Izrael, a titkolt atomhatalom

A célba juttató eszközök

Izrael az első időkben a feltételezések szerint francia Mirage és amerikai F-4 Phantom gépek alá felfüggeszthető, viszonylag kis robbanóerejű (10-20 kilotonnás, azaz Hiroshima méretű) légibombákkal rendelkezett. Ezek ugyanakkor nem a legideálisabb végrehajtó eszközök, hiszen a sikeres bevetéshez megfelelő légi fölényre is szükség van, hogy biztosítsák a bombát hordozó repülőgép útját a célig. Éppen ezért francia-izraeli együttműködés keretében a Dassault cég MD-620-as ballisztikus rakétájának alapján egy saját gyártású, 500 km hatótávolságú hordozóeszközt rendszeresítettek, a beszédes nevű Jerikó-1-est.


Egy francia MD-620-as rakéta indítása, amely a Jerikó-1-es alapja
Az 1980-as években kezdték meg a már saját tervezésű Jerikó-2 tesztjeit. Ez a rakéta már 1500 km-es hatótávolsággal rendelkezik, így a távolabbi célpontokat, mint Irak is elérhet, a fejlesztett Jerikó-2B pedig már Iránt és Líbiát is veszélyeztetheti. A Jerikó-1 és -2 rakéták Jeruzsálemtől 23 km-re, egy viszonylag kis méretű bázison állnak készenlétben, megerősített bunkerekben. A rakéták mobil állványokon pihennek, amelyek a bázis területén lévő aszfaltozott utakon előre kiépített indítóállásokra gördülhetnek, és onnan indíthatják a rakétákat.


Az izraeli Shavit hordozórakéta
Izrael rendelkezik egy Shavit nevezetű hordozórakétával is, amellyel már több kémműholdat és kommunikációs műholdat állítottak Föld körüli pályára. A feltételezések szerint ennek bázisán már egy közepes hatótávolságú, mintegy 4500-5000 km-re lévő célokat is elérni képes interkontinentális ballisztikus rakétán dolgoznak.


Popeye földi célok elleni rakéta egy izraeli F-4-es szárnya alatt
Az Izraeli légierő F-15-ös és F-16-os vadászgépein eközben újabb hordozóeszköz jelent meg: a Popeye nevezetű robotrepülőgép, amely mintegy 150 km-es hatótávolságra képes harci töltetét eljuttatni, és a feltételezések szerint ellátható kis méretű nukleáris fejjel is.


Izrael Dolphin-osztályú tengeralattjárói a térség legmodernebb tengeralattjárói közé tartoznak
Érdekes módon Izrael úgy döntött, hogy a megfelelő elrettentő erő miatt a haditengerészetet is képessé teszi a nukleáris csapásmérésre. Izraelnek három darab modern, német gyártmányú, hagyományos meghajtású tengeralattjárója van, a Dolphin-osztály három egysége. Az információk szerint ezeket képessé tették nukleáris töltetű robotrepülőgépek indítására.

Egyes források szerint a hordozóeszköz az amerikai Harpoon rakéta, más források a Popeye Turbo torpedóvetőcsőből indítható változatát jelölik meg - ez utóbbi hatótávolsága elérheti az 1500 kilométert. A Dolphin osztály összesen 10 torpedóvetőcsővel rendelkezik, hat közülük az általánosnak tekinthető 533 mm-es átmérőjű, négy viszont nagyobb, 650 mm-es. Feltehetően ez utóbbiak szolgálnak a robotrepülőgépek indítására.


A Popeye Turbo robotrepülőgép
A tengeralattjáróra való telepítés logikája abban van, hogy még ha a légierőt és szárazföldi telepítésű rakétabázist sikerülne is semlegesíteni a támadóknak, a tenger alatt megbúvó tengeralattjárók még mindig képesek lehetnek a válaszcsapásra a potenciális célpontok esetén.

Az arzenál

Izrael hétpecsétes titokként kezeli atomarzenáljának minden részletét, de a nyilvánosságra került becslések szerint 75 és 130 közé tehető a rendelkezésre álló nukleáris fegyverek mennyisége. A Vanunu által említett 100 feletti szám szintén csak becslés lehet a dimonai központban gyártott katonai célú hasadóanyag mennyisége alapján, de ez még nem jelenti azt, hogy ebből mind fegyvert is gyártottak. A Pentagon hírszerzési ügynökségének, a DIA-nak egyik kiszivárgott jelentése 82-őt említ.


