Az Artisjus a barátunk?

SG.hu: Miért kell a főként nem zenetárolásra használt eszközökre is fizetni, mint a memóriakártyák (pl.: CF)?
Tóth P. Benjamin: Kutatások alapján tudunk dönteni, hogy mi tartozzon ebbe a körbe és mi ne. A GFK reprezentatív, teljes lakosságra kivetített felmérése mellett nyáron a Szigeten fókuszcsoportos vizsgálattal mérjük az adathordozók felhasználását. Ezek alapján itthon a memóriakártyák 30-40%-a tartalmaz jogdíjköteles adatot, míg a lakosságnál lévő CD/DVD lemezek 95%-a magáncélú film- vagy zenei másolatot hordoz. Jelenleg a CD jogdíjak esnek, a DVD stagnál, a memóriakártyáé viszont növekszik, hiszen egyre elterjedtebb.

SG.hu: Matrica?
Tóth P. Benjamin: Nagy tévedésből kell kiábrándítanom néhány olvasót. Jogdíj mindig is volt az adathordozókra, a különbség a matrica, ami nem a fogyasztók, hanem a kereskedők ellenőrzése végett lett bevezetve. Régen egyes multik becsempésztek maguknak millió raklap lemezt jogdíjfizetés nélkül és szépen eladták. Amikor bevezettük a matricát, a jogdíj mértéke változatlan maradt, a bevételek viszont ötszörösére emelkedtek! Vajon miért?

SG.hu: Mit érdemel az a bűnös, aki mégis a csempészet mellett marad?
Tóth P. Benjamin: Egy BTK módosításnak köszönhetően ha valaki értékesítés(!) céljából importál jogdíjfizetés nélkül, akkor nyomozás és büntetőeljárás indulhat ellene. Ezen a területen a polgári perek nem is működnének, hiszen gyakran kemény feketekereskedőkkel, ha úgy tetszik "kalózokkal" van dolgunk.

SG.hu: Milyen szinten áll Magyarországon a matrica-adó mértéke?
Tóth P. Benjamin: Nemzetközi viszonylatban teljesen középszinten állunk. Az ipari lobbi, aki ennek eltörléséért az Unióban kardoskodik (hogy ne legyen legális az otthoni másolás), felsorolta azokat az országokat, akiknél irtózatosan magas ez az összeg és minket egyáltalán meg sem említettek.

SG.hu: A kiadóknak ez ennyire fontos?
Tóth P. Benjamin: Az ő legnagyobb tévedésük, hogy a net megjelenésekor még hosszú ideig fetisizálták a korábban sikeres CD formátumot. Ezzel arra szoktatták a fogyasztókat, hogy nem a zene az érték, hanem a CD és a borító, mint megfogható tárgy. A net nekik inkább fenyegetés, nem lehetőség, és a szemléletük csak mostanában kezd változni. Az online hanyagolásával a saját csapdájukba esnek és önmagukat fosztják meg a bevételtől, míg a szerzők bevétele kevésbé zuhant az egyéb módon befolyt jogdíjak és a koncertbevételek folytán. A szerzők számára inkább a jogdíjak előre kalkulálhatóságán esett csorba, ezért nagyon bizonytalannak érzik anyagi helyzetüket.

SG.hu: A nagy kérdés: a kiadók szűnjenek meg vagy maradjanak?
Tóth P. Benjamin: A kiadók, ha úgy tetszik, már most is "halottak". Ez alatt azt értem, hogy teljesen más a szerepük, mint eredetileg. Manapság az óriási kínálatot kizárólag közvetítik a fogyasztók felé, szelektálnak és emészthetővé teszik. Gyakran nincs is más funkció mögöttük. Aki a jövőben ugyanerre képes lesz a piacon, az - hívja magát bárhogy - kiütheti a kiadókat a helyükről. Akár a Last.fm is lehet a következő "kiadó".

Ne feledjük: technikailag a zenekaroknak mindig is megvolt a lehetősége a függetlenségre, például saját CD kiadására. De egyelőre még mindig a kiadók az egyetlen igazán működő lehetőség a bandáknak a nagy közönséghez való eljutáshoz. Mivel nem működik az alulról jövő szelekció, ezért a kiadók egyelőre biztosan nem tűnhetnek el a közvetítő szerepből. Majd akkor, ha a Last.fm népszerűbb lesz, mint az RTL Klub.

SG.hu: Nagy a kavarodás ebben a világban, de ti vagytok itthon a révnél. Hogyan osztódik el a jogdíjakból összegyűlt pénz?
Tóth P. Benjamin: Évente az Artisjushoz összesen körülbelül 12 milliárd forint folyik be a bel- és külföldi zeneszerzőknek, szövegíróknak, kiadóknak, filmszerzőknek, filmgyártóknak, előadóművészeknek, képzőművészeknek, sőt: a külföldi televízió-szervezeteknek is a különféle jogdíjakból. Ennek egy töredéke a kezelési költség, melyből fedezzük a működési költségeinket, tehát nincs semmilyen állami apanázs, majd kifizetjük a szomszéd szervezetek jussát, a legnagyobb rész pedig természetesen a szerzők között kerül elosztásra. A rádió/tv adatok teljesen pontosak, az előadások után a koncertszervezők adnak szintén pontos kimutatásokat, az üzleteket pedig egy képlettel a kettő közé helyezzük. Az üres hordozó mögé nincs egyedül pontos adatunk, de ezt a többi nagy részhez arányítjuk.

SG.hu: Ki határozta meg ezeket a módszereket?
Tóth P. Benjamin: Az Artisjus nem egy néhányfős testület, hanem tagja mintegy 1300 magyar szerző és szerzői örökös. Az önmaguk által megválasztott vezetés hatásköre a felosztási szabályok megállapítása. Tehát a zenészek azt is maguk döntik el, hogy mennyit fordítanak a szervezet fenntartására. Ha jövőre kitalálják, hogy csak fele annyit kellene költeni erre, akkor úgy lesz. Az éves szinten kb. 6000 magyar és világszinten 60 000 jogosult közvetve vagy közvetlenül tehát képviselve van, és a munkájukért járó fizetséget gyűjti össze a szervezet.