Painkiller

Kiadó: DreamCatcher Interactive Inc.
Fejlesztő: People Can Fly
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1.5 GHz-es Pentium 4/Athlon XP, 384 MB RAM, 64 MB DirectX 8.1-es videókártya hardveres T&L támogatással (NVIDIA GeForce 2 GTS vagy jobb)
Ajánlott: 2,4 GHz-es P4/Athlon XP, 512 MB RAM, 128 MB DirectX 9-es kártya (NVIDIA GeForce FX 5700 vagy jobb)
Hasonló játékok: Quake sorozat, Serious Sam, Serious Sam: Second Encounter
Kategória: FPS

Manapság divat a csapat alapú, komoly taktikai, élethű szituációkat hollywoodi módon feldolgozó FPS-t gyártani. A Painkiller NEM ilyen! Sötét, lágy horror hangulat, folyamatos akció, változatos grafika, szinte soha el nem fogyó ellenségek. Legjobban úgy tudnám leírni, hogy Quake I + Serious Sam = Painkiller. Ráadásul van története, olyan cselekményszál, mely még izgalmassá teszi az amúgy is adrenalintermelő játékot.

Daniel Garner szerelmével utazik az autójában, s mivel az út helyett a lány combját vizsgálgatja, ezért halálos autóbalesetet szenvednek. Daniel hamar egy fura helyen találja magát, ahol egy küldetést szánnak neki, mégpedig megállítani Lucifer négy generálisát, akik a mennyország ellen vonulnának seregeikkel. Hősünknek nincs más választása, elvállalja a purgatóriumi melót, így megvan az esélye annak, hogy a kaland után ne a pokolba kerüljön, hisz ott lenne a helye, mert bűnös. A négy tábornokot persze nem lehet olyan könnyen megtalálni, mindegyikhez rögös út vezet, mely egy temetőből indul, s templomokon, elhagyatott operaházon keresztül több, mint két tucat helyszínen kell átverekednie magát a végső győzelemig.


A történet öt fejezetre van felosztva, amiken belül 4-6 küldetést kell teljesítenünk. Ezek nem feltétlenül kapcsolódnak szorosan a történeti szálhoz, legalábbis elég nehéz összefüggést találni egy katonai bázis, egy templom és egy mocsár között. A főként az elég hosszú átvezető videókból megismerhető történet nagyon jó hangulatot teremt. Daniel fordulatos helyzetekbe sodródik, és hogy teljes legyen a kép, útján egy félmeztelen szellemlány kíséri végig, aki persze csak a nyugodt pillanatokban tűnik fel.

A játék minden pályáján teljes életerővel, páncél nékül és nagyon csekély számú lőszerrel kezdünk. Természetesen a felsorolt dolgok számértéke már az első pillanatoktól gyorsan változik, akár fel, akár lefelé. A folytonos akciót még jobban felpörgeti az iránytű, mely mindig mutatja merre található a legközelebbi ellenfél. Erre szerencsére ritkán kell támaszkodni, és az összes kis gonosztevő likvidálása után a következő checkpoint felé vezető irányt is láthatjuk. Gyakorlatilag elkezdünk egy pályát, lépünk egy párat előre, ránk törnek a szörnyek, kinyírunk mindenkit, checkpoint, és kezdődik az egész előlről. Primitíven hangzik, de ne sejtsen ebben senki klisé hangulatot. Izgalmas, fordulatos, néhol ijesztő pillanatok részesei lehetünk. A lényeg, hogy nincs kapcsolókeresgélés, nincs eltévedés és semmi, ami unalmassá tehetné az akció perceit.


Elsősegély dobozok helyett itt a kiírtott ellenfelek lelkét felzabálva juthatunk regeneráló hatáshoz. Minden lélek egy ponttal növeli életerőnket. Tehát a cél az, hogy átlagosan egy ellenfél ne sebezzen rajtunk egynél többet. A gyűjtögetésben később segíthet az egyik Tarot kártya, amivel távolról is beszippanthatjuk automatikusan a lelkeket (kb. mint a Legacy of Kainban, csak bármiféle beavatkozás nélkül).

Ahogy már említettem a helyszíneknél nem a pokol vagy a purgatórium tipikus ábrázolására kell számítani. Az ellenfelek ötletesek, találóak, például ellátogathatunk egy ideggyógyintézetbe, ahol fogyatékos zombikkal és árammal kínzott őrültekkel kell felvennünk a harcot. Máshol viszont ninják, katonák, dragonyosok, tankok, dokkmunkások, szerzetesek, pokolkutyák, csontvázak és egyéb szörnyűségek állják majd utunkat. A pályánként változó "díszlet és szereplők" tükrében ez az eklektikus összeállítás adja a játék különös ízét.