A NASA és a virtuális végső határ

Az egyre népszerűbb Second Life szintetikus világa rengeteg olyan lehetőséget kínál, ami a valódi életünkben valószínűleg soha nem adatna meg. A virtuális világ nemrégiben kapta meg saját űrsiklóit és űrállomását, hamarosan pedig holdbéli tájak és lávacsövek szimulációival is gazdagodik, melyek a valós világ kutatóinak nyújthatnak majd segítséget a tervezett Hold- vagy a Mars-bázisok kidolgozásánál.

A virtuális világűr kolonizálásához a játékosoknak ugyanazokkal a műszaki és bürokratikus kihívásokkal kell megküzdeniük, mint a valódi élet szereplőinek. Ebbe a világba merült bele Alan Boyle a SPACE.com tudományos munkatársa.

A sci-fi igen nagy mértékben jelen van a több mint ötmillió felhasználó által irányított karakterektől, úgynevezett "avatároktól" hemzsegő világban, ahol egyaránt megtalálhatók a Star Trek, a Battlestar Galactica és számos más TV-s űrbirodalom rajongói és az általuk alkotott közösségek, amiről azonban itt szó van, az a virtuális űr egy egészen más szintje, ami valódi űreszközökre és valódi szervezetekre épül.

Keresztül caplathatunk a Nemzetközi Űrrepülési Múzeumon, ahol 12 ország 52 virtuális rakétáját csodálhatjuk meg, köztük a hatalmas Saturn 5-öt, egy teljesen feltöltött űrsiklót és a híres SpaceShipOne rakéta-repülőgépet. A múzeum alapítója, Katherine Prowl, aki a Second Life-ban Kat Lemieux, elmondta, hamarosan bemutatásra kerül egy mozgó alkatrészekkel rendelkező virtuális űrsikló, melynek pilótafülkéjébe be is ülhetnek az avatárok. A múzeumból közvetlenül teleportálhatunk alacsony földkörüli pályára, ahol végignézhetjük egy űrsikló bedokkolását az űrállomásra.


A múzeum mellett található a Space CoLab Island, melynek legfőbb büszkesége egy high-tech épület, ahol a NASA és szövetséges szervezetei képviseltetik magukat. A sziget az űrkutatás szerelmeseinek és elkötelezettjeinek találkozó helye, itt zajlanak a szakmai tapasztalatcserék is. A NASA részéről az Ames Kutató Központ azon munkatársai dolgoznak itt, akiknek az elsődleges céljuk, hogy társulásokat alakítsanak ki az online és az offline vállalkozói világgal egyaránt. Érdekesség, hogy a Second Life CoLab központjának mintájára a valódi világban is készül egy ilyen létesítmény San Franciscoban. Jessy Cowan-Sharp, alias DragonFire Kelly egyike a NASA embereinek. Elmondása szerint az űrügynökség komolyan veszi a Second Life alkalmazását új együttműködések és technikák beszerzéséhez, ezzel is jelezve, hogy a virtuális világ már rég nem csupán játék.

Cowan-Sharp egyfajta természetes tesztelési környezetként tekint a Second Life-ra, melyet a NASA bolygóközi szondáinak adataival és tudásanyagával táplálnak. Az egymással kapcsolatban álló avatárok nagy mértékben hozzájárulhatnak saját ötleteikkel és észrevételeikkel az űrügynökség munkájához. A jövőbeli alkalmazások, mint a virtuális holdfelszín pedig a tervezett holdbázisok előkészületeit segíthetik, egy-egy avatár-csapat ugyanis ráérős idejében a szimulációkban kikísérletezheti a különböző kommunikációs lehetőségek, mint a rádió vagy a lézeres átjátszók különböző kombinációinak hatékonyságát.

Több kísérlet már jelenleg is folyamatban van a CoLab sziget komplexumon. Ezek egyike az Oregon L5 Society kezdeményezése, akik egy lávacső lakóalkalmatosság építésén fáradoznak, ami alkalmazható lehet mind a Holdon, mind a Marson, miközben egy másik projekt a Mars terraformálásán és lakóegységek tervezésén dolgozik. A Second Life-ban, mint említettük, a bürokrácia is jelen van, ami főként a NASA-nak köszönhető. A legutóbbi CoLab ülésen például arról folyt kimerítő vita az avatárok között, hogy a virtuális világ űrvállalkozói elhelyezhetik-e céglogóikat a CoLab virtuális tulajdonain, vagy sem. A határozat szerint ebben a kérdésben a NASA fogja kimondani a döntő szót, miután alaposan körüljárta a jogi vonatkozásokat.


A két világ több esetben is találkozik majd egymással az elkövetkező hónapokban. A Second Life szereplői április 12-én 24 órás programot terveznek az első emberi űrrepülés évfordulója alkalmából, májusban pedig a minden évben megrendezésre kerülő Nemzetközi Űrfejlesztési Konferencia látogat be a virtuális világba. Emellett a CoLab a valódi világ szervezeteivel igyekszik becsempészni a világűr képeit a virtuális létesítményeibe. A denveri Mount Evans Meyers-Womble Obszervatórium mintájára épült Second Life Obszervatóriumban valódi csillagászati célpontokat kémlelhetünk egy virtuális távcsővel. Ennek tovább fejlesztése lehet, hogy a virtuális távcsövek egyfajta interfészként szolgálnának a való világ teleszkópjaihoz, melyek a valódi csillagászati felvételeket valós időben visszaküldik a virtuális műszerekre.

A NASA a projektekkel elsősorban a fiatalok figyelmét szeretné felhívni a tudományos témákra. Daniel McLaughlin, a Maryland Egyetem oktatási kutatója, egyben a NASA Tanulási Technológiák projektjének vezetője úgy véli, hogy a Second Life keretein belül a világűr is szimulálható lenne, azaz az avatarok akár saját űrutazásokat is megkísérelhetnének eszközeikkel.