Észak-Korea atomprogramja

2003-ban Észak-Korea visszalépett az atomsorompó egyezménytől, és megkezdte a nukleáris reaktorok fűtőrúdjaiból kinyerni a plutóniumot. 2005. február 10-én egy olyan nyilatkozatot tettek közzé, mely szerint az ország nukleáris fegyverek birtokában van, és saját biztonsága érdekében szükségesnek tartja a nukleáris fegyverek fejlesztésének és gyártásának folytatását.

2005 nyarán újabb hatoldalú tárgyalások kezdődtek, ahol Dél-Korea jelentős mennyiségű elektromos áramot ajánlott fel az északiak energiaproblémáit megoldandó. Észak-Korea azonban mindenféle megegyezés alapjának azt tekinti, hogy a két korábban megígért könnyűvizes reaktort befejezik. Eközben a nemzetközi atomenergetikai ügynökség bizonyítékot talált arra, hogy Észak-Korea segített Líbiának annak nukleáris programjában, illetve urániumot szállított az afrikai országnak.

A 2006 júliusi rakétakísérletnél a rakéták a kékkel jelölt ovális területeken csapódtak a tengerbe

2006 májusában Észak-Korea bejelentette, hogy hamarosan rakétaindítási teszteket fog végrehajtani. 1999-ben az ország saját maga számára egy rakétatesztelési moratóriumot léptetett életbe, de a kialakult politikai helyzetre hivatkozva ezt ekkor visszavonta. Helyi idő szerint 2006. július 5.-én (amerikai idő szerint július 4-én, azaz az amerikai nemzeti ünnep napján) egy napon belül hét rakétát indítottak el a Japán tenger irányába. Hat közülük koreai SCUD vagy No-Dong(-2) volt, egy pedig Taepodong-2 típusú ballisztikus rakéta (amerikai elemzés szerint három SCUD, három No-Dong-2 és egy Taepodong-2). Egyes források 10 rakéta indítását jelentették.

A Taepodong-2 hajtóművei az indítása utáni a 42 másodperc körül leálltak, és a rakéta idő előtt a Japán tengerbe zuhant. Észak-Korea a teszteket az önvédelméhez szükséges gyakorlatnak minősítette, a világpolitika viszont hangosan felzúdult. Japán és Dél-Korea is beszüntette az élelmiszersegélyek továbbítását Észak-Koreába, ami komoly érvágást jelent a civil lakosságra nézve. Ami az ország rakétaprogramjának mai helyzetét illeti, az az 1950-es évek amerikai és szovjet ballisztikus rakétáinak szintjén mozog, de a pénzhiány miatt meglehetősen vontatott a fejlesztés.

2006 augusztusában dél-koreai és amerikai kormányszervek arra figyelmeztettek, hogy Észak-Korea földalatti kísérleti robbantásra készül, valószínűleg így kívánva bizonyítani, hogy valóban rendelkezik nukleáris fegyverekkel, és ezáltal nagyobb politikai nyomást tudjon gyakorolni az Egyesült Államokra, illetve Dél-Koreára és Japánra. Egyes vélemények szerint a kísérlet atomfegyverkezési versenyt jelenthet a régióban, mivel Dél-Korea és Japán is saját atomfegyver előállításába foghat. Technológia terén mindkét ország képes lehet erre, és komoly civil nukleáris háttériparuk van.

Az észak-koreai atomkisérlet helyszíne

A kísérleti robbantást be is jelentették 2006. október 10.-én, de az a jelek szerint valószínűleg besült. A legáltalánosabb nézet az, hogy a feltehetően plutóniumtöltetű, berobbantásos elven működő eszköznek az indító töltetei nem megfelelően, nem a kellő időben robbantak fel, így a láncreakció lehet hogy be sem indult. A robbantás utáni első napokban sem a dél-koreai, sem a japán, sem az amerikai nukleáris sugárzást megfigyelő állomások nem jeleztek sugárzást. Persze ez a tény nem jelent semmit, ha a robbantást kellően zárt körülmények között hajtották végre.

