Thief: Deadly Shadows

Persze a kalandok közben érik meglepetések az embert. Garrett fizikuma egy igazi tolvajé: gyorsan fut, viszont közelharcban szinte használhatatlan. Ha nem aljas módon hátulról döfi le ártatlan ellenfelét, akkor szinte nincs esély, hogy akár egy járókelővel vívott küzdelemből is győztesen kerüljön ki, a láncinges katonákról pedig ne is beszéljünk. Ráadásul nemcsak gyengén, de lassan is támad, tehát ez lesz az az ok ami biztosan rákényszerít minket a bújkálásra. Ebben a játékban már egy ellenfél is túlerőben van velünk szemben, tehát a továbbjutásra itt nem alkalmazható frontális aggresszió.

Ha egy nyugodtan álldogáló személy mögé érünk hősünk a tőrt és a bunkósbotot automatikusan felemeli, jelezve ezzel, hogy csak egy bal egérkattintás és vége az illető életének. Ez nem olyan nehéz feladat, hiszen árnyékban Garrett szinte láthatatlan, sőt engem nagyon zavart, hogy amikor fél méterrel ment el mellettem egy katona és nyugodtan álltam, az nem vett észre. Ez persze könnyíti a játékot, de szerintem ront a valósághűségen. Expert fokozaton már szemfülesebbek az ellenfelek, hiszen mind a fény, mind a zaj hamarabb megcsapja a fülüket. A lopakodás közben szorosan odahúzódhatunk a falhoz (R+hátranyíl), s így lehetetlen meglátniuk. Ha egy folyosón fáklya ég, csak lőjünk rá vizet, várjuk meg míg megnyugszanak az őrök és mehetünk is.


Mondjuk számomra már-már nevetségessé vált a játék, mikor egy helyőrségen szűk galéria végében ült két katona, leszedtem a két fáklyát, majd az asztalukról lenyúltam a pénzt és egy serleget, majd újra elmentem mellettük és kisétáltam az épületből. A galéria szélessége kb. ahhoz volt éppen elég, hogy két ember elférjen és fából volt, ahol meg nincs az az Isten, hogy ne vegyen észre valaki egy mellette elosonó alakot. Persze ha mégis észrevesznek akkor segít a villanó vagy gázbomba, robbanó akna vagy az olaj flaska.

Az ellenség intelligenciája érdekes. Egyrészt nagyon jó, hogy beszélgetnek egymással, ha valaki gyanús dolgot észlel akkor segítséget hív és átvizsgálja a terepet, másrészt szánalmas, mivel ha befutok egy sikátorba, akkor az ellenfél nem jön utánam akkor sem, ha közvetlenül mögöttem loholt. Ott toporog előtte, de jól látszik milyen zónákra van osztva a térkép, mert vannak pontok, amit nem lépnek át szinte még akkor sem, ha rájuk lövünk. Hallásuk is igen szelektív, mert ha pár méterre egymástól masírozó katonák közül az egyiket lecsapjuk, akkor hangos puffanással esik le, a kardja megcsörren, de a másik után osonva megismételhetjük, mert nem hallja ha cimboráját kiütik mellőle.


A fegyveresek csak akkor üthetők vagy szúrhatóak le egycsapásra ha nyugalmi állapotban vannak, de gyanús dolog esetén, és ha már előkapták fegyverüket, akkor hiába osonunk mögéjük semmit sem ér. A riadalomnak az őröknél több szintje van. Kezdődik a hallott valami zajt kategóriával, majd gyanús mozgás és végül a bukta, amikor meglát. Érdemes megvárni mindig, hogy lenyugodjanak az őrök és semmiképp ne hagyjunk el egy pályarészt úgy hogy üldöznek, mert bár a köd másik részén nyugalom lesz, de bármikor térünk vissza az előzőbe, ott várnak majd ránk.

A játékot nem ajánlom a hirtelen embereknek, ezért sokszor számomra is idegtépő volt a tesztelés. Birka türelem és horgász mentalitás kell hozzá. Volt, hogy percekig egy helyben kell szuszogni és ritka a pörgős akció. Kimért, megfontolt lépések és precíz mozdulatok kellenek. Egy idő után a tereppel nem lesz gond, mivel az egész a városon belül játszódik és oda-vissza megyünk a negyedek között, ezért a második pálya után már szinte korlátlanul bejárhatjuk a területet és megismerhetünk minden zugot.