátják, ez a fluoreszcencia néven ismert folyamat, amit a Chandra érzékel.


A röntgenmegfigyeléseket zavarja a Nap atomjainak Földhöz érkezésekor keletkező háttérzaj
Az eredmények még előzetesek, tette hozzá Drake, mivel a fluoreszcencia kereséséhez csak néhány felvételt használtak, valamint a Chandra és a Hold közötti szög egyes területek mérését igen bonyolulttá tette, azonban az eljárás használhatóságát sikerült bebizonyítani. A jövő tesztjeiben több felvételt fognak alkalmazni és adott területeket gondosabban vesznek szemügyre. A holdkéreg elemeinek jobb számszerűsítése segít a csillagászoknak a Hold kialakulásáról szóló nagy becsapódás elmélet tesztelésben, mely szerint 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy nagyjából Mars méretű objektum ütközött a Földnek, a Hold pedig az eseményből keletkező törmelék felhalmozódás eredménye.


A Hold optikai és röntgenképe
A Hold túlsó oldala mindig is rejtélyes volt. 1990-ben a német Roentgen műhold röntgensugarú jelet észlelt a Hold azon területéről. A tudósok feltevése szerint a Napból származó erőteljes elektronok ütköztek a holdfelszínhez, létrehozva az úgynevezett sötét-hold röntgensugarakat. A Chandra eredményei azonban bebizonyították, hogy a jelek nem a Holdról, hanem a Föld külső atmoszférájából származnak.

"A megfigyelt röntgensugarú spektrum, a sugarak intenzitása, és az intenzitás változásai mind megmagyarázhatók a Föld külső atmoszférájának kisugárzásával" - jegyezte meg Drake munkatársa, Brad Wargelin.