Spellforce - The Order of Dawn

Grafika: A grafika gyönyörű. Látható, hogy nagy figyelmet fordítottak kidolgozására, éppen ezért is érthetetlenek a pályák szélein található, meglehetősen illuzióromboló hatalmas fekete négyzetek. A terepen rengeteg növény és egyéb diszitőelem található, az épületek textúrája finoman kidolgozott. A tavakban halak ugrálnak, a hullámzó víz néha elborítja a benne lévő sziklát és még a Nap vagy a Hold tükörképe is látható a vízben. A fák lengedeznek a szélben, az ősi építmények előtt hatalmas szobrok őrködnek, és a romok a legapróbb részletekig ki vannak dolgozva. Az egységek hasonlóképp figyelemreméltóak; animációjuk elegáns, rákattintásra bal alsó sarokban megjelenik kinagyított rajzuk (hiányoltam a statisztikáikat), rajta hogy kik/mik ők tulajdonképpen. Ez a játék előrehaladtával csak fokozódik, a titánok kidolgozása (minden fajnál van, az embereknél fura módon grifflovasok teljesítik be ezt a munkakört), vagy a démonok művészi ábrázolása bámulatos.
Érdemes egyébként megemlíteni, hogy a grafikáért egy külső studió, a Virgin Lands tehető felelőssé. Nevük olyan játékokat fémjelez, mint az AquaNox, a Cultures 2 vagy a Robin Hood.

Mint manapság minden játékban, a nézőpont forgatható, nagyítható-kicsinyíthető, a szimpla felülnézettől a külsőnézetes akciójátékok szemszögén át egészen az FPS-szerű kameraállásig. A külsőnézetes (tehát nem felülnézeti) mód ugyan csodaszép, de szinte használhatatlan, a csaták és egyéb hadmozdulatok áttekinthetlenek rajta. Említést érdemel a nappal-éjszaka változása, mely a játékmenetre is kihat. Nemcsak bizonyos küldetések vannak napszakhoz kötve (például a félelmetes pusztítóerejű driádokat csak este idézhetjük meg), de a hőlátással nem rendelkező fajok (értsd: emberek) is hátrányt szenvednek éjszakai csatáknál.

Kezelőfelület: A kezelés ennél egyszerűbb már nem is lehetne. Ez ugyan részben a lebutításnak köszönhető, de a kiváló tervezés legalább akkora szerepet játszik. A memorizált varázslatok a képernyő alsó részén foglalnak helyet, és - mint ahogy a célpontkiválasztás is - egy kattintással aktiválhatóak. A csapatok mozgatását csoportokba szervezés segíti (a képernyő tetején láthatóak), a nem dolgozó munkások száma pedig a jobb felső sarokban kapott helyet. A jobb alsó kicsinyitett képernyő ugyan jól használható, de nem ártott volna rá egy nagyítási illetve jegyzetelési lehetőség, hogy a későbbiekben tudjuk ki-hol található. A karakterrel kapcsolatos összes információ egyetlen menüben összefogása kiválóan sikerült.

Játékmenet: A játék egyszerű Diablo klónként indul. A harcrendszer ismerős lehet, jobbklikk a lényre és már ütjük is az aktuális darabolóeszközzel. A szimpla szerepjáték kivitelezés után már az első pályán meglepő dolgot tapasztalhatunk: az RPG átmegy valósidejű stratégiába, ahol seregeket irányíthatunk és többtucatnyi ellenféllel kell felvennünk a harcot. A játék sava-borsát ez a vegyítés adja, ez az újítás teszi abbahagyhatatlanná. A játék nem pusztán egy küldetésekkel telerakott RTS, az irányításunk alatt álló seregek csupán hősünk előrehaladásunkat segítik, fejlődésének dolgoznak alá. A sztori nagyon hosszú időre le tudja kötni az embert, habár néhol unalmas, mivel távoli helyekre kell eljutnunk, vagy magát tornyokkal erősen bebetonozott ellenfelet kell legyőznünk. A játékot változatossá tévő fejlesztések, új lehetőségek is mintha kicsit késve érkeznének.

Multiplayer: A multiplayer rész kipróbálására sajnos nem volt módom, de egyébként helyi hálózaton, és interneten lehet játszani.

Hangeffektek, zene: A hanghatásokra a grafikához hasonlóan magas szintű kidolgozás jellemző, főképp a zenére. A szokványos középkori dallamok (bárd vagy lantzene) helyett a pálya hangulatához illő muzsika fogad minket - ritkán tapasztaltam olyan nyomasztó érzést, amikor egy éjjel játszottam az élőholtakkal teli pályán, és a játékban is éjszaka volt bagolyhuhogásokkal, susogó fákkal... szinte alig mertem előreóvakodni kis csapatommal, hiszen ki tudja milyen veszélybe futok bele. Minden nem játékos szereplőnél akivel kapcsolatba kerülünk angol narrátor van, akiknek hanghordozása és hangsúlya közel áll az általa alakított karakterhez, habár néhol érzékelhető, hogy amatőrőkkel dolgoztak.

Összegzés: A SpellForce egy nagyon jól sikerült stratégiai szerepjáték hibrid. Az összetevők lebutítása nem tett kárt a játékban, és okos ötletekkel a fejlesztőknek sikerült kihasználniuk a keverésben rejlő lehetőségeket. A kiválóan kidolgozott világ, az irányítható egységek nagy száma, hősünk fejlesztési lehetőségei, egyszóval a játék egymásra épülő rétegei olyan élményt kinálnak, amit ritkán tapasztal az ember. A csaták és a küldetések közötti variálás változatossá teszi, és elmondhatjuk, hogy a Phenomic a Settlers után ismét nagyot alkotott. Ha a gépigénynek eleget tudunk tenni, mindenképpen érdemes kipróbálni!