Informatika és tudomány
Informatika és tudomány
Amennyiben lehetséges, válasszunk a fotózás vagy a digitális fényképezőgép gyártás terén ismert - és elismert - cég termékei közül! A noname gépek legtöbbször csak hangzatos reklámanyaguk alapján látszanak jobbnak, a gyakorlatban kevésbé jól használhatók, gyakran egyszerű webkamerát próbálnak fényképezőgépként eladni. Amennyiben az általunk megcélzott összegért - vagy némileg többért - találunk márkás gépet, válasszuk inkább azt!
Ilyen gépek, a teljesség igénye nélkül: Sony, Canon, Nikon, Olympus, Fujifilm, Konica-Minolta, Kodak, Pentax, Ricoh, Sigma, Sanyo, Kyocera, Panasonic komolyabb modelljei, Hewlett Packard komolyabb modelljei. (A példánkban szereplő fényképezőgép fikció!)
Ultrakompakt: A legkisebb, zsebben könnyen hordható gépek kategóriája. Előnyük a kis méret és súly adta kényelem. Hátrányuk, hogy sok esetben képességeik terén is elmaradnak az átlagtól, és a kis méretből adódóan használatuk néha kényelmetlen. Egyszerű hobbi- és amatőr használatra többnyire megfelelőek.
Kompakt: A digitális fényképezőgépek legszélesebb kategóriája, minden olyan, viszonylag kis méretű gép ide sorolható, amely egymagában sokféle fotós feladatra alkalmas. Előnyük a relatíve kis méret és súly, valamint a széleskörű használhatóság, hátrányuk a későbbi korlátozott bővíthetőség. Egyszerűbb modelljeik hobbi- és élményfotózásra, komolyabb modelljeik igényesebb amatőrfotózásra kiválóak lehetnek.
SLR-like: tükörreflexes kinézetű. Meglehetősen erőltetett kategória. Az olyan, kompakt csoportba tartozó, formára komolyabb gépeket sorolják ide, amik a tükörreflexes gépek kialakítására, külsejére emlékeztetnek. Nem jelent feltétlenül komoly tudású gépet is, de a legtöbbet tudó kompakt gépek ide sorolhatók. Jelesebb modelljeik az igényes amatőrök kedvelt eszközei, de ha valakit behatóbban érdekel a fotózás, akár kezdőgépként is megfelelő lehet.
Bridge: jelenleg nincs forgalomban ilyen gép. Egyfajta átmenet a komolyabb kompakt és a tükörreflexes (SLR) gépek között. Pl. a "tükörreflexes" keresővel ellátott Olympus Camedia E-10, ami azonban komolyabb társaitól eltérően nem cserélhető objektíves.
Tükörreflexes (D-SLR, vagy DSLR): a tükörreflexes keresővel ellátott, cserélhető objektíves digitális gépek csoportja. (DSLR = Digital Single Lens Reflex). Általában profi fotósok, vagy a fotózás iránt érdeklődő komoly amatőrök használják. Előnye az igény szerinti szabad bővíthetőség, megannyi kiegészítővel és objektívvel. Hátránya a mérete és a súlya, valamint az ára.
A gép külső borításának anyaga. Legtöbb esetben műanyag, de sok gép váza nem korrodálódó, könnyű fém (pl. alumínium, magnézium). A fémváz amellett, hogy elegánsabb, várhatóan tartósabb is, viszont megdrágítja a gépet (azonos kategóriájú gépek fémvázzal drágábbak), és jobban reagál a külső hőmérséklet változásaira. Ez nyáron előny, mert a gép könnyebben lehűl, télen viszont kellemetlen lehet kesztyű nélkül a jéghideg fémváz fogása.
A műanyagváz esetén nem kell feltétlenül fürdőszobai szappantartónk minőségére gondolni. Általában komolyabb szilárdságú műanyagokat használnak erre a célra.
Legtöbbször a CCD, SuperCCD, vagy CMOS megjelölésekkel találkozunk. A legelterjedtebb jelenleg a CCD képérzékelős gépek csoportja. SuperCCD-t csak a Fujifilm gépeiben találunk, ez a cég saját fejlesztésű érzékelője. Nevének hangzatosságával ellentétben nem jelent feltétlenül jobb választást. Csak ez alapján ne döntsünk! Amennyiben nem drága, tükörreflexes gépet vásárolunk, a CMOS érzékelős gépeket lehetőleg kerüljük, mert a legolcsóbb és legrosszabb minőségű gépekbe raknak ilyen érzékelőt!
