Észak-Korea atomprogramja

Észak-Korea a legfrissebb tagja az atomfegyverekkel rendelkező országoknak, legalábbis a feltételezések szerint. Cikksorozatunk mostani részében ez ország kerül bemutatásra.

I. rész: Hogyan működik az atombomba?
II. rész: Fejlesztési korlátok
III. rész: A célbajuttatás módszerei
IV. rész: Robotrepülőgépek, aknák, rakéták
V. rész: Amerikai Egyesült Államok
VI. rész: Oroszország
VII. rész: Anglia és Franciaország
VIII. rész: Kína és India
IX. rész: Pakisztán

Korea XX. századi történelme a nagyhatalmak érdekharcainak lenyomata. Miután Kína és Japán a XIX. század végén háborúba keveredett a Korea feletti hatalomgyakorlás miatt, amit Japán megnyert, 1910-ben pedig beolvasztotta egész Koreát birodalmába. A II. világháború végén mikor Japán összeomlott, Koreába északról a szovjet, délről az amerikai erők hatoltak be, és két megszállási zónára osztották az országot a 38-as északi szélleségi foknál.

A két rész egyesítésére a nagyhatalmak próbálkozásai kudarcba fulladtak, elsősorban a hidegháborús hangulat és kölcsönös bizalmatlanság miatt. 1948-ban hivatalosan is létrejött egy déli- és egy észak-koreai kormány, és mindkettő magát nyilvánította az egész Koreai-félsziget egyetlen jogos vezetésének. 1949-ben mind a szovjet, mind az amerikai erők kivonultak a területről, hivatalosan függetlennek nyilvánítva a két országot, de megoldatlanul hagyva a két ország közötti kérdést.

1950-ben az Észak-Koreai erők kínai és szovjet támogatással átlépték a 38-as szélességi fokot és lerohanták Dél-Koreát. Válaszul egy ENSZ határozat született (a Szovjetunió bojkottálta a biztonsági tanács ülését, így nem volt lehetősége élni a vétójogával), amely felhatalmazott egy nemzetközi katonai erőt, hogy segítsen a dél-koreai kormánynak a háborúban. Később aktívan belépett észak oldalán a kommunista Kína, és nem hivatalosan a Szovjetunió is.

A koreai-félsziget jelenleg

A véres háború csaknem három évig húzódott, és legalább két millió áldozatot követelt. 1953-ban tűzszüneti megállapodással ért véget, de békekötésre nem került sor, így a két Korea jogilag azóta is háborúban áll egymással.

A Jongbjon-i reaktor műholdképe

Észak-Koreában igen hamar, már a háború után megformálódott az igény egy nukleáris fegyverprogram iránt, de a lehetőségek ekkor még nem voltak adottak hozzá. Az 1960-as évek közepétől egy szovjet-észak-koreai együttműködés jött létre, melynek keretében észak-koreai tudósokat és mérnököket képeztek ki a szovjetek, illetve elkezdtek felépíteni a nukleáris kutatólaboratóriumot egy kis falu, Jongbjon mellett. 1965-ben itt egy szovjet IRT-2M kutatóreaktort építettek fel. 1974-ben e reaktort felújították, és a korábbi 10%-os helyett 80%-os dúsított üzemanyaggal működtették, illetve még ez évben elkezdtek egy második, 5 MW-os reaktort építeni, amely azonban csak 1986-ban lett átadva.

Fénykép a Jongbjon-i reaktorról, 1996-ból

Eközben szépen lassan az észak-koreai rakétaprogram is bontogatni kezdte szárnyait. Az ország nem irányított Frog ballisztikus rakétákat kapott a Szovjetuniótól az 1960-as években, illetve SCUD ballisztikus rakétákat szerzett be Egyiptomtól, de további rakétákhoz nem jutottak később. A koreaiak az 1970-es években kezdték meg a SCUD technológiájának visszafejtését, illetve elképzelhető, hogy szovjet segítséget is kaptak ehhez. Ami biztos, hogy az 1980-as évek elejére Észak-Korea elkezdte a SCUD rakéták gyártását.

A rakéta maga az 1950-es évek elejének színvonalát képviselte, gyakorlatilag a német V-2 rakéta továbbfejlesztése. Az egyfokozatú rakéta egy folyékony üzemanyagú rakétahajtóművel rendelkezik, és egyszerű giroszkópos irányítórendszerrel szerelték fel, amely azonban csak a repülés első szakaszában volt képes befolyásolni annak pályáját. A rakéta egy lánctalpas vagy négytengelyes, gumikerekes járműről volt indítható, de az indítás előkészületei (a rakéta függőlegesbe állítása, az üzemanyag feltöltése, a célpont adatai alapján az irányítórendszer beállítása) 60-90 percet is igénybe vehet.

Észak-Koreai SCUD változatok egy felvonuláson

Az 1980-as évek második felében a SCUD rakétát továbbfejlesztették. Az eredetileg 1000 kg-os harci fej helyett egy könnyebb, mintegy 700 kg-os lett felszerelve, a rakétatestbe pedig egy toldás került, így mintegy 25%-al megnövelték az üzemanyag mennyiséget. E két változtatással az eredetileg 300 km-es hatótávolságot sikerült 500 km-re feltornázni. Ebből a változatból Észak-Korea több tucatot eladott Jemennek, Líbiának, Iránnak és Szíriának, illetve segített Iránnak egy saját SCUD változat gyártásának előkészítésében.

A Spanyol haditengerészet egy Észak-Koreai teherhajót vizsgál át az Indiai-óceánon, amely titokban SCUD rakétákat szállított Jemenbe