Helyes az illegális letöltés - Universal Music exkluzív interjú

SG.hu: Ezt úgy értsük, hogy több féle zenét vagy inkább nagyobb időintervallumban?
L. Kenswill: Inkább az utóbbi, a nap jóval nagyobb részében hallgatnak az emberek valamilyen zenét, ami egyrészt köszönhető a mobil lejátszók újra elterjedésének, illetve annak, hogy az emberek több időt töltenek a számítógép előtt, ami közben zenét hallgatnak és valami mást csinálnak (TV nézés közben ugye nehéz zenét is hallgatni). Ugyanakkor az igényeik is változtak és ezzel együtt hiba lenne a kiadóknak csakis értékesítési szempontból nézni a dolgot, annyi darabot soha többé nem fogunk eladni egy zenéből, mint korábban. Itt kell valami teljesen újat alkotni. Erre lehet példa az internetes és digitális rádiók terjedése vagy a "zene-előfizetések", de egészen meghökkentő megoldások is születhetnek. A lényeg, hogy megszűnik a zenék nappaliban tárolási kényszere.

SG.hu: A tökéletes példa a Last.fm. Ilyesmi lehet a jövő?
L. Kenswill: Ez egy igen tetszetős megoldás és mindig örülök, mikor ilyenek bukkannak fel. A Last.fm egy nagyon eredeti és egyben őrült megoldás is. Nem mondhatod meg, hogy pontosan mit akarsz hallgatni, de lehetővé teszi, hogy olyan zene szóljon, amit szeretsz vagy amit szeretni fogsz. Támogatom a Last.fm-et és a hozzá hasonló megoldásokat, hiszen a hallgatáson kívül segít újat felfedezni is.


SG.hu: Nézzünk egy másik problémát. Ha van egy dél-amerikai kedvencem, akkor legálisan itt nem juthatok hozzá, hiszen lemezen nem forgalmazzák, az iTunes pedig szintén nem működik Kelet-Európában. Ha a digitális világ képes a globális működésre, akkor miért nem lehetséges ezt élvezni még mindig? Miért szegmentálódik a világ szerzői jogi szinten? A legszembetűnőbb a Joost, ahol a csatornák jó része csak bizonyos régiókban fogható.
L. Kenswill: Ez egy ördögi kör, aminek az alapja, hogy a jogi rendszer jóval azelőtt állt fel, minthogy ezek a lehetőségek megnyíltak volna és jóval lassabban reagál a történésekre. Az egy dolog, hogy a technológia a globális irányba halad, de a kiadóknak különböző országokra különböző katalógusaik vannak és különbözőképpen kell tálalniuk mindenhol. Lehetséges lenne világraszóló jogokat létrehozni és éppen ebbe az irányba is halad a fejlődés, ahogyan a filmeknél történik. Nem lehet már csúsztatni a megjelenést hónapokkal a kontinensek között (a digitális mozi kópiák miatt erre nincs is szükség - a szerk).

Régebben az USA premier után három hónappal jött Nyugat-, hat hónappal Kelet-Európába, majd egy évvel később Ázsiába. A változás a DVD-vel kezdődött, hiszen az USA DVD premier egyben azt jelentette, hogy napokkal később az egész világon elérhetővé vált az anyag az interneten keresztül. A globális zeneterjesztés viszont egy érdekesebb kérdés, hiszen a szerzők különböző országokban különböző szerződéseket kötöttek. Az iTunes-on most van körülbelül 200 000 dal, de a kiadók világ-katalógusa ennél nagyságrendekkel nagyobb lenne.

