Digitális fényképezőgép-útmutató

Kézi élességállítás

Nem minden szituációban célszerű az élességállítást a gép automatikájára bízni, illetve vannak esetek, amikor az automatika nem dolgozik megfelelően. Ilyenkor jól jön, ha az élességet mi magunk is beállíthatjuk. A kisebb gépeknél általában a menüből választhatjuk ki a kézi élességállítást, a kép élességét pedig a hátsó LCD kijelzőn kell ellenőriznünk, ami viszonylag gyenge felbontású ahhoz, hogy kellően pontosan élesre állítsuk a képet. Több gépen segítségképpen megjelenik egy mérőskála, amely az élesség távolságát mutatja, vagy a kép középső részét kinagyítja a gép, hogy jobban láthatóvá váljék a megfelelő élesség. A gépek nagy részén a megfelelő élesség esetén visszajelzést is kapunk egy kis világító pont formájában.

Nagyobb kompakt gépek esetén az objektívház elején lévő, forgatható gyűrűvel állíthatunk manuálisan élességet, hasonlóan a komolyabb filmes gépekhez. Ez nemcsak érzetben, gyorsaságban, de általában pontosságban is jobb eredményt ad.

Normál fókusztartomány (közelpont)

Itt azt a távolságértéket láthatjuk, amelyen belül, vagy amelytől indulva a gép autofókusza képes élességet állítani. Példánkban 50 cm szerepel, tehát alapesetben a gép 50 cm és végtelen távolság között képes élességállításra. Ebben az állásban egy 30 cm-re lévő tárgyra gépünk nem tud ráfókuszálni.

Makró fókusztartomány (közelpont)

Lásd az előző pontban leírtakat, azzal a különbséggel, hogy a gépek többségén találunk átkapcsolási lehetőséget makró tartományra (azaz apró, általában közeli dolgok fényképezésére). Ez az érték azt a közeli tartományt mutatja, amelyen belül gépünk képes élességállításra. Fenti példánk esetén, makró állásra kapcsolva digitális fényképezőgépünk 5 és 50 cm között képes élességet állítani. Például, ha 20 centiméterről szeretnénk egy pénzérmét fotózni, abban az esetben célszerű használnunk e módot. Vannak gépek, amelyeknél a normál és a makró élességállítás között nincs átkapcsolási lehetőség, de ettől függetlenül ugyanúgy képesek makró képek készítésére is.

Fehéregyensúly beállítása

Szemünk és agyunk máshogy érzékeli a látható fényt és annak hatását a környezetre. A különböző fényforrások (pl. napfény, izzólámpa, fénycső) fénye egész más hatással van az általuk megvilágított tárgyak és a környezet színeire. Egy fehér papírlapot napfénnyel, vagy egy fénycsővel megvilágítva például más színt kapunk, de agyunk ezt a színt fehérre kompenzálja, így mi mindkét esetben fehérnek látjuk a lapot. A fényképezőgépek erre nem képesek, ezért, hogy az adott tárgy mindig a helyes színét adja vissza a képen, meg kell határozni számára, hogy a kép milyen fényforrással van megvilágítva, ellenkező esetben képeink például kékes, vagy sárgás színben tündökölnek majd az eredeti színek helyett. A gépek nagy része a fehéregyensúly beállítását automatikusan is elvégzi (Auto White Balance), de több gépnél lehetőségünk van előre meghatározott beállításokat választani. Ezek például a napfény, vaku, felhős, izzólámpa, fénycső módok, melyeket az adott szituációtól függően választhatunk ki. Még komolyabb gépek esetén manuálisan is beszabályozhatjuk az úgynevezett fehéregyensúlyt. Általában fehér falfelület, vagy papírlap jó referenciának, melyre a keresőt ráirányítva (vagy lefotózva azt) megadhatjuk gépünknek, hogy ezt a színt értelmezze ezután fehérként. Így nagyobb esélyünk lesz, hogy képünkön a helyes színeket kapjuk vissza.

