Izrael, a titkolt atomhatalom

Izrael, a titkolt atomhatalom

2007. január 17. 09:39, Szerda
Izrael volt feltehetően a hatodik ország, amely képessé vált nukleáris fegyverek gyártására, ám azon országok közé tartozik, amelyek nem ismerik el ezen fejlesztésüket, még ha ezt tényként is kezeli a világpolitika.

Cikksorozatunk korábbi részei:
I. rész: Hogyan működik az atombomba?
II. rész: Fejlesztési korlátok
III. rész: A célbajuttatás módszerei
IV. rész: Robotrepülőgépek, aknák, rakéták
V. rész: Amerikai Egyesült Államok
VI. rész: Oroszország
VII. rész: Anglia és Franciaország
VIII. rész: Kína és India
IX. rész: Pakisztán
X. rész: Észak-Korea

Izrael

Izrael az egyik legviharosabb újkori történelemmel rendelkező ország. Létrejötte elsősorban a cionista mozgalomnak köszönhető, amely egy új zsidó ország létrehozását tűzte ki célul a XIX. század végén. A kiszemelt Palesztina területe az 1500-as évek elejétől az Ottomán-birodalom része volt, majd az első világháborúban angol fennhatóság alá került. A létrehozandó országért a mérsékeltek politikai, a szélsőségesek pedig terrorista akciókkal harcoltak már a XX.század elején.

Előbbiek nagy sikere volt az 1917-es Balfour deklaráció (Lord Balfour volt akkor a brit külügyminiszter), amelynek értelmében Anglia ígéretet is tett a zsidó nemzet otthonának létrehozására. A helyi arab lakosság egy részének szemében azonban tüske voltak az egyre szaporodó zsidó bevándorló közösség, akiknek helyzetét az angolok sem könnyítették meg.

A fasiszta európai országokon kívűl a Szovjetunióban is üldözött zsidók bevándorlása olyan problémát okozott, amellyel nem igazán tudtak a helytartók megbirkózni. Megoldásként zár alá vonták a partvidéket, és az elkapott illegális bevándorlókat gyűjtőtáborokban helyezték el. A cionista szervezetek azonban találékony módszerekkel minden évben továbbra is több ezernyi zsidót csempésztek be Palesztina területére szárazföldön és vízen a második világháború idején.


Balra Palesztina és Transzjordánia 1922-ben, jobbra pedig az 1947-es ENSZ javaslat: a narancssárga terület a zsidóké, a lila a palesztinoké, Jeruzsálem pedig nemzetközi felügyelet alá került volna

A náci holokauszt borzalmai miatt a szövetségesek lelkiismereti okokból támogatták a zsidó állam létrejöttét, és az újonnan alakult ENSZ-re hárult a feladat, hogy ezt kidolgozza. Az 1947-es ENSZ javaslat a területet izraeli és palesztin részre osztotta fel, és egyben a második világháború után a Közel-Kelet környező országai is függetlenséget kaptak egykori angol és francia gyarmattartóiktól. A határok megrajzolása viszont általános elégedetlenséget okozott az arab nemzetek között, főleg Izrael létrehozását nehezményezték.

A palesztinok és zsidók között kirobbant polgárháborút a már kivonuló angolok nem tudták, és nem is igen akarták megakadályozni. 1948-ban létrejött Izrael, de világpolitikai elismertsége még kérdéses volt. Végül meglepetésre az Egyesült Államok elismerte az országot, amelyet lassan a többi nemzet is követett, és 1949-ben az ENSZ is felvette tagországai közé.


Izrael megalakulása 1949-ben, a narancssárga terület Izrael, a kék Egyiptom által, a zöld pedig Jordánia által birtokolt terület

Még 1948-ban Izrael véres harcot volt kénytelen vívni a libanoni, szír, iraki, egyiptomi és jordán erőkkel, és az eredetileg politikailag meghatározott határokat katonai erők rajzolták át. Az 1949-es tűzszünetből azonban leginkább a palesztinok jöttek ki rosszul, hiszen saját országuk nem volt, területeiket pedig Izrael, illetve a szomszédos arab államok, elsősorban Egyiptom és Jordánia vették birtokba.


M4 Sherman harckocsik az 1956-os Szuezi előrenyomulásnál

Izraelre komoly politikai és katonai nyomás nehezedett a szomszédos arab államok által, és több háborút is vívtak velük 1948 után. 1956-ban azonban Izrael volt az agresszor, mikor Anglia és Franciaország segedelmével lerohanta Egyiptomot és az Egyiptom által államosított Szuezi-csatornáig nyomult előre, de az Egyesült Államok közbelépett, és politikai erővel visszavonulásra késztette a három országot. 1967-ben a Hatnapos háborúban Egyiptom, Szíria, Jordánia és Irak támadta meg Izraelt, de végül az ellentámadásai során komoly méretű területeket foglalt el a szomszédos államoktól. Az utolsó nagyobb volumenű háborúra 1973-ban került sor, ez volt a Jom-kipuri háború, ahol szintén Izrael ismét győzedelmeskedett.


Csendélet az 1973-as Jom-kipuri háborúból

Ezen háborúk mindegyik alapvető kettősséget mutat. Izrael létszámban mindig erősen alulmaradt ellenfeleivel szemben, ám ezt ellensúlyozandó szinte minden esetben magasabb technikai színvonalat képviselt, és sokszor teljesen új harceljárásokat és eszközöket vetett be, amelyek a legtöbb esetben sikerrel vizsgáztak.

A háborúk elcsendesedése után Izrael ugyan továbbra sem lett népszerű szomszédai körében, de megbékélt Egyiptommal és Jordániával. Honvédelmi téren azonban továbbra is egy darázsfészek közepén ül, több katonai akciót hajtottak végre Libanonban, valamint a megszállt, többségében palesztinok által lakott területeken, ahol azonban gerilla és terrorista hadviseléssel találkoztak. Az ország jövője sem tűnik nyugodtabbnak, különösen hogy a muzulmán szélsőségesek továbbra is elsődlegesnek tekintik Izrael elpusztítását.

Listázás a fórumban 
Adatvédelmi beállítások