A képérzékelőn található érzékelőhelyek száma. Nem sokat mond számunkra vásárlás során.
A képalkotásban résztvevő tényleges képpontszám, milliószorosát megapixelnek hívjuk. Példánkban a 3,9 millió pixel 4 megapixeles gépet jelent. Ez talán a digitális fényképezőgépek köznyelvben is legismertebb jellemzője, azonban ne tekintsük a választásnál legfőbb szempontnak! A megapixelszám nem jelent automatikusan jobb képminőséget, csak nagyobb képméretet, ami természetesen magával hozhatja a jobb minőséget is, de ez a jellemző inkább mennyiségi, mint minőségi adat. Élmény- és hobbifotózásra válasszunk 2-3 megapixeles gépet.
Egy 2 megapixeles gép képe monitoron tökéletes nagyságban érvényesül, papírképre nagyítva pedig akár 10x15-ös (képeslap) méretben is kiváló fotót kaphatunk. Egy 3 megapixeles gép ajánlott nagyíthatósága papírképre 13x18 cm. Természetesen ennél nagyobb papírképen is jól mutathat fotónk. Amennyiben nem csupán amatőr felhasználásra szeretnénk gépet, vagy képeinket nagy méretű papíron szeretnénk látni úgy 4-5-6 megapixeles gépet válasszunk.
A gép által készíthető fotók hosszabb és rövidebb oldalának szorzata, pixelben megadva (pl. 2272x1704 pixel, ami egyenlő 3,9 megapixellel). Ha több értéket látunk, akkor ezen képméretek közül választhatunk a gép menüjéből.
A készíthető fotó oldalainak aránya. Példánk esetén 2272:1704 = 4:3. A digitális gépek többsége 4:3 képaránnyal dolgozik. Ez monitorunk képaránya is, így azon jobban érvényesül. Vannak gépek melyeknél választható a 3:2-es hagyományos fotó-képarány is, és a digitális tükörreflexes gépek általában csak 3:2 képarányban dolgoznak. Az értéknek a fotók papírra nagyításakor lehet jelentősége. A laborok nagy része hagyományos 3:2 képarányban dolgozik (pl. 15x10 cm-es papírkép), de léteznek már olyan laborok is, amik a digitális 4:3 képaránynak megfelelő papírképet nagyítanak. Amennyiben nem találunk ilyen helyet és gépünk 4:3-os képeket készít, az sem nagy probléma, mivel bármely egyszerű fotószerkesztő programmala a kívánt méretre vághatjuk a fotót. De még enélkül sem dől össze a világ. Amennyiben a kép alsó és felső szegélyén nincs fontos képelem, úgy válasszunk úgynevezett "fill" nagyítást, így képünk kitölti a papíméretet, de alul-fölül lemarad egy kis szegély. Ha fontos a kép egésze, kérjünk a laborban "fit" nagyítást, így egész fotónk a papíron lesz, viszont a kép oldalainál vékony fehér szegély marad, amit otthon levághatunk, ha zavaró.
Gépünk fényérzékenységét jelöli, filmes mértékegységgel (ISO) számolva. A gépek többsége ISO 100 érzékenységet használ, ezt tekintsük alap érzékenységnek! Sok gépen lehetőség van ennél az értéknél nagyobb vagy kisebb érzékenység beállítására is. Ha kisebb érzékenységet állítunk(tegyük fel ISO 50-et), úgy tisztább, kevesebb zajt (zavaró "mákosodást") tartalmazó fotót kapunk, de hosszabb ideig kell exponálnunk, hogy a kép kellően világos legyen. Alacsony érzékenység használata kellően világos, napsütéses helyen javasolt. Ha belső térben, vagy sötétebb helyen szeretnénk fotózni, akkor célszerű nagyobb érzékenységet (ISO 200, 400, 800 stb.) választani, mert így gépünk rövidebb idő alatt exponál és például a gépet kézben tartva sem rontja a fotót kezünk remegése, illetve a mozgó fotótémánk nem mozdul el ennyi idő alatt. A nagyobb érzékenység viszont rontja képeink minőségét. Zajos, "mákos" fotókat kaphatunk eredményül, melynek mértéke az érzékenység nagyságától is függ.
