A jövő hadihajói

A haditengerészet évszázadokon át a valódi szuperhatalmi erőt jelentett, és az "aki uralja a tengereket, az uralja világot" tézis még ma is megállja a helyét.

A fenti kijelentés nem csak abból a szempontból igaz, hogy jelenleg az USA rendelkezik a legkomolyabb haditengerészettel, hanem abból is, hogy a nagyhatalmi státuszra áhítozó országok, mint Kína vagy India mennyit áldoz a hadiflottájuk fejlesztésére.

A felszíni hadihajók terén a leglátványosabb változás, hogy eluralkodott a "lopakodómánia". Ennek oka, hogy a hajók fő felderítési eszköze a radar, és az eddigi hajók fedélzete általában úgy nézett ki, mint egy akadálypálya, rengeteg korláttal, mindenféle antennaárbocokkal, fegyverállványokkal és egyéb, a radarhullámok számára visszaverődési felültetet jelentő tárggyal. Már a most vízre bocsátott hadihajók felépítménye is közelít a minél letisztultabb hasáb alak felé, a jövő hajói viszont már szinte teljesen sima felépítménnyel készülnek.


Az első valóban "lopakodó" hadihajó-típus, a francia La Fayette-osztály
A korlátok leszerelhetőek, így harci helyzetben ezzel is csökkentve a hajó radarképét, az antennaárbocok vagy szögletes burkolatot kapnak, vagy egyáltalán nincs ilyen eleme a hajónak: a radar és rádióantennákat közvetlenül a felépítménybe helyezik el. A fedélzeti fegyverek is hasonló sorsra jutnak, az ágyútornyokat leszámítva minden fegyvert a felépítményben helyeznek el. A rakéták vagy torpedók indítása előtt kis ajtók nyílnak ki, hogy a szabadba engedjék a pusztító harceszközöket.


Egy svéd Visby-osztályú korvett. Látható, mennyire letisztult formák jellemzik a hajót
Igyekeznek a hajó hőképét is csökkenteni, hogy minél kevésbé legyen árulkodó az infravörös érzékelők számára. Az égéstermékeket olyan tengervízzel lehűtőtt hűtődobokon vezetik át, majd a már viszonylag hűvös gázkeveréket engedik csak a szabadba - újabban már nem is a kéményen át, hanem a hajó oldalánál vagy faránál. Szintén fontos a hajócsavarok zajának elfedése is, ehhez a hajótesten (általában) két "övet" helyeznek el, amelyen keresztül sűrített levegőt fújnak a vízbe (Prairie-masker). A légbuborékfelhő körbezárja a hajó hátsó felét, és jelentősen tompítja a zajokat, megnehezítve a víz alól fülelő tengeralattjárók számára a hajó észlelését.


A bal oldali romboló működő Prairie-masker rendszere látványnak sem utolsó
A felszíni hajók meghajtása terén a hajdan aduásznak tartott nukleáris energia nem terjedt el, túl költségesnek bizonyult, ezért nyugaton csak a nagy repülőgép-hordozókon (az Amerikai Haditengerészet 10 szolgálatban álló egysége, plusz a francia Charles de Gaulle hordozó) alkalmazzák, míg Oroszországban a hatalmas Ushakov- (azaz ex-Kirov) osztályú cirkálók rendelkeznek nukleáris meghajtással. Az elsöprő többséget azonban hagyományos kazánvízhevítő gőzturbina, dízelmotor vagy gázturbina hajtja.

A legáltalánosabb megoldás szerint a hajónak két külön "utazó" motorja van (akár dízel, akár gázturbina), amellyel gazdaságosan tud haladni mintegy 16-20 csomós sebességgel. Amennyiben pedig szükség van rá, bekapcsolnak még egy (vagy két) gyorsjáratú erőforrást is, amellyel a harci sebességet képesek elérni. Egyes hajóosztályoknál a nagy sebességű haladáshoz vízsugárhajtóművet használnak, vagyis egy nagy teljesítményű szivattyú nagynyomású tengervízzel hatja előre a hajót.


A Blohm und Voss gyár MEKO korvettjének hajtásrendszere
A jövő azonban egyértelműen az elektromos meghajtásé, amelyet dízel vagy gázturbina által forgatott generátor táplál. A kisebb hadihajókon már feltünt a civil hajóépítésben már hódító, a hajótesten kívül, a hajócsavarral együtt a tengelye körül elfordítható gondolában elhelyezett elektromotor és így ezek egyben a kormányzásért is felelnek, kiváltva a hagyományos kormánylapátokat.

A hajó sebessége azonban nagyban függ az alakjától is. Ugyan voltak korábban is (sikertelen) kísérletek a nagyméretű kéttörzsű hadihajókra, de csak mostanára jutottak el oda, hogy a két- illetve háromtörzsű hajók már valóban megfelelően tengerállóak legyenek. Ez a megoldás főleg a kisebb hajók esetén tűnik fel egyre gyakrabban, de már vannak tervek háromtörzsű repülőgép-hordozókról is. A legtöbb hadihajó azonban (legalábbis a nyilvánosságra került tervek szerint) a közeljövőben is egytörzsű lesz, ám újításként feltűnik a hullámtörő (wave-piercing) orrkialakítás, amely szemben a hagyományos orral, szabályosan átvág a hullámokon, jelentősen csökkentve a hajó hosszirányú bukdácsolását viharos tengeren.