Lezuhant Carmack leszállóegysége

A csapatok már javában készülődnek az októberi X-díjra, megvolt az első lezuhant gép is, méghozzá az elsőszámú esélyesnek tartott Armadillo Aerospace leszállóegysége.

Októberben újra megremeg a talaj az új-mexikói Alamogordóban, amint kezdetét veszi az X-díj Kupa, melynek egyik eseménye a Northrop Grumman által kiírt Lunar Lander Challenge, amiben magán építésű holdra szálló egységek mérettethetik meg magukat. Az erőpróbára kilenc nevezés érkezett, a csapatok már javában készülődnek és megvolt az első lezuhant gép is, méghozzá az elsőszámú esélyesnek tartott Armadillo Aerospace leszállóegysége, személyi sérülés szerencsére nem történt.

A Doom alkotója, John Carmack által birtokolt Armadillo két leszállóegységgel is rendelkezik, az egyik a Pixel, a másik a Texel nevet kapta. A tervek szerint mindkét, paramétereit tekintve azonos gép nevezett volna a versenyre. Míg a többet tesztelt Pixel a 2. nehézségi szintű megmérettetésen indul, ahol 180 másodperc alatt kell eljutni a kiindulási ponttól 100 méterrel elhelyezkedő leszállóhelyre, majd vissza, addig a Texel az 1. szintű feladatot teljesíti, ami időben és távolságban is fele a magasabb szintnek. Az 1. szint teljesítéséért 350.000, a 2. szintért 1 millió dollárt zsebelhet be a győztes.

A Texel legutóbbi próbarepülése azonban balul sült el, a gép a hollywoodi akciójeleneteket megszégyenítő tűzgolyóvá vált és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, melyeket a mérnökök már helyreállíthatatlannak minősítettek. Az Armadillo az újraépítés helyett egy kísérleti egység, a Module 1 bevetését fontolgatja, ami a Texel négy üzemanyagtartályával szemben csak kettővel rendelkezik, azonban a csapat szerint a kisebb üzemanyag mennyiség is elég lehet az 1. szint teljesítéséhez, illetve megnyeréséhez. A győztesnek járó díjat, ha többen is teljesítik a két pont közötti oda-vissza lebegést, az a csapat viheti el, amelyik többször tudja megismételni egymás után ezt a manőver sorozatot.


A Pixel az egyik 180 másodperces lebegési tesztje közben
A Texel végzetes repülésekor a csapat egy automatikus hajtómű leállító rendszert tesztelt, melynek az lenne a feladata, hogy csökkentse a jármű leszálláskori pattogását, ami elég gyakori volt, ha a hajtóműveket ember állította le. A Texel előírás szerint felemelkedett, majd lebegve eljutott a leszállási pontig, ahol gond nélkül landolt, a visszaútnál azonban váratlanul elkezdett felfelé gyorsítani. A földi irányítás, mivel a gép egyenesen az egyik daru felé tartott, leállította a hajtóművet. A Texel ekkor 6 méterre volt a talajtól és a leállítás után akár egy darab kő zuhant alá. Amikor földet ért, az egyik üzemanyagtartály elrepedt, a szétfröcskölő folyadék pedig begyulladt, lángokkal borítva be a gépet.

A későbbi elemzések szerint a hiba oka az volt, hogy a Texel első földet érésekor nem történt meg az automatikus leállítás, a számítógép ugyanis erősebb jelet várt a leszállási szenzortól, olyannyira erőset, amilyet a szenzor nem is lett volna képes leadni. A landoláskori zökkenés azonban hatással volt a Texel fedélzeti GPS egységére, ami a leszállóegység mozgását követte, melynek következtében téves adatokat kezdett továbbítani a központi számítógép felé. A teljesen megzavarodott számítógép úgy értelmezte a bejövő adatokat, hogy a leszállás még nem történt meg, a gép viszont túl gyorsan közeledik a felszín felé ezért rákapcsolt a hajtóművekre, hogy csökkentse a sebességet, valójában viszont növelte az emelkedés tempóját, ekkor állította le Carmack manuálisan a Texelt.

A szakértők szerint a Texel elvesztése csak izgalmasabbá teszi a Lunar Lander Challenge-t, némileg kiegyenlítve az erőviszonyokat.