...illetve annak műholdképe

A robbantásra még a rakétakísérleteknél is élesebben reagált a világpolitika. Japán, Dél-Korea, az USA, de még Kína is kemény szankciókat élt, illetve kíván élni, sőt, Kína még a közös határszakaszt is megerősítette, amire hosszú ideje nem volt példa. Az ENSZ BT kereskedelmi szankciókat léptetett életbe, illetve felszóllította Észak-Koreát arra, hogy hagyjon fel nukleáris fegyverprogramjával, illetve nukleáris létesítményeit helyezze a Nemzetközi Atomenergetikai Ügynökség felügyelete alá. Politikai okokból komolyabb szankciók, illetve katonai erő alkalmazását nem említ a határozat. Kína egyes vélemények szerint azért nem támogatja a szigorúbb szankciókat, mivel fél attól, hogy összeomlik az északi kormány, és ez esetben rengeteg menekült indulna meg onnan Kína felé.

Dél-koreai források október 17.-én azt jelentették, hogy Észak-Korea több további nukleáris kísérletre készül, amit azonban kínai források tagadnak. Kína és az Egyesült Államok eközben minden fórumon arra szólítja fel Észak-Koreát, hogy hagyjon fel a további kísérletekkel, és térjen vissza a hatoldalú tárgyalásokhoz. A becslések szerint az ország mintegy 6-10 nukleáris robbanóeszközhöz elegendő plutóniummal rendelkezik, illetve egyes források hasonló nagyságrendű kész atomfegyverről beszélnek.

Észak-Korea és jövője

Észak-Korea katonai ereje sok esetben kissé túl van démonizálva, elsősorban a média és a politikusok által. Noha az ország mintegy egymillió fős sereggel és további csaknem ötmilliós mozgósítható haderővel rendelkezik, ezzel szemben Dél-Korea mintegy 700 000 aktív, valamint négy és félmilliós tartalékost tud felmutatni. Tehát legalábbis a létszám terén kiegyenlítettek a viszonyok. Harceszközök terén a harckocsik, páncélozott járművek és tüzérségi eszközök tekintetében a számok Észak-Korea felé billentik a mérleget. De csak a számok terén. Észak-Korea fegyverei és felszerelésének elsöprő többsége az 1950-es, '60-as éveket idézi, ezzel szemben Dél-Korea a világ legfejlettebb fegyvereivel és harceszközeivel rendelkezik.

Éjszakai műholdkép a Koreai-félszigetről és Japánról. Míg a közvilágítás miatt Japán és Dél-Korea nagyvárosai szembetűnőek, északon teljes a sötétség, csupán Phenjant jelzi apró fényfolt

Ám a kommunista ország számára mégsem emiatt kilátástalan egy hagyományos fegyverekkel vívott háború. Észak-Korea gyakorlatilag külső támogatás nélkül összeomlana, az ország gazdasága szörnyű állapotban van. Az 1990-es évek közepén gazdasága teljesen összeomlott részben az országban uralkodó gazdasági viszonyok, részben természeti katasztrófák miatt. A mezőgazdaság nagyobbik része még mindig gépesítetlen, általános az élelmiszer, az üzemanyag és az áramhiány. A különféle élelmezési segélyprogramok keretében évi több százezer tonnányi(!) élelmiszert szállítanak folyamatosan ide, de még ez is csak arra elég, hogy az éhínség ne követeljen katasztrofális szintű áldozatokat. 2005 januárjában az államilag megállapított napi élelmiszer fejadag mindössze 250 gramm rizs volt. Mindezek mellett az ország éves költségvetésének mintegy harmada a hadseregre megy el.

Egy észak-koreai propagandaosztag énekkel buzdítja a rizstermelőket 2005 nyarán

Észak-Korea külső segítség nélkül fennmaradni sem lenne képes sokáig, nemhogy háborúzni. Ilyen téren tehát számára az atomfegyver ideális nyomásgyakorlási eszköz, amivel tárgyalóasztalhoz kényszerítheti az Egyesült Államokat és déli szomszédját. A kérdés persze az, hogy Észak-Korea meddig lesz képes elmenni, világpolitikai szemszögből ugyanis az ország helyzete ingatagabb, mint valaha...