A Jerikó ballisztikus rakéták feltételezett bázisa
Hordozóeszközök terén az ország mintegy 50-100 db Jerikó-1, és mintegy 50 db Jerikó-2 rakétával rendelkezhet, de e téren sincs egyetértés az elemzések között, hiszen könnyen lehet, hogy a Jerikó-2-esek teljesen leváltották elődjüket. Az is kérdéses, hogy mindegyik rendelkezik-e nukleáris robbanófejjel. Izraelnek vannak 130 km-es hatótávolságú Lance harcászati rakétái is, amelyek szintén felmerülhetnek hordozóeszközként.

A légierő több, mint háromszáz harci géppel rendelkezik, ezek mindegyike képessé tehető nukleáris fegyver hordozására. A haditengerészet pedig a már említett három tengeralattjárója képes robotrepülőgépek indítására. 2005-ben tárgyalások kezdődtek, hogy további két ilyen tengeralattjárót vásárolna Izrael Németországtól.

A politikai háttér és a lehetséges változások

Izrael helyzete egyedülálló. Noha hivatalosan nem deklarált atomhatalom, gyakorlatilag mindenki tényként kezeli, hogy az. Arzenálja modernebb és népesebb, mint Indiáé és Pakisztáné együttvéve, de nem tagja semelyik nukleáris fegyverekre vonatkozó, illetve azokkal kapcsolatos korlátozó egyezménynek. Ennek ellenére nincs érvényben vele szemben semmilyen szankció vagy korlátozás. Az indok a nagypolitikai színfalak mögött rejtezik: a nagyhatalmak számára nem fenyegető, hogy Izrael rendelkezik atomfegyverekkel. Az ország alapvetően csak önvédelemre, elrettentésre szánja azokat, és fel sem merül az, hogy a térséget, vagy a globális stabilitást befolyásolja velük.

Az izraeli hadsereg kétségkívűl a világ egyik leghatékonyabb fegyveres ereje. Technikai felszereltsége a legjobbak közé tartozik, és a folyamatos fenyegetettség miatt készültségi szintje nagyon magas. A környező országok katonai ereje nem igazán mérhető hozzá harcérték szempontjából, így nem is csoda, hogy nyilt támadással egyetlen szomszédja sem fenyegeti. Amivel az utóbbi időben meg kellett küzdeniük az inkább a kisebb fegyveres csoportok gerillával való harcok.


A Tammuz-1 reaktor még épségben az izraeli légierő egyik F-16-osának szemszögéből
Izrael ugyanakkor egyszer már tevékenyen fellépett, hogy egyik hajdani nagy ellenfele, Irak nukleáris fegyverekhez juthasson. Az iraki Tammuz-1 reaktor ellen 1981-ben izraeli F-15-ösökből és F-16-osokból álló csapásmérő egység mért támadást megsemmisítve azt. Jelenleg a térségben Irán szándékozik komolyabb nukleáris célú programokon dolgozni, de ezt nehezményezi az Egyesült Államok és az Európai Unió is, valamint aggódik miatta Izrael, lévén a jelenlegi iráni vezetés nyíltan támogatja az Izrael ellen küzdő palesztin és libanoni gerilla csoportokat.

Ehud Olmert

Talán ezzel függhet össze, hogy nemrég Ehud Olmert izraeli miniszterelnök a SAT1 német televíziónak adott interjújában "elszólta magát", amikor a riporter az iráni atomprogramot az Izraelihez hasonlította. Úgy reagált, hogy Irán nyíltan azt hangoztatja, hogy Izraelt el kell törölni a Föld felszínéről, míg az atomfegyverrel rendelkező országok - úgy mint Franciaország, Amerika, Oroszország vagy Izrael - nem vetemedik hasonlóra.

Később ezt a miniszterelnök csak ártatlan elszólásnak nevezte, de egyes elemzők szerint elképzelhető, hogy Izrael a közeljövőben kilép az árnyékból, és hivatalosan is elismeri atomfegyverei létezését, sőt, talán csatlakozik a nemzetközi nukleáris fegyverekre vonatkozó egyezményekhez. E lépés mozgatórugója pedig az lehet, hogy egyfelől így elhallgattathatják azokat a külső és belső kritikákat, amelyek kétszínűséggel vádolják az országot, másfelől pedig egy nyíltan atomhatalomként deklarált Izrael politikailag is jobban érvényesülhet eltitkolt atomarzenáljának bélyege nélkül.