Hitman: Contracts

Magyar vonatkozás, hogy az egyik pálya Budapesten, a Gellért szállóban játszódik. (egyébként ez az első rész budapesti küldetésének felturbózott változata). De a jól modellezett szálló mellett a pályán szereplő összes karakter magyarul beszél, a járókelők, a rendőrök, mindenki, ami különösen frissítőleg hat a sok angol nyelvű játék nyomkodása közben. Érdemes meghallgatni mindenkinek, ugyanis nemcsak találomra összevágott hangfájlokról van szó, hanem teljesen a szituációból fakadó párbeszédekről, tehát a rendőr magyarul kéri a papírjainkat stb. Kiváló hangulatteremtő dolog!


A lopakodós játékok lelke az ellenség mesterséges intelligenciája, tehát a célszemélyt védő testőrök, katonák (akikből egyébként általában rengeteg van) reakciója. Hiszen ha bármi olyat tesznek, ami a játékmenet szempontjából nem megfelelő, az azonnal hazavágja a játékélményt. Gondoljunk csak bele, milyen vicces lenne, ha a Painkiller zombijaihoz hasonlóan egyszer csak hátat fordítanának és vad menekülésbe kezdenének, miközben mi épp egy hangtompítós automata csövét a főnökükre irányítjuk.

A Hitman ez alkalommal is jól teljesít: az ezzel megbízott karakterek figyelnek minden lépésünkre és egymásra is, egyikük megölése után például azonnal átkutatják a környéket a támadó után. Igaz, néha azt sem veszik észre, ha a leghangosabb fegyverrel intézzük el kollégájukat. Mindenesetre az MI tökéletesen szolgálja a játékmenetet, semmi kimagasló hibával nem találkoztunk.


Szóval ahogy már az elején is kezdtem, nagyon erős mezőnyben jelent meg a Hitman: Contracts, mert lopakodós játéknak ott van a Splinter Cell, grafikai csodaként pedig a Far Cry és a Painkiller funkcionál manapság, illetve a külsőnézetes játékok piacán ott figyel a felemásra sikeredett True Crime, és hamarosan megjelenik a DRIV3R is. Szóval egy ilyen kiélezett harcban azt hiszen nagy luxus volt azt a jópár bosszantó apróságot a programban felejteni (a grafikai motor nem épp mai gyerek, vagy gondoljunk a "hullacipelés" nevetséges megvalósítására, vagy épp a nagyon rövid játékmenetre).

Mindazonáltal a játék nem csak rajongók számára lehet kellemes kikapcsolódás, a hangulatos pályák és az izgalmas témaválasztás (ami már az első résszel megtörtént, ugye) garancia lehet a jó szórakozásra. Az Eidost ismerve pedig várhatjuk a folytatást, ha kopasz barátunkról is annyi bőrt lerántanak, mint Lara Croftról, nem lehet okunk a panaszra.