Karácsony: plazmát vagy LCD-t?

A karácsonyi szezon egyik slágerajándéka az úgynevezett lapostévé. A kínálat mind a plazma- mind az LCD-televíziókból óriási, az árak pedig 100 ezer forinttól többmillióig terjednek.

Az LCD- és plazmatelevíziók az utóbbi időszakban egyre inkább visszaszorítják a hagyományos, katódsugárcsöves készülékeket. Olyannyira, hogy a szakemberek a karácsonyi szezon egyik slágertemékeként emlegetik a más néven lapostévének nevezett berendezéseket. Az elnevezésből máris látszik egyik előnyük a hagyományos tévékhez képest: jóval kevesebb helyet foglalnak el. Régebben ezen készülékek képe komoly kívánnivalót hagyott maga után, a technika fejlődésével azonban egyre szebb, élettelibb színek megjelenítésére váltak képessé.

Az LCD-tévék képét üveglapok között lévő folyadékkristályok alkotják, melyek helyzetüktől függően kitakarják vagy átengedik a hátulról érkező fényt, illetve eközben a megjelenített színt is változtatják. Más technológiát használ a plazmatévé. Folyadékkristályok helyett itt egy képpont három miniatűr kamrából áll, melyek a három alapszínre (piros, zöld, kék) vannak felosztva. A kamrák ugyanúgy két üveglap között találhatók, mint az LCD esetében, itt azonban egy különleges nemesgázkeverékkel van megtöltve, amikor pedig a kamrák elektródái elektromos impulzust adnak, ez a gázkeverék plazmaállapotba kerül, az így felszabaduló ionok pedig fényt bocsátanak ki.

Egy tévénél a legfontosabb szempont a képminőség, ezen a téren pedig sokáig lemaradásban volt az LCD. A legnagyobb probléma az volt, hogy gyorsan változó kép esetén a folyadékkristályok nem tudtak elég sebesen átrendeződni, ez pedig például egy akciófilm vagy egy sportközvetítés esetében meglehetősen zavaró volt. A válaszidő drasztikus lerövidülése azonban mára gyakorlatilag megszüntette ezt a problémát, a betekintési szög azonban még mindig kritikus pontja lehet egy-egy készüléknek. Az LCD-tévé ugyanis szemből nagyon szép képet adhat, oldalról nézve azonban már fátyolos, élettelen lehet.

Az AVP.O.P független tesztintézet mérései szerint a 45 foknál nagyobb nézési szög 70 százalékkal kisebb kontrasztot eredményez. A plazmakészülékekkel képminőség szempontjából semmilyen probléma nincs, hiszen válaszidejük is megfelelő, valamint a kontrasztot sem befolyásolja az, hogy milyen szögből nézik. Tartósság tekintetében fej-fej mellett halad a két technológia: mind a plazma-, mind az LCD-tévéket 60 ezer üzemóra élettartamra tervezik, ez 8 órás napi átlagos használattal számolva húsz évnek felel meg. Energiafogyasztásuk is nagyjából megegyezik, fenntartási költség tekintetében így nincs különbség közöttük, az értük kért összegben azonban már komoly eltérések tapasztalhatóak.

Az árak meglehetősen széles sávban szóródnak, egy kisebb - 51 centiméteres - képátlójú lcd-tévéhez már százezer forint alatti összegért hozzájuthatunk, a nagyobb, 66-94 centis berendezések ára 160 ezer forinttól indul. A legkisebb plazmatévék 94 centiméteresek, közülük a 260-280 ezer forintba kerülnek, a legdrágább - 150-170 képátmérőjű - készülékekért pedig hárommillió feletti összeget kell áldoznunk. Az egyik műszakiáruház-lánc értékesítője elmondta, valamennyi márka jól fogy, és az LCD- és plazmatévéket is egyaránt vásárolják, egyikük felé sem billen a mérleg. A két technológiai közötti különbséget firtató kérdésre azt válaszolta, az LCD-berendezések esetében ha nem elég erős az antennajel, akkor rosszabb lesz a képminőség. Hozzátette: már több vevő is jött ezzel a panasszal.

A legtöbb berendezésen fellelhető HD Ready jelölés nem jelenti azt, hogy a berendezés nagy felbontású képet ad, a címke csupán egy alkalmassági megjelölés, hogy a nagyfelbontású képjelek feldolgozására és megjelenítésére alkalmas. Ahhoz, hogy HDTV-adásokat nézhessünk a készüléken, szükség van egy HDTV-vevőre, például egy úgynevezett set-top box berendezésre. A drágább milliós nagyságrendű, az úgynevezett full HD-gépeknél nincs szükség külön egységre, ezek "egyből" alkalmasak a HDTV-zésre.