Dungeon Siege II: Broken World

Grafika:
A DS II egy jól kinéző kis játéknak számított a maga idejében, de sajnos a grafikai motor felett gyorsan eljárt az idő. Az eredeti játék számos variációt felvonultatott díszlet szinten, a kiegészítő ebben is alulmarad. Még akkor is, ha a kiégett erdők, elhagyatott tájak továbbra is a kiemelkedő részét adják a shownak. Amit viszont már nem tudok megbocsátani, hogy vannak olyan textúrák, amik mindenhol ott vannak, illetve a karakter modellek kicsit homályosnak látszanak (effekt), de egy közeli zoomnál viszont már pixelesek. A szörnyek sokkal jobban néznek ki, mint a főszereplők - érdekes. Ami talán bíztató, az a varázslatok speciális effektje.

Kezelőfelület:
Nem változott semmit, szóval az értékelésem is tartom az előző tesztből. Néhol fárasztja a kezünket, de némi rutinnal rá lehet jönni, hogy mi a felesleges klikkelgetés (nem üt nagyobbat, sem többet akkor sem, ha püföljük a billentyűket). Ahhoz képest, hogy mennyi mindent próbáltak belesűríteni egy-egy karakterbe, elég korrektül megoldották az irányítást.

Játékmenet:
Rövid is, unalmas is, szóval ez nem egy telitalálat. Véleményem szerint ez egy körítés a két új kasztnak. Azért érdemes nekivágni csupán, mert a hibrid karakterek valóban új megvilágításba helyezik a csatákat. Inkább érdemes nekilódulni az elejétől, majd levezetésként megcsinálni magát a kiegészítőt is. Persze csak fanatikusoknak ajánlom.

Hangok és Zene:
A környezet zajai és az effektek a csatában viszonylag jónak mondhatóak, ráadásul töménytelen mennyiségű szövegfelmondás jár minden NPC-hez, mégpedig a minőségibb fajtából. A zenei részek az ambient kategóriát jelentik nekem, zenekari művek szólalnak meg az épp aktuális játékritmus intenzitásának megfelelően. Ha jön a csata, akkor a zene is növeli az adrenalint (az legalább növeli). Kellemes háttérzene, nem túl tolakodó, ezért nehezen unható meg, igaz, mély nyomot sem fog senkiben hagyni.

Intelligencia, nehézség:
Ezen a területen sem léptek semmit előre a srácok. Klikk, klikk, klikk - ennyi a nehézség. Az intelligencia meg annyi, hogy ha meglátnak, megtámadnak. Nem bonyolult, és egészen odáig, hogy apró szeletekre lehet vágni a legtöbb szörnyet pillanatok alatt, nem is olyan nagy gond. Nehézséget az AI hiányosságai miatt minőségben nem, mennyiségben annál inkább tudtak beemelni. Az előző részben is sokszor leptek el minket kis nyomi szörnyek csapatai, itt viszont a hordás létforma az uralkodó.

Összegzés:
A Dungeon Siege II: Broken World inkább érződik egy bevezető epizódnak, mint egy kiegészítő darabnak. Annyira rövid és szegényes, hogy képtelen lenne megállni önmagában. Az új karakterosztályok kellemes meglepetéseket okozhatnak, de aki nem vágyik semmi másra, mint egy egyszerű hack and slash RPG-re, az elégedjen meg az eredeti játékkal, ne erőltesse a kiegészítőt. A multiplayer sem ad szinte semmi pluszt, maximum élményben különbözik, ha ketten verik a billentyűt és a szövetségest nem a buta AI irányítja. Hátha a Dungeon Siege III megint olyan nagy ugrás lesz, mint a II. Ez pedig biztos csak valami hülye szerződés miatt volt kötelező a fejlesztőknek.