2006. december 1. 23:31, Péntek
Grafika: 
Nagyon jó hírem van azoknak az olvasóknak, akik végre szerettek volna egy olyan játékot, ami elfut gyengébb teljesítményű gépükön is. Ez az. Habár RTS-szerűen szép és az effektek is teljesen rendben vannak, mégis a nagyon nagy térképeket leszámítva gördülékenyen fut közepes rendszereken is, persze némi kompromisszumot kell ilyenkor kötni a grafikai beállítások terén. A textúrák és a modellek pontosan olyanok, amire egy stratéga vágyik. Kellemes, szemet pihentetőek, nem túl aprólékosak, de sokszor érdekes lehet egy ork épület kis minitársadalmát figyelgetni, mert bizony ezek aprólékosan kidolgozottak. Nem egy mai fejlesztés, az biztos, de véleményem szerint még idén is megállja a helyét a versenyben.
Játszhatóság: 
A 7 faj és a Risk-szerű kampány előnye, hogy nem fogjuk megunni a küldetéseket, hiszen inkább multira emlékeztető hangulata van, így akár hétszer is végig lehet vinni, de ahhoz, hogy minden faj végzetét megismerhessük, legalább kétszer. A három nehézségi fokozat is tartogat meglepetéseket, de a harmadik fajjal való ismerkedéskor már illik legnehezebben is rutinosan venni az akadályokat. A multi pályák (nagyrészével a kampányban is találkozunk) tipikus versenypályának készültek, sokáig el lehet szórakozni mindegyiken, és külön pályánként lehet stratégiákat gyártani. Ha valakinek van társasága, akivel játszani tud, vagy neten tolja, biztos hogy sokáig élvezni fogja és egyszer csak azt veszi észre, hogy bejelentik a Starcraft 2-t.
Kezelőfelület:
Szerecsére semmi különöset nem kell elmondani róla, teljesen logikus, minden tekintetben alkalmas a multizásra. Nincs kavarás, nincsenek megtanulhatatlan bénaságok. Nekem külön tetszett a menü és a kampánytérkép megvalósítása. Nagyon pozitív az autocap funkció, bár az nem új, de mégis valamit meg kell említeni. Aki ismerte a korábbi részeket, azoknak semmi meglepetés nem lesz.
AI, nehézség: 
Ez egy vegyes dolog. Nehéznek sokszor nehéz, bár rutinos játékost nehéz meglepni és skirmish-ben is a lehetetlen kategóriákra vállalkozik. A kampány során főként félidő után már elég erős kezdő seregünk van, a titok nyitja pedig mindig annyi, hogy nem szabad hagyni kifejlődni az ellenfelet, mert az néhány faj esetében egyenlő azzal, hogy vért pisilünk, mire leabároljuk őket, ha nem ők minket. Skirmish-ben néha nagyon béna az AI. Van amikor nem támad, csak ott áll seregével és vár minket, van amikor lúzer módon próbál a széllel szemben pisilni. A legjobb megoldás, ha élő emberekkel játszunk, mert ez az egyetlen pont, ami miatt meg lehet unni, vagy éppen elege lesz a játékosnak.
Zene, hangeffektek:
A hangeffektek átlagosak, a zenék viszont elég kellemesek, sírontúliak és harciasak. Kár, hogy viszonylag kevés dallam került be a játékba, de nem éreztem sosem szükségét annak, hogy külső zenebonát tegyek alá. Ami kiemelkedően jó, és az RTS-ek már a Warcraft óta ezzel tudnak szíveket meghódítani, azok a beszédhangok. Nekem személy szerint két kedvencem van. Az egyik a Necron hulla nyugodt, de kegyetlen osztása, a másik pedig a texasi parasztot idéző ork nyelvjárás. Ezek zseniálisak.
Összegzés:
Még az eredeti játék sem kötött le úgy, mint ez a kiegészítő. A hét faj már akkora kavalkád, annyi variáció, mégis egységbe forrnak, nem borul fel az egyensúly. Meg lehet jegyezni, hogy ki miben jó, mivel lehet hatékonyan támadni ellene. Multira is és egyéni játékra is kifejezetten hosszú távon alkalmas. Nem lehet tudni, hogy mi pontosan az a spiritusz, amivel a Starcraft rendelkezett, hogy sok évvel a megjelenése után is még hihetetlenül sokan játszották, de valami ebből a DoW-ban is van. Biztos vagyok benne, hogy stratégáknak és azoknak, akik nem a top FPS-ek rajongói, ezáltal gépük is kissé szerényebb, szívesen emelik le a polcról ezt a játékot. Karácsonyra ideális, mert még szilveszter után is esélyes, hogy fent lesz a gépen.
Kapcsolódó letöltések:
A játék demója
Bemutató videó
Informatika és tudomány