SG.hu: Ha a jogi kérdéseket és a digitális terjesztést is sikerül megoldani, akkor milyen formában tudnak majd együtt élni a már kialakult rendszerekkel?
L. Kenswill: Nézzük a YouTube-ot. Ők már nem ellenség, személy szerint azt gondolom, hogy nem is volt az soha, egyszerűen meg kell velük egyezni. Nincs értelme a tiltásnak és a pereskedésnek. Viszont ha megegyeztünk, akkor a bevételmegosztáson túl látni fogjuk, hogy az összes fent levő zenei klipek közül melyik népszerű valójában, melyiket honnan nézik. Ha mondjuk azt látjuk, hogy Magyarországról sokan nézik meg a Gwen Stefani klipeket, akkor oda fogjuk adni a magyar fogyasztóknak őt más formában is.

SG.hu: Az új modellek mégis hogyan fogják a pénzügyi tényezőket megváltoztatni? Hogyan jut majd több pénz a szerzőkhöz és hogyan kerül majd mégis kevesebbe a fogyasztóknak a zene? Ha azt vesszük alapul, hogy a fizikai adathordozók kiesésével megszűnik az újabb egységenkénti előállítási költség, illetve a szállítás, raktározás és terjesztési költségek is, akkor ennek be kell következnie.
L. Kenswill: Nos, egy zene bekerülési költségének igen kis része a gyártás és a szállítás, a legfőbb tétel továbbra is a marketing. Valóban olcsóbb így, de csak néhány dollárral. Problémát az okoz a láncban, hogy eddig egy vásárlással egyszerre 14-15 számot adtunk el, most pedig egyenként kell eladni a számokat. Amelyik kiadó még most is az album formátumot erőlteti, az csalódni fog, sőt az is biztos, hogy sok ember veszti el a változásban a munkáját.


SG.hu: Mi a helyzet az átalánydíjas licencekkel? Van létjogosultsága?
L. Kenswill: Ahogy a piacot látom, az állami kezdeményezések eleve halálra vannak ítélve, de piacilag érdekes lenne megoldani. Egyes telefontársaságoknál az USA-ban működik, hogy az előfizetéshez jár legális zene, amit a telefonra lehet tölteni. Nem lehet másolni, de helyileg tárolható és hallgatható. Ezzel a szolgáltató nyilván azt szeretné elérni, hogy a telefon legyen az iPod is, de ez működhet más formában is, például az internetszolgáltatók esetében.

Nagyon meglepő, de ha az USA-ban mondjuk minden háztartásban lenne szélessávú elérés és minden háztartás a számlával együtt fizetne havonta 5 dollárt, ami ugye 60 dollár évente (11 000 Ft), az a 100 millió háztartással számolva 6 milliárd dollárt jelentene, ami majdnem annyi, mint a teljes amerikai zenepiac együttvéve. (1996-ban 12 milliárd dollár folyt be CD eladásokból, ez azóta folyamatosan csökken - a szerk.)

Ha ez így működik, akkor miért ne? Csak ehhez akkor minden háztartásnak benne kell lennie, vagy kétszer annyi díjért a felének... stb. És ezt az arányt kell a piacnak megtalálnia, hogy mennyi az a kritikus ár, amiért a döntő többség már hajlandó belemenni egy ilyen opcióba, ahol viszont kedve szerint tölthet majd le magának bármit a katalógusból. Ameddig csak lehetőség az embereknek, addig kockázatos a kiadóknak és nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt.

SG.hu: A DRM pedig átszövi majd ezeket az új rendszereket, vagy ahogyan egyre többen szeretnék, eltűnik majd?
L. Kenswill: Nem fog eltűnni, de jól működni akkor fog, ha észrevétlen lesz. A jelenlegi technológiák is elegendőek ahhoz, hogy a célok megvalósuljanak, hiszen az iPod-ról nem tudjuk átmásolni a Sony vagy a Samsung lejátszókra a zenét, a jövőben pedig tovább erősödhet a szabványok által húzott fal. Viszont ahogy korábban is említettem, ezek a kérdések halványulni fognak, mivel nem lesz szükség arra, hogy a zenéket helyi szinten tároljuk, nem lesz szükség gyűjteményekre otthon. Amire szükség lesz a puszta elérés.