Globális génbank, a modern Noé bárkája

Norvégia felkészül a végítéletre: egy mezőgazdasági "Noé bárkáját" építenek, ami nem kevesebb mint 3 millió növény magját fogja eltárolni.

Az ötlet atyja Dr. Cary Fowler, egy nemzetközi nonprofit szervezet, a Global Crop Diversity Trust vezetője, ami a világ legveszélyeztetettebb növényeinek génállományát mondhatja magáénak. Fowler szerint nem egy atomkatasztrófára készülnek, sokkal inkább a növénytani intézetek és azok génbankjai költségvetésének csökkentései aggasztják a szervezetet, ami világszerte megfigyelhető tendencia.

Egy-egy intézet megszűnésével rengeteg értékes anyag tűnik el, többnyire véglegesen, amiről általában nem értekezik a sajtó, éppen ezért nem is volt könnyű dolga Fowlernek és munkatársainak, hogy meggyőzzék a világot. Példaként említhető, hogy az 1800-as évek végén 7000 névvel ellátott almafaj termett az Egyesült Államokban, melyből mára 6800 teljesen kihalt.

Finnország, Norvégia, Svédország, Izland és Dánia miniszterelnökei is megjelentek a munkálatok kezdeténél

Fowler, aki eredetileg a társadalomtudományok doktora, az 1970-es években fordult a növények megmentése irányába, ekkor találkozott ugyanis Jack Harlan egy tanulmányával. Harlan, aki egyben genetikus is volt, 35 országból gyűjtött össze magvakat és helyezte el azokat a világ különböző pontjain található génbankokban. Az ő munkáját kívánta folytatni - vagy inkább beteljesíteni - Fowler, amikor belekezdett nagyszabású projektjébe. A globális gyűjtőhelyet az Északi-sarktól 1000 kilométerre fekvő Svalbard szigetvilág egyik hegyoldalába vájják, a munkálatok a héten kezdődtek meg. A hely távol van mindentől, nyugodt, behatásoktól mentes környezetben fekszik, ahol folyamatosan hideg az éghajlat.

A magvak, melyek 2007 szeptemberétől érkeznek lefóliázva, a sarkvidéki hidegben évszázadokig, akár évezredekig képesek fennmaradni. Az építményt vastag betonfalakkal látják el, így ha a beépített hűtőrendszer elromlana, a hőmérséklet akkor sem emelkedne fagypont fölé. A létesítményt természetesen őrizni fogják, melynek költségeit, akárcsak a 4,8 millió dolláros konstrukciós kiadásokat a norvég állam viseli.

Fowler elmondása szerint nem a minták mennyisége a mérvadó, sokkal inkább az a tény, hogy a földművelés több ezer év alatt elért eredményeit megmentsék, folyamatosan pótolva az egy-egy területen eltűnőfélben levő növényeket, akár egy másik fajjal is, ha a körülmények kedvezőbbek számára. Egyetlen nemzet sem tudott jól működő élelmezési rendszert fenntartani kizárólag saját termőföldjeiről eredeztethető növények alkalmazásával, tette hozzá Fowler. A Közép-Amerikában honos kukorica ma Afrika déli részének egyik legmeghatározóbb terménye, míg a Kínából eredő szójabab idővel rendkívül fontossá vált az Egyesült Államok és Brazília számára is.

A Fowler által vezetett tröszt az ENSZ Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezetével szoros együttműködésben felügyeli a svalbardi génbankot.