Company of Heroes, a látványos stratégia

Stratégák! Gépeket tessék izzítani, fülest a hallójárathoz emelni, mert 2006 közepén, éppen mikor a strandon lenne a helyünk, érkezik a Company of Heroes és jó eséllyel a négy fal közt töltjük a nyarat.

A Relic immáron két esztendeje fejleszti ezt a játékot, amely egészen véletlenül a második világháborús történések egy részét foglalja magában Az A csapat irányítását Normandiánál vesszük át és a feladatunk az, hogy különböző missziókon keresztül az ellenséges vonalak mögé kerüljünk. Azonban ez nem lesz egyszerű: a programozók elmondásuk szerint olyan magasságokba emelték a mesterséges intelligenciát, hogy néha maguk is meglepődnek az MI egyes reakcióin. Ha katonáink tűzharcba keverednek, fedezék után kutatnak, vagy egy kiégett tank mögött keresnek menedéket, viszont az első adandó alkalomkor lerohanják az ellenséget és válogatott kínzófegyverekkel kényszerítik térdre. A programnak eme részén, ahogy a történeti szálon is, egyelőre még természetesen csak mendemondák terjengenek, és az egyik sincs még prezentálható állapotban.


Nem úgy a grafikus megjelenítés. Az Essence engine, valamint a Havok fizikai motor mágikus kettőst alkot, mely a fejlesztők szerint megelőzi a jelenkor vizuális megjelenítését. A realisztikus fizikának köszönhetően a táj az utolsó pixelig szétrombolható, alakítható. Olyan finomságokra szántak időt a programozók, hogy ha más-más szögből lövünk bele egy toronyba, az másképp dől össze minden egyes esetben.

A Havok motor a stratégiai játékban eddig jórészt kiaknázatlan taktikai húzások, fortélyok kipróbálását teszi lehetővé. A modelleket három-négyszer annyi mozdulatsorral vértezték fel, mint a Dawn of Warban azt láthattuk. Az in-game bejátszásoknál majd mindenki gyönyörködhet a már-már filmszerű megjelenítésben. Tényleg elképesztő, ahogy a katonáknál a hátitáska, az utolsó kis kés is az utolsó milliméterig maximálisan kidolgozott.


A program hivatalosan valós idejű stratégia, de senki ne a megszokott bázisépítgetős majd támadós programokra gondoljon. A történet folyamán egységünk szinte állandóan mozgásban van, és a játék nem az állandó fejlesztésre, hanem az akcióra van kihegyezve. Erre egy nagyon egyszerű és nagyszerű módszert találtak a Relicnél: a térképeken különböző pontokon stratégiailag fontos területeket jelöltek meg, amelyet elérve a játékos csapata utánpótlásban részesül.

A játékot madárperspektívából követhetjük nyomon és ez fel is vet egy nagyon fontos kérdést. Vajon hogyan állapíthatjuk meg azt, hogy a páncélosunk mennyire amortizálódott a harcban? A Relic erre is talált megoldást, és nem is akármilyet. Tankunk nem a már jól ismert módon, hirtelen fog a legnagyobb megrökönyödésünkre felrobbanni, hanem először csak a fegyverzete mondja fel a szolgálatot, majd később már csak vánszorogni tud szegény, míg végül tényleg feladja a küzdelmet.