A Cassini-Huygens szonda

"Képzeljünk el egy világot, ami kisebb, mint a Mars és nagyobb, mint a Merkúr, ahol a levegő négyszer olyan sűrű a felszínen, mint földi otthonainkban és a felszíni nyomás nagyjából megegyezik azzal, amit egy úszómedence legalján tapasztalhatunk" - idéztünk Jonathan Lunine, az Arizona Egyetem fizikusának, a Cassini tudományos csapata tagjának még az 1997-es kilövés előtti beszédéből. "Azon a világon a távoli Nap soha nem látható, a dolgok nem fényesebbek nappal, mint a Földön egy viszonylag holdvilágos éjszakán. A nagy távolság miatt olyan hideg uralkodik, ami a vizet folyamatosan fagyott állapotban tartja, sőt majdnem a nitrogént is. A legegyszerűbb szerves molekula, a metán veszi át a víz szerepét mint felhőformáló elem, feltehetően az esőt is ez hozza létre, talán még a szénhidrogének tavainak, tengereinek sokaságát is."


Nagyított, ezért kockás felvétel a Titánról - a sárga szénhidrogént a zöld pedig jeges területet jelez, alul pedig fehér színnel egy metánfelhő látható
"A metán több száz kilométeres magasságba emelkedik el a felszíntől, ahol a napfény és a kozmikus sugarak repesztik szét, melyek hatására számtalan bonyolult szerkezetű anyag képződik a metánból, majd ezek a felszínre leszállva felgyülemlenek, feltehetőleg több száz méteres mélységekben is. A felszínt vulkanikus erők és becsapódások formálják és látják el energiával, hogy mindig összetettebb szerves molekulák képződjenek ebben a szerves kémikusok számára paradicsomi környezetben" - elemezte Lunine. "Amiről a fentiekben beszéltem az a Titán, a Naprendszer második legnagyobb holdja, amit részben már megmutatott nekünk a Voyager 1 1980-ban, ami műszereivel egy rendkívül sűrű atmoszférát fedezett fel e hideg világ körül, azonban kamerái nem tudtak áthatolni a szerves ködön, így nem is tudhatjuk, mi várja a Cassini-Huygenst utazása végén."

A Cassini kilövése óta eltelt időben a földi optikai és radarral elvégzett megfigyelések legalább már adtak némi támpontot arról, mit találhat az űrszonda a hold felszínén. A tudósok meggyőződése szerint szénhidrogén tavak vagy akár kisebb óceánok léteznek a Titánon, azonban nem rendelkezik egy egész égitestet átölelő tengerrel, bár a Cassini kezdeti elemzései egyáltalán nem utalnak folyadék jelenlétére a felszínen, amivel igen csak feladta a leckét a tudósoknak. Akárhogy legyen is, az ESA által épített Huygens szonda sok, ma még homályos részletre fog rávilágítani.

"A Titán jelenleg egészen biztosan nem ad otthont életnek" - mondta Lunine. "Azonban a végbemenő szerves kémiai körforgások könnyen újraalkothatják azokat a lépcsőfokokat, melyek a Földön az élet kialakulásához vezettek. Bizonyos tekintetben a Titán a legközelebbi megfelelője annak a környezetnek, ami a Földet jellemezhette az élet beindulása előtt, ez teszi ezt a furcsa holdat ennyire fontossá."


A Cassini útvonala az elkövetkező négy év folyamán
A Cassini "anyahajó" az elkövetkező négy évben 76 állandóan változó pályán repüli körül a Szaturnuszt, a Titán gravitációját használva fel pályája meghajlításaihoz. 45 elhaladást terveztek a Titán mellett, négyet az Enceladus, kettőt-kettőt a Iapetus, a Rhea és a Thetys mellett, és egyszer a Mimas, a Hyperion és a Dione irányába is ellátogat a szonda, tehát a Cassini több mint 50 közeli elrepülést hajt végre a Szaturnusz 31 ismert holdja közül 7 mellett. A repülési magasságok többnyire 495 kilométeresek lesznek, a Titánnal való találkozások esetében ezt az alsó határt azonban 945 kilométerre korlátozták, elkerülendő a hold légkörének felső nyúlványai által esetlegesen létrehozott aerodinamikai hatásokat.