Objektív fényereje - rekesz (blende)

Tömören fogalmazva a rekesszel (blendével) szabályozhatjuk az objektíven keresztül a gépbe jutó fény mennyiségét. Ez egy objektíven belül elhelyezkedő, kis lamellákból álló szerkezet, közepén nagyjából kör alakú réssel. A rés átmérőjét szabályozva csökkenthető, illetve növelhető a bejutó fény mennyisége. Vannak esetek, pl. tűző nap, amikor egész szűkre állított rekesszel is kellően sok fény jut be a kellően exponált képhez, míg egy gyengébben megvilágított helyen tágabbra kell vennünk a rekeszt, hogy kellően megvilágított legyen fotónk.

Az objektív fényereje egyszerűen megfogalmazva annyit jelent, hogy melyik az a legtágabb rekesz, amit beállíthatunk. Ezt egy számértékkel jelölik, mely minél kisebb, annál "fényerősebb" az objektív. Például digitális gépeknél F2.8 egy átlagos fényerőnek mondható. Az objektívek fényereje a zoom (gyújtótávolság) növelésével általában csökken, ezért ilyen számokkal is találkozhatunk: F2.8-F4.5. Az első érték az objektív nagylátószögnél adott fényerejét, a második érték a zoom végállásában (tele) adott fényerejét mutatja. Vannak digitális fényképezőgépek, melyeknél a zoom növelésével sem csökken a fényerő. Ez nagyon jó minőségű objektívre utalhat. Példánkban találkozunk egy harmadik számmal is: F8. Ez a gépen beállítható/elérhető legnagyobb rekeszérték (vagyis legszűkebb rekesz).

Példánknál maradva, alap nagylátószögnél használva a gépet rekeszértékünk F2.8 és F8 között változtatható, teljes zoomot használva pedig (teleobjektívnél) F4.5 és F8 között. Az alap rekeszérték-sor: 1 - 1.4 - 2 - 2.8 - 4 - 5.6 - 8 - 11 - 16 stb. Ezek az egész értékek. Egy értéknyi ugrás fele akkora fénymennyiséget jelent. Természetesen a gépek többsége ezen értékek közötti 1/2, vagy 1/3 értékeket is képes beállítani. A gépek egy része a beállítást automatikusan végzi, de sok gépen emellett magunk is meghatározhatjuk ezt a értéket, a megfelelő határok között.

Minimum záridő, maximum záridő

A záridő (megvilágítási idő) segítségével határozhatjuk meg, hogy gépünk milyen hosszú ideig exponáljon. Az előző pontban írt rekesszel együtt tehát a két legfontosabb tényezője annak, hogy fotónk mennyire lesz sötét, vagy világos. Könnyű megérteni, hogy nyári napsütésben például egész rövid idő is elég lehet ahhoz, hogy gépünkbe megfelelő mennyiségű fény jusson, míg pl. egy barlangban fényképezve sokkal több időre van szükség, hogy elég fény jusson a gépbe. A záridő tartomány akár több ezred, vagy tízezred másodperctől, több másodpercig (komolyabb gépeken percig is) terjedhet.

A példánkban közölt min. záridő tehát azt jelenti, hogy gépünk 15 másodperc időtartamig képes exponálni, az 1/2000 max. záridő ( a másodperc 2000-ed része) pedig a legrövidebb megvilágítási időtartomány, amelyre gépünk képes. Szép éjszakai felvételekhez több másodperces záridő (és állvány) javasolt, egy gyalogló ember olyan 1/60 másodperces idővel már sikeresen "kimerevíthetünk" a képen, egy száguldó sportkocsihoz viszont legalább 1/500, vagy még rövidebb záridő szükséges. Itt is igaz, hogy fele akkora záridő, fele akkora fénymennyiséget jelent. Lehetőség van természetesen 1/2 vagy 1/3-nyi lépésben is állítani a záridőt azokon a gépeken, amelyek megengedik a kézi állítást. A gépek egy része ezt a beállítást maga határozza meg.