Crysis

2007. november 17. 12:25, Szombat

Grafika:

Nem kérdéses, hogy ez az egyik olyan játék, ami biztosan 5 pontot kap grafikára. Ugyan komolyan erőforrásigényes a motor, de látni kell, hogy nem feltétlenül csak a mának tervezték, csakúgy, mint az előd FarCryt sem. Az árnyékok és a fények lenyűgözőek, a textúrák és az effektek letaglóznak és ez értendő DX9 és DX10 megjelenésre egyaránt. A programon belül van egy automata beállító, ami az éppen használt konfigurációhoz igazítja a játékot. Sokszor valóban nem a GPU lesz a szűk keresztmetszet, ki kell próbálni, hogy kinek bír mediumot, hight vagy éppen very hight, de a felbontással is érdemes játszogatni. Akinek nagyobb TFT kijelzője van, az többnyire kénytelen lesz a natív felbontás alá adni, hiszen egy 1680×1050+ felbontás legmagasabb értékeken megfektet egy izmosabb gépet is.

Kezelőfelület:

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire lesz természetes a módok közti váltás, mennyire bonyolítja meg a játékot a rugalmasság, a moduláris gondolkodásmód. Az elsőre fura érzés viszont nagyon hamar elpárolgott és talán egy órácska alatt rutinszerű lett a járművezetés mellett a fegyverkezelés, és a mód váltás is könnyedén ment. A menü természetesen high-tech hatású, de egy sci-fihez mi más is illene?

Játszhatóság:

A kampány rész sztorija sajnos itt sem egy Gyűrük ura-trilógia hosszúságú, viszont az átlagosan 8-11 óra alatt végigtolható történet minden perce izgalmas lesz. Az akció képes pályáról-pályára megújulni, és ugyan maga a díszlet nem éppen változatos, de legalább koherens. A játékélményt nagyban meghatározza, hogy a grafika valóságszerűsége mellett a tárgyak fizikája, (azért mindenre ez nem igaz) elhelyezése, viselkedése is nagyon közel került az igazihoz, ezért teljes elmével bele lehet feledkezni a dzsungellázba.

AI, Nehézség:

Rég láttam olyan mesterséges intelligenciát, ami képes egy óriási terepen több tíz katonát, helikoptert, sofőrt és járművet vezényelgetni, ráadásul úgy, hogy nem lesz könnyű dolga annak, aki a frontális támadás híve. Az első 15 fős őrjárat még jó viccnek tűnt, még akkor is, ha a meglepetés miatt neki kellett futni újra, de később nagyon durva helyzetek adódtak. Kellemetlen például, ha nincs rakétavetőnk és egy helikopter vesz üldözőbe. A töltényeket nem érdemes rálőni, marad tehát a futás.

Itt viszont nincs olyan, hogy egy ellen egy zónában rostokol. Ha egyszer kiszúrt magának, akkor addig fog keresgélni és célozgatni, amíg valaki fel nem adja. Vicces, mikor köpennyel eltűnünk előlük és tök okosan nézve megpróbálnak vadul keresni, de csak egy golyó és pár csepp vér jelzi a tehetetlenül összerogyó koreai katona mellett, hogy elképzelései nem váltak valóra. A non plus ultra egyébként számomra az volt már a játék elején, hogy a nehézségi fokozatok közti eltérések tételesen szerepelnek felsorolva, illetve a legnehezebb fokozaton az ellenfelek nem angolul beszélnek, hanem koreaiul!!! Persze ez van ahol előny lehet, de az európaiaknak csak beszédesebb, ha elvisítja valaki magát, hogy "grenade"!

Hangok és zene:

A túl jó játékok mindig itt szoktak elromlani, ami talán igaz ebben az esetben is. Ugyan a hangeffektek, fegyvermorajok nagyon szépre sikerültek, de a zene kicsit lapos, a beszédhangok meg túl egyszerűek. Ha már lúd, lett volna kövér: biztosan kifért volna a büdzséből valami komolyabb hang.

Összegzés:

Egy végigpörgetett éjszaka mellett biztosan jó lesz még később is elővenni a játékot. Remélhetőleg hamar érkeznek hozzá modok, szcenáriók, kiegészítők vagy bármi más tartalom, ami kibővíti az egyébként első osztályú motort. Csak gratulálni lehet a Cryteknek, mert nem csupán egy techdemót dobtak össze, hanem egy élvezhető, ötletes, kreatív és változatos játékot, amire nyugodtan építhetik a további fejlesztéseiket. Aki pedig egyetért velem, az ne felejtse el a dobozt és a kézikönyvet is beszerezni a bónusz DVD-vel együtt.

Kapcsolódó letöltések:

Demó

1 2 [3] 4 Következő oldal >>

Listázás a fórumban