Spellforce - The Order of Dawn

Ellenfeleink a már korábban "gonoszként" tipizált fajokon kívűl élőholtak, goblinok, minotauruszok, banditák, hatalmas pókok, meg persze jónéhány egyedi szörny, pl. egy kissárkány - összesen több mint harmincféle tipus. Az egységeik is változatosak, ugyanúgy vannak közöttük varázslók, íjászok, lándzsás harcosok, mint parancsnokaikként szolgáló hősők, akiknek legyőzése néha még sereggel megtámogatva is komoly gondot jelent. Az ellenfeleknél nincs munkás egység, ebből következően nem építenek fel semmilyen általunk lerombolt vagy megrongált tereptárgyat. Nem fogyasztják az erőforrásokat sem, lényeik egyszerűen "teremnek" a kunyhóik előtt található fehér pöttyöknél. Ha az épületet ledózeroljuk, az idézőhely is megszűnik és mehetünk tovább irtani.


A harcrendszer nagyon egyszerű, a csaták kiválóan átláthatók és vezényelhetők. Hadseregünk méretét a populációs korlát határozza meg, mely élelem mennyiségével növelhető. Hősünk képe mindig látható a bal felső sarokban, ráklikkelve azonnal kiadhatunk neki parancsokat. A varázslatok szintén egy kattintással aktiválhatók - ennél hatékonyabb módszer nincs. A nagyobb seregeket csoportokba rendezhetjük, melyeket szintén egy egérkattintással el tudunk érni (ugyan ez nem újdonság, számtalan játékban láthattuk már, de mivel nincs billentyűzethez kötve talán eddig ebben a játékban a leghasználhatóbb.) Annak ellenére, hogy a csata nem pauzálható le, tökéletesen irányítható marad, és megmarad a nagy összecsapások izgalma is.

A kiadó JoWood sajtóközleményében szerényen úgy kommunikálja játékát, hogy a Dungeon Siege-et keverték a Warcraft III-mal. A fogalmazás természetesen túlzó mivel mindkettő erősen gyengült, főként az apró részleteknél. Ilyen például, hogy karakterünknél végtelen mennyiségű tárgy lehet, azoknak nincs sem tömege, sem mérete, csupán anyagi értéke. A stratégiai résznél hiányoltam az egységek értékeinek (életpont, támadóérték, stb.) kijelzését - ugyan valószinű, hogy a fejlesztők azt zavaró apróságnak tartották, de engem személy szerint érdekelt volna, hogy egy drágább nyersanyagköltségű egység valójában mennyivel jobb, megéri e abból keveset előállítani, vagy hasznosabb a gyengébből sokat.


Egyetlen komoly problémának az agresszió beállításának hiányát találom. A sereg felfejlődésekor sokszor raktam tornyokat az ellenfél közeledési irányába melyek mögé álltak az egységek, és sehogysem lehet rávenni őket, hogy ne mozduljanak, hanem a helyükön maradva lőjjenek. Bármely csataeseménynél észvesztve rohannak segíteni, főképp ha a közelükben saját épületünket ér sérülés (ezek természetesen a munkásokkal kijavíthatók). Ez okozhat nagyobb problémát is, egy helyzetben például az ellenfél elfoglalt egy völgyet, melyet csak seregünk kiépülése után tudnánk eséllyel megtámadni. Természetesen portyázó egységek folyamatosan érkeznek, és mivel csapatainkat az istenért se tudjuk rávenni a helyben maradásra, előfordulhat hogy az embereink a kószáló ellenséges egységeket üldözve ránk húzzák a nagyobb sereget, mellyel fejlesztési idő hiányában esélytelenül nézünk szembe.