Az év emberei mi vagyunk!

Thomas Carlyle skót filozófus szerint a világ történelme nem más, mint nagy emberek életrajza, azaz szerinte egész fajunk létezését csupán néhány ember befolyásolja. A Time magazin rendszeresen kiosztott év embere díjával ezt látszik erősíteni, de idén az egyén helyett a közösséget, a közös munkát, a közös tudást, azaz az internetező embereket díjazták.

Elgondolkodtató, hogy miért is éppen 2006 lett az az év, amikor ennyire kiemelt szerepet kap a hálózat, hiszen az internet már évtizedek óta működik. Nem is idén ugrott meg a világon az internetezők száma, igaz hazánk és a környező országok, sőt a Távol-Kelet erős felfutásban van épp, de bizonyos, hogy nem a 800.000-ik magyar szélessávú kapcsolat bekötését tüntette ki az amerikai folyóirat. De akkor vajon mit?

A válasz nem feltétlenül egyértelmű mindenkinek, de a rendszeres internethasználók napi rutinjukban érzik, hogy a webkettő nevezetű csoda és a szerteágazó közösségi szolgáltatások valóban idén robbantak óriásit. Írásunkban megemlékezünk a hazai és a világviszonylatban is nagy jelentőségű közösségi megoldásokról, melyek naggyá tettek minket internetezőt, aki immáron nem egy a nyájas olvasók közül, hanem egy izgő-mozgó, élő, véleményét elmondó, interaktívan kommunikáló entitás része.

Közösségi szájtok

Az Egyesült Államokban a Myspace, Braziliában az Orkut, kis hazánkban pedig az iWiW közösségi szájtok érdemelték ki leginkább a felhasználók figyelmét és rokonszenvét. Az év elején a T-Online felvásárolta a négy fiatal által babusgatott óriáscsecsemőt, ami komoly félelmeket váltott ki a paranoiásokból és a jogvédőkből, mondván vissza lehet majd élni az adatainkkal, amit egyébként önként adtunk meg, senki által erre nem kötelezve. A zaj - ahogy várható volt - elcsendesült, majd néhány trendi kilépőtől eltekintve lassan a közösségi felhasználásra hajlamos egyének közül szinte mindenki regisztrálta magát a rendszerben.

Sajnálatos tény ugyanakkor, hogy a lehetőségek messze nincsenek kihasználva, hiszen a T-Online - mint oly sokszor - most is ígéretekkel pakolta tele a padlást. A nem millió feletti felhasználóra tervezett rendszert először életben kellett tartani és átmenteni egy komolyabb szerver bázisra, amit Tüdős András szerkesztőségünknek adott interjújában csak úgy aposztrofált, hogy olyan feladat elé néznek, mintha egy utasokkal teli repülőgépen menet közben kellene hajtóművet cserélni. A hajtóművet úgy tűnik kicserélték, de mind a mai napig csak turista osztályon lehet utazni. A jelölgetés szép lassan lecseng, a fórumok és az aprók egyelőre eltartják a rendszert, de komolyabb közösségi funkciók bevezetése nélkül elhalványodhat a kezdeti láng.

Az amerikai hasonszőrű Myspace ugyanakkor fejlettebb kommunikációs felületével, videomegosztó részével méltán lehet népszerű. Annyira elterjedt már a tengerentúlon, hogy néha bűnözőket is úgy fülelnek le, hogy megnézik honnan jelentkezett be a profiljába. Az igazi penetráció az, mikor a társadalom szélsőséges elemei is kiveszik a részüket a jóból. A közösségi oldalakkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy számos alternatív célkitűzéssel létrejött közösségi szájt is létezik, mint az egy korábbi cikkünkben bemutatott Last.fm, zenei social network.

Videómegosztók

Ugyan nem újkeletű dolog a videómegosztás, de a közösségi szájtok ébredésével egyidőben kezdtek el terjedni az önkéntes műsorszolgáltatók a nagy világban, illetve minimális csúszással nálunk is. Itthon is legalább öt szereplősre duzzadt a piac, ami akkor sem baj, ha egy kaptafára készült szinte mindegyik oldal. A kaptafa nyilvánvalóan a Youtube, amit nemrégiben kebelezett be 1,65 milliárd dollárért a Google így ebben a szegmensben is megszerezte a piaci elsőséget 10+23%-kal.



A hazai videómegosztási trendek azt mutatják, hogy még nem igazán közösségi a tevékenység. Nem túl sokan regisztrálják magukat ezeken az oldalakon, kevesen élnek a publikálás lehetőségével és inkább a szórakoztató, vicces videók dívnak, míg amerikai oldalon rendszeresen videóbloggolók hada áll rendelkezésre, sőt gyakran egymás videóira is videóklippben reagálnak. Külön mért adatok jellemzően nem állnak publikusan rendelkezésre arról, hogy mennyien látogatják a hazai videómegosztókat, de talán a teljes webes forgalom növekedési rátája is elegendő bizonyíték arra, hogy fejlődésben vagyunk. A szokásos hétfői csúcs december 11-én 2 millió 762 ezer látogatót és 188 millió oldalletöltést hozott a hazai netkonyhára.

Közös tudás

A Wikipedia sem új a nap alatt, bár éppen a napokban jelentette be a Wikia (a Wikipedia mögött álló kereskedelmi cég), hogy egy új közösségi felületet hoz létre speciálisan a szabad felhasználású szoftverek és szolgáltatások készítői számára, ami egy jól gondozott kerthez, táptalajhoz hasonlítható. A kikötés csupán annyi, hogy az ingyen felületen nem lehet a terméket árulni, megélni hirdetésekből kell.

Az anyaszájt, az online enciklopédia sem volt mentes apróbb botrányoktól, hiszen a fentebb soroltakhoz hasonlóan ez is új dolognak számít. Többször kerültek célkeresztbe a politikai és marketing célból bejegyzéseket átalakító személyek, illetve itthon apróbb duzzogásba torkollott az egyik leglelkesebb wikis önérzetének megsértése, mivel ugyan kiérdemelte a hónap wikise címet, azt hosszú hónapokon keresztül nem kapta meg.

Sajnos a magyar Wiki lelkének beteg voltára utalhat, hogy mindössze 45 ezer szócikkünk van, míg az eredeti angolban már 1,5 millió, de a lengyelek is leköröztek minket 325 ezer cikkel. Vígasz vagy további sajnálatra ad okot, hogy szlovák és cseh kollégáink is alig tíz-tízezer cikkel előznek meg minket.

Kissé 22-es csapdája, de a hazai heavy userek (én sem) nem használják a magyar Wikipediát, hiszen az erősen hiányos, a sokat internetezők körében pedig nem ritka az angolul jól beszélő egyén. Elég megnézni a nemrég elhunyt Puskás Ferencről szóló cikkeket a magyar és az angol változatban. Hajrá, fordítson mindenki egy cikket legalább, és ezzel hozzásegítené idegen nyelvet nem beszélő társait is ahhoz, hogy szocializálódjon a webkettes társadalomban.